Regular-Irregular

2. rész

Haechan:

-Ébredj Hyuckie~-keltegetett drága párom, akit most arcon tudtam volna csapni.

-Még öt perc-motyogtam bele a párnába.

-Nem. Nemsoká jön a menedzser. Ugye nem akarsz rossz benyomást kelteni az új tanárnál?-viccelődött, de ez nekem nagyon nem volt most vicces. Már eleve nincs rólam jó véleménnyel...

-Megyek enni-mondtam, majd kipattanva az ágyból már rohantan is a konyhába. Gyorsan megreggeliztem és siettem a fürdőbe, hogy elkészüljek, mire ideér a menedzser. Gyorsan fogatmostam, átöltöztem és már vettem is föl a kabátomat.

-Tőlem el sem köszönsz?-kérdezte sértődötten Mark, mire én csak mosolyogtam, majd odaléptem hozzá és nyomtam egy gyors puszit szájára.

-Ez így megfelel?-érdeklődtem.

-Hát elég rövid volt mit ne mondjak-kelletlenkedett, majd odarántott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Nyaka köré fontam a karomat, hogy közelebb simuljak hozzá. A menedzser hangja miatt váltunk szét, aki mondta, hogy igyekezzek.-Na ez már jó volt-vigyorgott rám-Majd találkozunk Sunshine. Szeretlek.-köszönt el.

-Én is téged, Mark-válaszoltam egy mosoly kíséretében.

-Haechan, gyere már!-kezdett idegeskedni a menedzser. Mikor kiértünk a kocsihoz már ott voltak a többiek is. Én beültem Jisung mellé, majd elindultunk és végig beszélgettünk. Mikor már majdnem ott voltunk megint előjött rajtam az idegsesség. Nem akarok csalódast okozni senkinek sem. Kiszálltunk majd besétáltunk az épületbe, ahol már várt minket a tanctanár.

-Na jó srácok. Átnéztem a táncaitokat és már van is ötletem miket kell gyakorolnunk és variálnunk, most, hogy nincs Mark.-mesélte. Mikor meghallottam Mark nevét kirázott a hideg. Imádon, hogy csupán a neve mit tud kiváltani belőlem. Elkezdtüknk gyakorolni. Rengeteget variáltunk a táncokon, ami nagyon sok időnkbe telt, de este 7 óra felé sikerült végeznünk. Én viszont még nem akartam hazamenni, mert láttam, hogy a tanár egész végig engem nézett. Úgy döntöttem még itt maradok egy darabig. Írtam is egy üzenetet Marknak, majd kikapcsoltam a telefonomat, nehogy megzavarjon, bárki is.

-Jól teszed, hogy itt maradtál gyakorolni-hallottam meg egy rideg, lekezelő hangot, ami miatt ledermedtem.-Na mi a baj? Csak nem félsz?-kérdezte gúnyos hangnemben. Erre csak határozatlanul megráztam a fejem.-Figyelj ide ha hozzád beszélek!-fogta meg erősen a karom és szembe rántott magával.

-S-sajnálom-motyogtam és próbaltam elkerülni a szemkontaktust.

-Na azért-elengedte a karom, majd kiviharzott a teremből. A szívem még mindig olyan gyorsan dobogott, hogy azt hittem kiszakad a helyéről. Nekidőltem a tükörnek és lecsúsztam a földre. Mit tettem azért, hogy utál?

-Hyuckie!-hallottam meg az imádott hangot, amire gyorsan felkaptam a fejem és megláttam, hogy Mark felém tart. Gyorsan feltápászkodtam, odarohantam hozzá és karjaiba vetettem magam.

-Te, hogy kerülsz ide?-érdeklödtem.

-Ide kellett jönnöm, mert behívatott az igazgató, de előtte megnéztem még, hogy vagy-válaszolta mosolyogva.

-Én jól vagyok, de akkor siess el ne késs nekem-nyomtam egy gyors csókot puha párnáira. Mikor elváltunk, Mark gyorsan elköszönt és már rohant is el. Folytattam a gyakorlást, addig, míg valaki ki nem kapcsolta a magnót. Gyorsan odafordultam és megláttam a koreográfust. Odajött hozzám megfogta a kezem és berántott a szertárba, becsukta maga után az ajtót és eléállt.-M-miért hozott ide?-próbáltam határozott lenni, de a hangom folyamatosan remegett.

