Regular-Irregular

1. rész

Haechan:

Nagyon furcsa az hogy Mark már nem Dream tag. Annak ellenére, hogy én látom szinte minden nap a próbákról nagyon hiányzik. A dormba sincsen már ott én, pedig néha a Dream kollégiumába is vagyok. Este főleg hiányzik az, hogy magához húzzon, megöleljen, megcsókoljon, és az, hogy elmondja mennyire szeret. Tehát maga Mark. Még új koreográfust is kaptunk, csak, hogy legyen még újdonság. Ma fogunk vele előszőr gyakorolni, én meg elégge izgulok, azért hogy jó benyomást keltsek nála. Megjött értünk a menedzser és el is indultunk az ügynökséghez. Nekem csak egyre jobban görcsberándult a gyomrom. A többiek mind felszabadultan beszélgettek, mintha nem is lennének idegesek. Hogy csinláják ezt? Mikor megérkeztünk és bementünk az épületbe a menedzser már el is indult megkeresni a tánctanárt. Egy pár perc múlva visszatért az ismeretlen férfival együtt. Magas, izmos ember, nagyjából a harmincas évei végén járhatott és egy mosoly kísértében üdvözölt minket. Valamiért nekem mégsem volt szimpatikus, de próbáltam ezt a gondolatot félretenni és bemutatkozni. Bementünk a próbaterembe és beszélgettünk. Nekem még mindig rossz előérzetem volt vele szembe. Kérte, hogy táncoljuk el valamelyik koreográfiát, hogy megnézze milyenek vagyunk. Hozzátette azt is, hogy mára ennyi lesz a feladat,de holnap már normálisan fogunk gyakorolni. Mi elkezdtük táncolni a We go up-ot. Szerencsére sikerülr úgy eltáncolni, ahogy általában, pedig nagyon féltem, hogy az idegegesség miatt elrontjuk.

-Nagyon jó volt srácok, akkor mára ennyi. Most mehettek holnap találkozunk.-tapsolt meg minket. Mivel én a 127 lakásához mentem, így egy kicsit többett kellett várnom, ezért leültem a padlóra és írtam Marknak, hogy ma ott leszek velük.

-Haechan-zavart meg engem a tánctanár hangja. Felkaptam a fejem és ránéztem.

-Igen uram?-kérdeztem, mire közelebb jött hozzám.

-Állj föl, ha hozzád beszélek!-emelte meg a hangját. Ijedtemben egyből felpattantam a földről.-A többiek remek munkát végeztek és nagyon tehetségesek, de te. Te teljesen lehúztad őket.-magyarázta. Nem tudtam mit reagálni csak hallgattam.-Jobb lesz, ha összeszeded magad, hogy aztán nehogy baj legyen.-még folytatta volna, de a menedzser megérkezett és mondta, hogy mehetünk. Én még mindig sokkolva, de elindultam felé.

-Ja és Haechan-szólt utánam a teremben maradt oktató.-Ne merd elmondani senkinek ezt a kis elbeszélgetést, érted?-tisztázta le, mire én csak bólintottam és siettem ki.

-Na, hogy ment?-érdeklődött a menedzser. Nyeltem egy nagyot,mert eszembe jutott, miket is vágott a fejemhez.

-Minden jól ment-hamis mosolyomat megvillantva válaszoltam, majd behunytam a szemem és próbáltam pihenni. Csak arra vágytam, hogy végre hazaérjek és odabújhassak Markhoz. Kicsit elbóbiskoltam, mert, arra keltem, hogy a menedzser próbál engem keltegetni. Mikor magamhoz tértem, kiszálltam az autóból elköszöntem tőle, majd bementem a házba. Mikor beléptem az ajtón elkezdtem levenni a cipőmet. Hirtelen megéreztem két kart, ami erősen átölelte a derekam, majd meghallottam, Mark mély hangját.

-Azt hittem már sosem érsz ide Sunshine-mormogta bele a nyakamba, mire végigfutott a gerncimen a hideg. Szembefordultam vele, majd rádőltem mellkasára, ő pedig még szorosabban körémfonta karjait.

-Hiányoztál-motyogtam a mellkasába, erre ő csak elmosolyodott.-Egész nap, arra vártam, hogy végre lássalak téged.-Néztem mélyen szemeibe.

-Hasonló az érzés, Hyuckie-mondta, majd közelebb, hajolt hozzám és összetapasztotta ajkainkat. Imádom, hogy mindig bizsereg a szám és melegség járja át a mellkasomat, amikor megcsókol.-Szeretlek-döltötte össze homlokunkat, mikor elváltunk egymástól.

-Én is téged-válaszoltam és visszahajtottam fejem a mellkasára. Ő lágyan simogatta a hátam és a hajamat birizgálta.

-El kéne menned fürdeni, hogy tudjunk aludni-javasolta.

-Itt most olyan jó. Nem akarom, hogy elengedj.-morogtam, mire ő felnevetett.

-Olyan aranyos vagy, de ha lefürödtél utána is átölellek téged rendben?-csókolt tincseim közé. Bólintottam, majd vonakodva elváltam tőle és elindultam a fürdő felé. Beálltam a zuhany alá és megnyitottam a meleg vizet. Eszembe jutottak a tánctanár szavai. Mit értett az alatt, hogy baj lesz? Na mindegy. Próbáltam kitisztítani fejem és nem ezeken agyalni. Mikor végeztem, átöltöztem, majd elindultam a szobánk felé.

-Hy Baby-köszönt, Mark, mire teljesen zavarba jöttem.

-Ne hívj így. Tudod, hogy nem szeretem.-sértődtem be, de azért befeküdtem mellé az ágyba. Erre Mark körém fonta karjait és szorosan magához húzott.

-Olyan aranyos vagy, mikor zavarba jössz-húzta az agyam.

-Mark-morogtam és próbáltam elhúzódni tőle, de sajnos erősebb volt, mint mindig.

-Na csak hülyülök, Hyuckie-nevetett.-Amúgy, milyen az új koreográfus?-érdelkődött, mire én megfeszültem, amit ő is érzett.-Mi a baj? Történt valami?-aggodalmaskodott. Legszívesebben elmondtam volna neki mi törtent. Nem akarok Marknak hazudni, de eszembe jutott annak az embernek a szavai. Az, hogy baj lesz, ha elmond bárkinek is.-Haechan, mi baj?-zavarta meg gondolatmenetemet.

-Ja semmi. Minden rendben volt ma. Csak el kellet táncolnunk neki valamit, aztán mehettünk is.-próbáltam a lehető legtermészetesebb módon elmondani mindent.-De most aludhatunk, mert holnap már gyakorlunk-kérdeztem.

-Biztos nincs semmi?-próbált faggatni, de én csak bólintottam.-Akkor jó-mondta. Tudtam, hogy nem győztem meg, de nem erőletette.-Jó éjt, Sunshine. Szeretlek-köszönt el.

-Jó éjt, Mark. Én is szeretlek.-fordultam meg karjaiban, hogy nyomjak egy gyors csókot párnáira. Még szorosabban húzott magához én meg odabújtam mellkasához. Reménykedtem benne, hogy holnap nem lesz semmi baj...

/Itt is lenne a következő story, amit elkezdek. A Markhyuck az nekem olyan real, szent és sérthetetlen, hogy csak na.😂💕💕Aki már olvasta valamelyik történetemet az tudja, hogy ez sem lesz egy szivárványokkal teli, happy kis történet. Remélem, hogy felkelti, majd az érdeklődéseteket és elnyeri a tetszéseteket. Bye bye❤❤/