Sötét vágyak +18

4.

*parkoló

Mikor meglátta a feliratot elkezdett dühöngeni, csapdosni na meg persze kiabálni. Olyan jó érzés volt látni ahogy kiakadt, a bosszú hidegen tálalva a legjobb szokták mondani és teljesen egyet értek. Bár azt nem értettem amikor egyről a kettőre abbahagyta a dühöngést és elkezdett nevetni, majd felült a motorra és elrobogott. Mintha rájött volna valamire vagy nem is tudom. Á mindegy is bisztos kicsapta nála az a szép szöveg a biztosítékot és még jobban bekattant.

Nem is nagyon érdekelt fogtam és elindultam a parkba elméjűlni a gondolataimban Oliver -rel kapcsolatban. Mert nem tudom hova rakni azokat az érzéseket amit ő kelt azzal ha meglátom vagy ha már csak gondolok rá. Ilyeneket még nem nagyon éreztem senki iránt. Ahogy ezeken gondolkodtam meg, hogy mit egyek ha haza értem. Szokás szerint megint rám sötétedett. Egy kicsit féltem, hogy őszinte legyek mert láttam néhány részeg embert park túlvégében. Mondjuk egy kicsit megnyugodtam, hogy a bejárattól messze vannak és kitudok osonni.

Így is tettem mikor kiértem a kapun és befordultam az egyik utcába megláttam két piás embert. Na és persze ők is megláttak engem. Elkezdtek nekem kiabálni olyanokat mint például:
-Szia cica van gazdád ?
-Hova hova, ne menj maradj velünk !
Én persze tudomást se vettem róluk csak át mentem az utca másik oldalára és mentem tovább egy kicsit gyorsabb léptekkel. Ezek után elkezdtek utánam futni. Akkor abban a pillanatban elkezdtem rohanni, életembe nem futottam olyan gyorsan mint akkor. De az se volt elég, utolértek majd lefogtak. Befogták a szám kiabálni se tudtam meg persze a rémülettől hang is alig akart volna kijönni a torkomon. Próbáltam kiszabadulni rángatóztam, kapálósztam de ezzel csak azt értem el, hogy jobban leszorítottak és felkentek a falra. Egy idő után mikor elkezdtem fáradni nekiálltak vetkőztetni. Már sírtam és könyörögtem, hogy engedjenek el de ettől csak jobban beindultak és még erőszakosabbak lettek ezek a szadista állatok. Már azt hittem ott fognak megerőszakolni. De egyszer csak egy motor hangot hallottam. A könnyektől nem láttam ki az. De hangjáról felismertem, Erik volt az.

Erik: Mit csináltok segfejek? Hagyjátok azt a lányt vagy nem lesz jó vége ! Hozzá csak én érhetek Ő az enyém ! (De a vadállatok nem hagyták abba)
Egyik részeg: Menj innen kis pisis hagyd a nagyokat játszani ! Különben....
Erik: Különben ?

Ahogy elhangzott ez a kérdés, fogta magát Erik és üveget szét tört az egyiknek a fején. Azt hiszem sörösüveg volt az, bár nem láttam még mindig tisztán a könnyeimtől. Ott az a fickó ahogy volt ki is dőlt. A másik már nem hagyta magát olyan könnyen. Nem tétlenkedett és rávetette magát Erikre. Ahogy ott ütötték, vágták ahol érték egymást. Nem állhattam ott tétetlenül. Más nem volt nálam csak a telefonom és nem is láttam semmi olyan tárgyat amivel jobban oda tudtam volna sózni egyet. Ezért fogtam a telefonom és oda vágtam az élével a fejére. Attól még nem dőlt ki csak kibillent az egyensúlyából. Nem is kellett több a hős megmentőmnek, fogta és egy jobb horoggal kiütötte a másik undorító embert is.

Én: (sírva oda borultam a vállára Eriknek és a könnyeim mint a Niagara csak úgy folytak le az arcomon) Köszönöm, nagyon hálás vagyok neked. Sokkal tartozom.
Erik: Ezt ne feledd !

Lehet, hogy nem kellett volna mondanom neki, mert még vissza él vele. De tényleg úgy éreztem, hogy tartozom neki nem is kicsit. Hisz ha ő nincs ki tudja mit tettek volna velem ezek az emberek. Mikor vége lett a verekedésnek felajánlotta, hogy haza vissz engem. Én persze már nem mertem egyedül mászkálni a sötétben, ezért beleegyeztem. Oda adta nekem a pótsisakot, persze én olyan béna voltam, nem sikerült egyedül felvennem, ezért segített egy kicsit. Miközben adta fel rám olyan közel hajolt, színte már éreztem a szapora lélegzését magamon, hisz az előbb győzött le szinte egyedül két palit nem csodáltam, hogy csak úgy kapkodja a levegőt. Mikor sikeresen feladta rám, elkezdte beindítani a motort és mondta:

-ülj fel mögém és amilyen erősen tudsz karolj át a kezeiddel ne, hogy leess nekem.

Nekem persze nem kellett kétszer mondani, fogtdam felhuppantam mögé és egész úton olyan erősen szorítottam ahogy csak tudtam. Hazafele miközben mentünk olyan közel kerültünk egymáshoz testileg, hogy éreztem ahogy ver a szíve, éreztem ahogy lélegzik mindent éreztem amit csinált, levegő se volt köztünk annyira egymáshoz simultunk az út során. Őszinte legyek ez tetszet nekem, olyan megnyugtató érzés volt számomra, amit nem akartam elengedni soha. Mikor haza értünk nem volt othon senki, mert üzleti útra mentek a szüleim.

Tudni kell, hogy ők egy hejen dolgoznak újságíróként olyanok körülbelül mint Sherlock és Watson. Mindig nyomoznak, ezért sokat is kell utazniuk, de mindig hoznak nekem egy mágnest onnan ahol jártak, meg élmény beszámolót. Amikor szünet van és pont menniük kell valamerre akkor engem is visznek, de a suli közben sajna nem tudnak. Ilyenkor mindig magamra főzök, mosok, takarítók. Néha át jön az egyik szomszéd megnézni, hogy élek e még de ennyi, amúgy egyedül vagyok a házban.

Vissza térve arra, hogy én egyedül nem akartam othon lenni szinte még mindig reszkedtem a félelemtől. Szerintem nagyon látszódott rajtam, hogy még mindig nem dolgoztam fel a történteket. Ezért megkérdezte:

Erik: Megleszel ?
Én: Nem hiszem, tudom nagy kérés de nem aludnál nálam. Persze ne értsed félre nem akarok tőled semmit csak ezek után nem szeretnék egyedül lenni, mert a szüleim sincsenek ithon. Éppen üzleti úton vannak valamere.
Erik: Biztos ezt akarod ?
Én: Igen (jelentettem ki határozottan)