Teacher, please save me!

7.rész

Reggel a 7 órási ébresztőmre ricsajára keltem. Szép álmom volt. Benne volt ő is... Nem! El kell felejtenem őt.. ő a tanárom!-megráztam a fejemet, majd kipattantam az ágyból. A szekrényem elé álltam, és elővettem az aznapi ruháimat. Nyilván minden darab fekete volt, és kissé se anyag hiányos.

Öltözködés közben ellenőrzöm a kötést. Egy kicsit átázott, de még bírja. Majd ha hazajövök, és még vérzik, teszek rá másikat.

A fürdőbe megyek, ahol megmosakodom,és megfésülködök. Ma igen nagyon törődök a külsőmmel... nem értem mostanában a tetteimet. Nah mindegy. A telefonomon megnéztem az időt, és rájöttem, hogy késésbe vagyok, ezért visszamentem a szobámba, a táskámba bedobáltam mindenféle könyvet, majd halkan leosontam az emeletről, és kimentem a házból.

A buszmegállóban vártam a buszra, mikor egy ismerős autó lassított a busz sávban. Az ablak lehúzódott, és megláttam YoonGit.

Ahhj mit akar?!
-Jó reggelt, Jimin! Szálljon be!- nyitotta ki az anyósülés felőli ajtót.
-köszönöm, tanár úr, inkább buszoznék!- próbáltam lekoptatni.
-Na! Kérlek, gyere! Sokkal előbb odaérsz!- mondta már nem annyira 'hivatalosan', mire engem rávett arra, hogy ő vigyen suliba. Sajnálom... nem tudtam neki ellenállni, hiszen olyan kicseszett édesen nézett rám.. ahh... be kell ezt fejeznem.

Beültem a kocsiba, és már is az iskola fele tartottunk.
-Minden rendben? A lázad nincs? Jól vagy? Ettél reggelit?-aggódott értem.-kösd be az öved!-Miért csinálja ezt velem?! Legalább ne aggódna értem... aggódjon a csaja miatt, akit most fűz.
- Nincs semmi bajom!-mondtam unottan, miközben becsatoltam az övemet.
-Kérlek ne legyél ilyen! Hol van a tegnapi Jimin?- ekkor kicsit rácsapott a combomra, mire én megugrottam a fájdalomtól. Nem vette le a kezét.
-Ta... tanár úr... a vágások!-beszéltem a fájdalomtól kissé szaggatottan.
-Mi?! Ezt ugye nem tegnap csináltad? Arról miért nem beszéltél, hogy a lábad is ilyen?- lekapta a kezét a lábamról.

Már megérkeztünk az iskolához.
-Sajnálom, de mostantól nem lehetek magához kedves! És maga se legyen velem az! Csak egy diákja vagyok, a sok közül! Ezt jegyezze meg! Próbálom én is észben tartani.-mondtam, majd kicsatoltam az övem- köszönöm a fuvart! -Nyitottam volna ki az ajtót, de egyszer csak kattant, és bezáródott.

Szóval bezárt az iskola parkolójában a tanárom az autójába... ez kibaszott jó
-Jimin! Ülj vissza! - parancsolt, mire én megráztam a fejem.-kérlek!- ahh ez az ember a sírba visz...vagy inkább próbál kirángatni belőle?.. visszaültem.A tekintetem rajta van a tanáromon.
-Igen?- újra kattant az autó, tehát már nincs bezárva.
-Ugye befejezted ezt a viselkedést? - nézett rám fenyegetőzően
-Ki maga? Az apám? -kérdeztem vissza kissé flegmán.
-Szerintem az apád téged nem nevelni, és vigyázni akarna rád, hanem kiverni belőled még a szart is! -emelte meg a hangját
-Sajnálom-hajtottam le a fejem- de ennek nem kellett volna megtörténnie.- ekkor kiszálltam a kocsiból a táskámmal együtt, és visszacsuktam az autó ajtaját, majd heves léptekkel indultam meg az iskola bejárata felé.

Visszanéztem. YoonGi beleütött a kormányba, majd fejét ráhajtotta. Ideges. Ahjj Istenem! Miért akar ennyire vigyázni rám? Ezzel csak tönkretesz mindent. Lehet azt hiszi, hogy számomra ő most apáskodó, és lehet úgy gondolja, hogy egy pót apaként tekintek rá. Pedig ha tudná, hogy ennél többről van szó... sokkal többről.

A suliba beérve, az összes lány megbámult, és egy pár köcsög beszólt. De ez még semmi... mikor meghallottam hogy egy csapat plázapicsa mit beszél, kikerekedett a szemem.
-Írtó helyes Jimin is, de a tanár úr is... -nyávogta az egyik
-És ma reggel Jimin a tanár úr kocsijából szállt ki.... vajon együtt lehettek éjszaka?- mondta a hülyébbik ribi. Jesszus... dehogy voltam vele éjjel. Sajnos nem...
- Uhh... mik történhettek ott kettőjük közt...
-Nem tudom, de én lettem volna kettőjük között!-húzta perverz mosolyra a száját az egyik műszempillás... ezek idióták.

