A fény ki huny Outlast

A Rejtélyes Ház

Jason csak gondolkozott de még egyszer kopogni kezdet az ajtón. Újra senki nem reagált az esőn és az enyhe szél susogássán kívül semmit nem hallott. Meg fordult és meg indult de pont abba a pillanatban nyitottak ajtót. Egy ősz hajú magas férfi volt. Jason általában nem volt félős de most kicsit meg rettent.
-Jó estét Marks atya vagyok. Ördögi mosollyal mutatkozott be. Kezei zsebébe voltak a nyakán mintha varrások és sebek lettek volna de Parks nem törődött vele.
-Jason Parks újságíró vagyok. Szeretnék egy cikket írni a kórházrol.
Az atya csak mosolygott és csak hallgatót.
-Talán vissza jövök reggel. Jason meg fordult és igyekezet el menni de vállon ragadta az atya.
-Persze jöjjön csak be.
Jason nem viszakozott be ment. Egy tágas elő térbe vezette az atya. Elsőnek barátságosnak nézett ki és biztonságosnak bal és jobb oldalt is irodák helyezkedtek el. Mikor bent sétáltunk minden békésnek látszott mikor jobbra fordultam az egyik író asztal sarkában egy kar látszódott volna de nem említettem meg. Az atya egy váró terembe vezetett és tessékelt helyet foglalni.
-Csak maradjon itt máris küldöm a fő orvost.
Ment ki az atya a teremből és tekintett hátra és hátra. A magas barna hajú igazán sportos alkatú újságíró csak várt és várt. Egy kényelmes szobába várattak. Teljes síri csend volt egy lépett se lehet hallani. Jason továbbá türelmesen várt. Fel állt és az ablakon tekintett ki mikor meg látta hogy két ápoló egy félig halálra vert beteget vonszoltak ki. Rettenetesen meg íjedt Jason de rögtön kamerájáért nyúlt és filmezni kezdett. Egyre gyorsabban kapkodta a levegőt és remegő kézzel filmezte. Egyik pillanatban az egyik ápoló mélyen belenézet Jason szemébe és kiáltani kezdett.
-Egy betolakodó féreg!
Jason félelmében hátra ugrott és hirtelen egy hatalmas ütés érte amivel az eszméletét vesztette és csak az ablakon csepegő eső emléke maradt meg. Egy fehér matracokkal szigetelt szobába ébredt. Jason szerencsésen érezte magát mert csak szinte le dobták az ágyra. Az ágyról fel kelt és a kameráját kereste mely az alá volt berugva. Mikor be nyúlt érte és kivette a kézről csak folyt le a vér. Be tekintet az ágy alá és mélységesen meg retent és háttal neki szegeződött és csak zihalni kezdett. Az agy alatt egy össze vert és össze darabolt beteg volt be rugdosva ugyanis a padlón látszódott a gyilkos lábnyomai. Rögtön az ajtó felé szaladt amely nyitva volt furcsa módon. Börtön szerű helység volt rácsok több hasonló szoba mint Jasoné. A gang szerű folyosón több beteg is szabadon járkálhatott. Több beteg is volt a szinten amely mindegyike más és más hogy nézet ki de egyik se egészséges embernek.
Egy beteg aki épp Jasonnel szembe jött mintha sírni látszódott de egyik keze hiányzott és mintha a szeme helyét össze varrták. Mélyen a szemébe nézett de nem tett semmit. Tovább sétált Jason mikor a lépcső felé tartott az emeleten veszekedés és több ütés volt hallható. Jason falsíkjába simult egy szoba ajtaja bal oldalán. Mikor egyre hangosabb lett végül egy embert vettetek le aki már rég halott volt de végső halálát a vérben fürdő padlón lelte. Jason fal fehér volt mikor motoszkálást hallott és hirtelen ki törtek a mellete lévő ajtót és neki támadt egy beteg.
-Mennj a pokolba menj a pokolba!
Jason el lökte magától és meg botlott és esett le. Jason szinte össze tört és be nézett a szóbába. A falon vérrel volt fel írva "megnyugvás csak a halál". Jason be csapata az ajtót és le szaladt a földszintere ahol ilyen közterseg volt a betegek számára. De mindegyik beteg valamilyen szinten össze volt verve vagy vérbe fürdött. Egyik beteg az oszlopokba verte a fejét és újra és újra. Jason fel tekint és egy kis lyukon látott egy fényt.
-Hova kerültem Istenem.
Motyogta magába és reménykedve tekintett fel.