-Nem elég az, hogy tehetségtelen vagy, de még meleg is?!-kérdezet felháborodva, mire kiszélesedett a szemem.

-Igen, miért zavarja ez magát?-kiváncsiskodtam.

-Gyűlölöm a melegeket, főleg az olyanokat, mint te, meg az a gyerek. Nem értem, hogy kerültetek be ehhez a céghez.-hordott le engem, viszont mostmár én is ideges voltam. Engem nyugodttan szidhat, de Markra ne mondjon semmi rosszat.

-Nem beszélhet így rólunk. Nincs hozzá joga, hogy elhordjon mindennek mink-nem tudtam befejezni, mert hirtelen egy erő ütést kaptam az arcomra, ami miatt nekiestem a falnak, majd elestem. Az oktató letérdelt elém, megfogta a pólóm gallérját és megszorította.

-Ne merj nekem megegyszer visszabeszélni megértetted? És ne merészeld elmondani senkinek sem, hogy megütöttelek, mert akkor lehet, hogy megtudja az igazgató a kis titkotokat és akkor nem csak te, hanem a drága kis Markod is repül.-fenyegetett meg. Mikor befejezte a monológját felkelt és elhagyta a szertárt. Ebben a percben törtem össze teljesen. Fájt az, hogy megütött és az is, amiket a fejemhez vágott. A legrosszabb, pedig az, hogy nem szólhatok erről senkinek. Nem akarom, hogy Marknak is rossz legyen. Tudom mennyi mindent áldozott fel azért, hogy most itt legyen. Gyorsan felálltam a földről és kifutottam a mosdóba és a tükörbe nézve megláttam, ahogy az ütés helye már most kezd belilulni. Pánikba estem. Nem tudtam mit mondjak a többieknek. Gondolataimból az ajtó nyitódása szakított meg.

-Oh szia Hyuckie-karolta át derekam, Mark. Mark! Az az ember, akivel most legkevésbe akartam talalkozni. Nem akarom, hogy aggódjon, de ezzel elkéstem-Úristen mi történt az arcoddal?-esett pánikba.

-Öhm...nekimentem egy ajtónak-nevettem fel kínosan, hátha Mark nem veszi észre, hogy hazudok.

-Jajj anyám. Legyél már óvatosabb, mert a végén még eltöröd valamidet.-nevetett fel-Na, akkor gyere menjünk haza, hogy le tudjuk jegelni az arcod.-javasolta, mire én bólintottam. Csöndben sétáltunk a folyosón.-Biztos jól vagy? Most olyan furcsán viselkedsz.-törte meg a némaságot Mark.

-Igen, csak fáradt vagyok-nyugtatgattam. Mikor kiértünk a menedzser kocsiához ő is megkérdezte mi történt az arcommal, erre neki is elmondtam a jól bevállt hazugságot. Hazaértünk, Mark bevezetett a szobánkba, majd kirohant a konyhába egy csomag jégért. Amint visszatért leült az ágyra mellém és rámnézett.

-Ez most lehet, hogy fájni fog, de hidd el, hogy ettől jobb lesz.-magyarázta, majd rányomta az arcomra a jeget. Nem volt kellemes, amit Mark észre is vett és megszorította a kezem. Pár percig ott tartotta az arcomon, majd levette.-Most menj el fürdeni, hogy tudjunk pihenni.-mondta, én pedig már pattantam is fel az ágyról és elindultam a fürdőbe.

Miután lezuhanyoztam belenéztem a tükörbe. Az eddigi lila folt helyét átvette egy zöldes színárnylat. Gyorsan visszasiettem a szobánkba és bepattantam Mark mellé az ágyba, aki egyből rámnézett, majd végigsimított az arcom felduzatt részén.
Eszembe jutottak az, akkor történt események, amik hatására elkezdtem bekönnyezni, amit Mark is meglátott.

-Haechan, mi a baj?-aggodalmaskodott. Én csak megráztam a fejem és odabújtam mellkasához, majd elkezdtem zokogni a tehetetlenségem miatt. El akarom neki mondani, de túlságosan félek, attól, hogy mit fog tenni a koreográfus. Nem akarok gondot okozni Marknak.-Shh, Hyuckie, kérlek ne sírj. Itt vagyok ne sírj-nyugtatgatott. Nem tudom meddig sírtam ott csak éreztem, hogy a fáradság átveszi felettem az uralmat és minden elsötétedett.