Teacher, please save me!

9.rész

Az óra elején YoonGi bemutatkozott, mivel új tanár. Elmondta, hogy nála nem lesznek elnézések. Úgy állította be magát, mintha ő lenne maga a szigor. Ez eléggé furcsa nekem, mert még nem láttam ilyennek. Nem láttam ilyen bunkónak. Az óra közepén, mindenkinek adott egy vaktérképet, és ki kellett keresni rajta a megadott helyeket, amit majd osztályoz . Mondanom sem kell, nem tudtam semmit, így elsőként adtam be az üres lapot, amit YoonGi egy szemöldök felhúzással díjazott
-Ennyi?-nézett rám
-Elnézést, nem vagyok jó földrajzból.
-Ezen majd segítünk!- mosolygott rám, én pedig visszamentem a helyemre.

Az óra gyötrelmesen telt el. Még voltak a teremben páran, mikor távozni készültem, de YoonGi odahívott az asztalához, és beszélni kezdett
-A dogádról akarok beszélni!-nézett rám, majd a mögöttem lévő picsákra
-Igen?-néztem rá
-Szeretnéd hogy korrepetáljalak?-kérdezte
-Ó tanár úr... tudja én is nagyon rosszul állok földrajzból, engem is megkorrepetálhatna!-mászott fel az asztalra, és tolta oda a melleit YoonGinak a kis műkörmös picsa.

Erre YoonGi a mutató ujjával a csaj homlokához nyúlt, és eltolta.
-Boccs de nem érek rá.-válaszolta, és felállt az asztaltól, majd biccentett nekem, hogy kövessem, és kisétált a teremből, én pedig utána mentem.

-Utálom az ilyen picsákat- mondta, miközben az udvar fele tartottunk.
-Én is... elhiheti tanár úr- néztem rá perverzen- kiértünk az udvarra, és egy üresebb helyre sétáltunk, majd megálltunk.
-Jimin, ezt ne itt csináld! A végén még nem tudom magamat leállítani- ebbe belepirultam, és nevetni kezdtem
-Elnézést tanár úr!- szekáltam tovább
-Na jó... szóval-váltott témát- ma ráérsz? Meg kéne beszélnünk ezt a dolgozatodat..
-Nem tudom hogy mit szólnának hozzá a szüleim.
- Akkor kérdezd meg, és ha nemet mondanak, akkor megoldjuk máshogy-kacsintott rám
- Rendben tanár úr- vigyorogtam
-Ohh Jiminie... rossz vagy! Örülj neki, hogy még nem büntethetlek meg-Mondta perverz fejjel, majd rám kacsintott. Vörös fejjel, halkan gondolkozni kezdtem

Na ne. Nem! Az nem lehet hogy arra gondolt! Neeemm... ilyet nem mondana nekem. Jézus... de lehet hogy arra célzott. Nem... én még csak egy gyerek vagyok számára. Vagy mégsem?!

-Jimin, min gondolkozol? Ha az előbbi mondatomon, akkor elárulom. Nem értettél félre semmit - vigyorgott, majd óvatosan, hogy senki ne lássa, belemarkolt a fenekembe, amibe én bele remegtem .Nagyon zavarban érzem magam. A fejem azóta még vörösebb lett, és mindjárt felrobbanok.
Az osztályfőnökin nem történt semmi érdekes dolog, ahogy a többi órán sem. YoonGival szinte minden szünetben találkoztam, és elejtett felém egy mosolyt. Utolsó órámról is kicsengettek. YoonGit láttam beszállni a kocsijába, majd elhajtott az iskola mellett.

Én a buszmegállóba siettem, de nem jutottam messzire, ugyanis kezdődik megint elölről, minden.
-Hé, rosszfiú!- kiáltott nekem hátulról az egyik hülye gyerek, a sok közül, amire nyilván nem figyeltem fel.
-Mi van? Süket vagy?- szólt a másik, mire a szemem sarkából látom, hogy legnagyobb termetű felém kezdett rohanni. Mikor utolért, hátra rántotta a csuklyámat, és elestem. Bevertem a fejemet, és a könyökömre estem, ami lehorzsolódott.