-Hé! Lányok!-kiabáltam oda neki, mire mind idefutott a magassarkújában. Az egyik nekem dörgölőzött, a másik nekem tolta a nagy picsáját, a harmadik meg a rágóján nyammogva tekergette a szőkére festett haját.
-Igen Jimin?- nyávogott egy a képembe. Fuuhh de felrúgnám.
-Nah lányok... figyeltek rám?
-Persze! Mi mindig figyelünk téged!- ezek betegek...
-Szóval... lenne egy feladatotok számomra.- kezdtem hülyíteni őket, és be is vették, mert még jobban az arcomba tolták a kitömött mellüket, és még jobban rám tapadtak. Mindegyikből áradt a parfüm és a dohány szag.- Tudjátok.. van az a 'irtó helyes YoonGi tanár úr' -mutattam idézőjelet, bár a szívem nem ezt parancsolta- ... ne találjatok ki rólunk semmi jó kis buzisztorit, mert kibaszottul nem történt semmi! Még mindig a lányokat szeretem, és gondolom a tanár úrnak is van felesége.-magyaráztam nekik valami hülyeséget.

- Az összes lányt szereted?-Kérdezte műkörmét rágcsálva, csillogó szemekkel
-Nem, HyeJin , csakazt, aki megérdemli..- ezzel otthagytam őket, amire ők persze csak nyávogni tudtak... fúhj de utálom az ilyen ribancokat. Nem is értem a korombeli fiúkat hogy nekik miért egy ilyen csaj kell hosszútávra. Mert oké, hogy egyszer kétszer lesz egy-egy kalandotok, de hogy még velük is mutatkozzak, és a barátnőmként menjek velük az utcán, azt el nem tudnám képzelni.

Mentem az első órámra. Töri... utálom ezt a tantárgyat, főleg úgy, hogy Mr.YeJun tanár úr kiszemelt magának. Folyton ki akar baszni velem. Beértem a terembe, és leültem a hátsó padba, a táskámat a földre dobtam. Még senki nem volt a teremben, csak a tanár, aki valami papírokat rendezgetett az asztalánál. Csak bámultam ki a fejemből, mikor megrezzent a telefonom. Kivettem a zsebemből, és a padra támaszkodva megnéztem, ki az.

Na ne... ez honnan tudja a számom?! YoonGi tanár úr írt.
Tanár úr: szia! Kérlek gyere az irodámba! Beszélnünk kell, még földrajz óra előtt!- ahh... mit akarhat?! A második órám föci.

Már éppen válaszolni készültem, mikor valaki kikapta a kezemből a telefont. Mérgesen felnéztem a személyre, aki nem más volt mint kedves 'történelem tudomány' tanárom...
-Örülnék neki, hogy ha az osztálytermemben nem lenne a kezedben telefon! Nem tudom, hogy mégis mit képzelünk magunkról. Ez egy iskola, és szerintem mindenkinek illik tudni a termekhez kapcsolódó szabályokat. Aztán az, hogy betartjuk-e, vagy sem, az már csak az agyi szintünk szabja meg..- mondta úgy, mintha éppen megkérdeztem volna tőle, hogy hány lány diákját baszta már meg a vécében.
-Ohh.. hát akkor tényleg nagy bajban vagyunk mindketten... ugyanis többesszámba beszélt, tehát ezek szerint önmagához is beszélt az előbb.- húztam pimasz mosolyra a számat, majd a telefonomért nyúltam
-Ohoh... én is kíváncsi vagyok hogy mégis kivel írogatsz a termemben.- ekkor rápillantott a telefonomra... nah de kuuuurrvaa jooo
-Ehhez semmi joga nincsen!
-Dehogy is nincs! Ha az órámon ülsz, és nem tetszik, hogy telefonozol, akkor akármikor kivehetem a kezedből. Egyébként mi a francot beszélgetsz te a földrajz tanároddal? -kérdezett rá
-Gondolom csak behívott az irodába. De köszönöm a kedvességét, hogy visszaadja a telefonom!- ekkor kikaptam a kezéből és zsebre tettem.
-Ez nem állapot! Jobb lenne ha etika órára bejárnál... már ha ott tanít a tanárnő valami értelmes dolgot.. -igen... ez a tanár utálja a gyerekeket, a kollégáit, az életét. Az anyjával lakik, aki főz, mos, takarít rá.

Becsengettek. Az emberek elkezdtek szállingózni a terembe, a tanár pedig lapokat osztott. Na ez kibaszott jó. Hajrá 'bukjunk meg' projekt!

Az óra gyorsan elment az érthetetlen dogakérdésekkel, így mentem is le, YoonGi irodájába.