To Sydney (Harry Styles fanfic 2018)

A KEZDETEK

Egy borús őszi nap volt a mai. London utcái csendesek voltak, csak az eső kopogását lehetett hallani. A mai napunkat otthon töltöttük kettesben, élveztük Harry pár hetes szabadságát.

Körülbelül 11óra lehetett mikor kikászálódtunk az ágyból, Harry csak egy fekete boxert viselt. Olyan volt mint egy angyal,kissé kócos volt a haja, álmos arca volt de csodásan nézett ki. A mosolya mindig egy álomvilágba kalauzolt engem. Rajtam egy régi Rolling Stones feliratú felsője volt,imádtam ezt a felsőt. mindig ebben alszom amikor nincs itthon, Harry illata van és ez segít nekem az alvásban.

Ittunk egy kávét, majd leültünk a kanapéra.

- Mit szólnál hozzá,ha rendelnénk valamit ebédre és egésznap filmet néznénk? Van itthon egy csomó nassolni való,együnk addig amíg teljesen rosszul fogjuk érezni magunkat. – kérdezte tőlem. Én csak mosolyogtam rá.
-Nincs szükségem másra,csak arra hogy egésznap életem szerelmével lehessek.- Mondta.

Belenéztem a csodálatos zöld szemeibe,enyhén elpirultam. (Igen.. évek múltán is ilyen hatással van rám) A mosolyom egészen a fülemig húzodott, odahúzott magához,éreztem a szívverését, a legbiztonságosabb helyen voltam. Bele nézett a szemembe,majd ezt mondta: - Szeretlek.- És megcsókolt. Halkan suttogtam a választ, nem akartam szabadulni az öleléséből soha. Legszívesebben életem végéig így maradtam volna, és tudom, hogy ő is így érzett.

Hosszú keresések után,vegül a kínai kaja mellett döntöttünk. Majd legalább fél órán keresztül azon vitatkoztunk, hogy milyen filmet is nézzünk.. Végül egy Harry Potter maraton mellett döntöttünk. Mindketten hatalmas HP rajongók voltunk.

Az 5.résznál jártunk már, mikor úgy éreztem, ha még egy falat karamellás popcornt megeszek akkor többet nem kelek fel.
-Harry..- mondtam neki, egy kis megbánással a hangomban.- Szeretnék egy gyomormosást, vagy visszaforgatni az időt,hogy elmondhassam magamnak, ne nassoljak ennyit. Csak nevetett.
-Várj egy percet, mindjárt meggyógyítalak. – Bement a hálószobánkba és a kedvenc puha pokrócommal tért vissza,amit még tőle kaptam tavaly karácsonyra. Csak egy egyszerű púder színű pokróc volt,domború hópehely mintákkal de mégis imádtam. Lefeküdt mellém és óvatosan betakart engem és magát is. Úgy feküdt,hogy a fejem a mellkasán tudjon pihenni, közben az egyik kezével a hajamat piszkálta, a másikkal a derekamat simogatta. Halkan suttogott, de mégis minden szavát tisztán hallottam.
-Köszönöm,hogy vagy nekem. Köszönöm, hogy mindig van kihez haza jönnöm és köszönöm, hogy feltétel nélkül szeretsz. Nekem te vagy a legtökéletesebb nő, még akkor is ha néha annyit eszel, mint egy kiskutya és utána fájlalod a a hasad. Szeretlek.- Mindketten nevetésben törtünk ki, ahogy nevettem egyre jobban fájt a hasam, ettől még jobban nevettem.

Valószínüleg hamar elaludhattam Harryn, mert mikor kinyitottam a szemem már az ágyunkban voltunk

Sziasztok! Remélem tetszett az első rész. Ez az első blogom, szóval bármi tanácsot szívesen fogadok. Nem sokára hozom a második részt! Xx