Sötét vágyak +18

3.

*Iskola
-ofő

Ilyen még nem volt velem, hogy valaki első látásra ennyire megfogott. Ő az a tipikus szőke herceg, mintha az álmomból lépett volna ki. Szőke, jól túrható haja volt, gyönyörű kék szemét még a hátsó padban is láttam, a stílusa meg az a szexi jófiús. Egy fehér ing volt rajta fel tűrve és pár gombot ki gombolva hordta, amiben rendesen láttam a kidolgozott testét. Egy fekete farmerrel és egy fehér Nike cipővel párosítva. Annyira jól állt neki, ha valaki, na ő egy 10/10-es pasi. Na és az ilyen fiúknak általában nem az olyanok jönnek be mint én, sőt 99,9999...%-ban nem olyan fajta lányok mint én. Szóval inkább hagytam is, úgy is körül néztem és minden lány csurgatta a nyálát és már előre láttam mekkora cica bunyók lesznek ebből. Amíg én így bambultam a semmibe és gondolkodtam ki kit fog megtépni addig lemaradtam a "herceg" bemutatkozásáról. Szóval azon kívül, hogy milyen jól néz ki, nem tudtam meg róla semmit. Ja és persze csak mellettem volt hely az osztályban, mint a tipikus romantikus filmekben amiktől már szinte kidobom a taccsot olyan nyálasak, mindegy legalább közelebbről is szemügyre tudtam venni. Az illata maga volt a mámor és közelebbről még helyesebb volt, pedig azt hittem ennél fullosabb már nem lehet, de tévedtem. Amikor eljött a szünet szó szerint nem kaptam levegőt, minden lány körbe vette és rácuppant, mint a pióca. A fiúk arca e közben olyan sárga lett az irigységtől, hogy az hihetetlen.

-matek

Eljött a halálom ideje, itt helyben öljetekmeg, a hamvaimat meg szórjátok szét a Grand Canyonba, köszönöm. Mondtam még egy két imát, hátha isten megkegyelmez és megpörköli egy kicsit a sulit. De nem történt semmi, így hát megkaptam a dogát és alkottam valamit. Reménykedve a jobb jegyért. Miután kicsöngettek muszáj volt ennem valamit, ezért lementem a büfébe venni valami jó hizlaló kaját, hisz megérdemlem ha már ilyen jó matekot írtam. Felfelé menet, amikor vettem be a kanyart neki mentem a szöszi fiúnak. Furcsa módon nem volt sehol egy lány se körülötte, ezt meg is említettem neki.

Én: Hol hagytad imádóidat ?
Szöszi: Nem tudom a mosdónál le tudtam őket rázni. Kell egy kis nyugi is, nem szeretek a központba lenni.
Én: (ilyen külsővel kétlem, hogy sikerülne nem abban lenned) Ja, tudom miről beszélsz én is szeretek néha (estek 90%-ban) egyedül lenni. Amúgy Madison Peterson vagyok.
Szöszi: Én meg Oliver White, bár ezt már tudod hisz bemutatkoztam már egyszer az osztály előtt.
Én: Persze ( mosolyodtam el, majd egy kicsit zavarba is jöttem mert egyáltalán nem figyeltem rá akkor )
Oliver: Nem tudod honnan jön ez a finom illat?

Elkezdett össze vissza szaglászni, mint a kutyák. Majdnem elnevetem magam, mikor megláttam milyen fejeketvág közben, de komolyságot erőltettem magamra és megpróbáltam segíteni neki. Szerintem közben hülyének is néztek minket, de kit érdekel, idáig se adtam mások véleményére ez után se fogok. Már egy ideje ott szaglásztunk már kezdtem feladni, mert én alapból nem éreztem semmit. Szólni is akartam, hogy én nem érzek semmit, mikor olyan közel hajolt hozzám, hogy egy pillanatra azt hittem le akar kapni, de csak megszagolt. Abban a pillanatban úgy ledermedtem a fejem meg kivörösödött, mint ha egy rikító piros lufi lett volna ott akkor helyette. Ő meg amikor rám nézett csak bájosan mosolygott rám. Mint ha valami aranyos dolgott látna. Pedig csak én voltam az lángoló fejjel. Egy hang se jött ki akkor számból.

Oliver: Bocsánat nem mindig tudom hol a határ. De legalább megtudtam honnan jön ez a finom édes illat.
Én: (még mindig szótlanul, még jobban lángoló arccal álltam ott és néztem rá kérdőien)
Oliver: Igen, rólad van szó pirsoka ( majd kacsintott egyet, én meg már a lábamon alig tudtam állni annyira zavarba hozott)
Én: Kö...Kö.... ( nem tudtam egy szót se kimondani normálisan, igazából már azon is csodálkoztam, hogy még nem ájultam el )

Miközben próbáltam kimondani azt a nyamvadt szót, csak annyit hallottam, hogy valaki azt kiáltja:
-Megtaláltam Olivert, gyertek gyorsan!
Egy szempillantás alatt el is tűnt a lány zuhatagban. Én meg úgy voltam vele inkább vissza megyek a terembe, úgy se fogunk tudni tovább beszélgetni. Szerintem örül ha levegőhöz jut szegény gyerek. Azután egész nap nem tudtunk beszélni, ami nem is nagy baj elég volt egy napra ennyi izgalom nekem. Mikor vége lett az utolsó órának is ami rajz volt szomorúan elkezdtem pakolni, mert semmi kedvem nem volt haza gyalogolni. Sóhajtottam egyet, majd elindultam kifelé a teremből. Mikor kiléptem az ajtón ott állt Erik és éppen az igazgatótól köszönt el. Megpróbáltam gyorsan vissza suhanni az osztályba, de már késő volt meglátott. Utánam jött a terembe még szerencse, hogy voltak ott mások is mert ki tudja mit csinált volna velem.

Én: Te mit keresel itt?
Erik: Szia kicsi csillag (köszönt erős célzással, hogy illene köszönnöm)
Én: Szia (forgattam meg a szemem)
Erik: Egy fokkal jobb (majd oda hajolt a fülemhez és azt súgta) Jobb lenne ha nem forgatnád a szemed, mert attól beindulok és kénytelen leszek elfenekelni téged, előjátékként, meg úgy is még tartozók neked a múltkori miatt, mert olyan szépen ott hagytál.
(majd vissza hajolt és mondta) Jöttem beiratkozni még van hátra egy évem a gimiből.
Én: (szívem szerint ott felpofosztam volna, de inkább elengedtem a fülem mellett és vágtam neki egy gúnyos lenéző mosolyt amitől láttam még jobban felhúztam ) Hát legalább nem leszünk osztály társak, mert alattad járok. (mikor már láttam, hogy alig vannak a teremben, menekülőre fogtam) Na mindegy is nekem mennem kell mert őőő megy a hűtöm. Na csá.
Erik: Ne vigyelek el a motorommal ?
Én: Milyen motorral?
Erik: Kint áll a suli parkolójában egy fehér színű Kawasaki Zzr1400 ABS.
Én: ( szóval te voltál az aki reggel beterített sárral ) Nem köszi sietek.

Majd kirohantam és elbújtam a parkolóban egy kocsi mögé. Mert nagyon kiváncsi voltam hogyan reagál a kis ajándékomra amit azon Kawasaki Z.... Ááá nem tudom mi a nevén hagytam.