A többiek is odaértek hozzám, és elkezdtek rugdosni. Az egész testem remegett, és sajgott, de még mindig rugdostak. Már nem bírtam, így tennem kellett valamit.
-Hagyjatok már békén!- kiabáltam remegő hangon, mire megkíméltek engem. Az egyik leguggolt mellém, és rám vigyorgott a sárga fogsorával
-Mi az, buzikám? Nem megyünk el ketten valahova? Hidd el, élveznéd!- markolt rá a férfiasságomra.
-Undorító féreg!- sziszegtem
-Hát rendben!- ekkor behúzott nekem egyet, és folytatni akarta, de valaki hátra rántotta, és a többiek elfutottak.

-Tényleg nem szégyellitek magatokat? - hallottam YoonGi hangját, majd megpróbáltam a hang irányába emelni a fejem, így megpillantottam az agresszív fejű tanáromat, aki éppen azt a faszt ingénél fogva fenyegetett.- ha még egy ilyet meglátok, akkor nem fogom visszafogni magam, hidd el!- ekkor behúzott neki egyet, majd elengedte. A hülye gyerek menekülni kezdett bevert pofával.

YoonGi odalépett hozzám. Tudsz mozogni?- kérdezte, miközben az én szintemre ereszkedett.
-Na...nagyon fáj.- nyöszörögtem a sírás szélén állva
-Jól van Jimin... semmi baj! Hazaviszlek!- ekkor a térdem és a nyakam alá nyúlt, és felemelt, majd elvitt az autójáig, ahol beültetett a kocsiba.

-Ne vigyél haza!-suttogtam
-Mikorra várnak otthon?
-Azt mondtam, hét órám lesz.
-Uh...oké. Akkor most felhívom őket, és elmondom nekik hogy mi történt-nyúlt a telefonjáért, én pedig hagytam.

A telefonbeszélgetésre nem igazán figyeltem, így nem hallottam semmit. Csak azt vettem észre, hogy YoonGi leteszi a telefonját, és beindítja a motort.
-Azt mondta az anyád, hogy csináljak amit akarok a szaros kisfiával... úgyhogy akkor most engedélyt kaptam arra, hogy bármit megtegyek veled.-húzta perverz mosolyra a száját.-Na jó.. nyugi, csak elmegyünk hozzám, és ellátom a sebeidet. Aztán majd a többi jön magától- kacsintott.

Az út nagy része csendben telt, ugyanis gondolkoztam, ami később ki is kívánkozott.
-Te megütöttél egy gyereket.- suttogtam
-És?
-Miért csináltad? Ezért akár ki is rúghatnak!-idegeskedtem
-Azért csináltam, mert azok a köcsögök agyonvertek! Nem bánthatja senki sem az én tulajdonom!
-YoonGi... én... nem tudom hogy a tiéd lehetek e. Ez sok dolog miatt is lehetetlen.
-Ezt azért mondod, mert férfiak vagyunk, és én idősebb vagyok nálad, és a tanárod vagyok?-nézett rám, mikor leparkolt a ház előtt.
-Pontosan.. és mert én nem vagyok elég neked, hidd el!Nem érdemlek meg senkit, nem hogy még téged...
-Egész életedbe szabályokat szegtél, Jimin. Csak az azért volt más, mert a túlélésért harcoltál. Most pedig miattunk kéne. A szerelmünk miatt! És amúgy meg nekem nem kell más, csak is te! Te vagy a tökéletes!-Amint ezt kimondta, megdobbant a szívem
-Szeretsz engem?- kérdeztem halkan, reménykedve.
-Igen Jimin, szeretlek!