To Sydney (Harry Styles fanfic 2018)

ÜDVÖZLÜNK, KISLÁNYUNK

Lassan már két hete vagyunk házasok. Természetesen a lesifotósok észre vették a gyűrűket, mi magunk erősítettük meg, mielőtt pletykáltak volna. Harrynek ma van az utolsó fellépése itt Londonban. A kiírt dátum is közeledik. Ma egyedül vagyok itthon, szerettem volna egy kicsit egyedül lenni. Nem csináltam semmi hasznosat. Fél óránként bementem a baba szobába gyönyörködni. Hálás voltam, tudtam hogy már nem sokára a kezünkben tarthatjuk a kislányunkat. Fél 7 lehetett, Harry koncertje egy fél órája megy, élőben közvetítik szóval néztem. A legelején úgy kezdte, hogy nagyon boldog, mert hamarosan megszületik a kislánya, és reméli az emberek is vele örülnek. Elnézést kért, mert azt mondta, minden dal után muszáj megkérdeznie, hogy miújság velem. A rajongók nagyon aranyosak voltak. Sokuknál gratulációs tábla volt.

Már 8óra volt, hirtelen nyilaló fájdalmat éreztem. Elmentem zuhanyozni, tudtam, hogy az segít. Éppen kiszálltam azuhany alól, mikor jött az sms Harrytől. Azt válaszoltam, hogy minden rendben, nem akartam megijeszteni. Felolvasta a közönségnek az sms-t, hangosan kiabálták, hogy hurrá. Negyed óra múlva, újból görcsöltem. Ez már sokkal erősebb, sokkal fájdalmasabb volt. Éreztem, hogy valami langyos folyik végig a lábamon. Először megijedtem, nen mertem lenézni, azt hittem vér. Erőt vettem magamon, láttam, hogy ez a magzatvíz volt. Gyorsan előkerestem a telefonom. Vártam egy percet, tudtam, hogy vége lesz a számnak hamarosan. És már jött is a szokásos sms. “Idő van, elkezdődött. Felhívom Anne-t, a kórházban találkozunk. Szeretlek. X” írtam az sms-t. Amíg Anne-re vártam, aki 5perc múlva már itt is volt, hallottam, ahogy Harry közölte a rajongókkal, hogy órák kérdése és apa lesz. A rajongók megértőek voltak. Elengedték Harryt.

20perc múlva már Harry is ott volt. A szülőágyon feküdtem feltett lábakkal. Harry az egyik kezével a kezemet fogtam, amit már annyira szét szorongattam, hogy elállt benne a vérkeringés, de őt ez nem zavarta. A másik kezével a fejemet támasztotta. Nagyon megnyugtatott a puszta jelenléte. Az orvos megvizsgált, azt mondta vegyek egy nagy levegőt, nyomnom kell. Rettenetesen fájt, körülbelül 15percig tarthatott az egész. Erőtlennek éreztem magam, nagyon fájt minden porcikám. Hirtelen egy kis síró hangra lettünk figyelmesek, olyan volt mintha egy kismacska sírna. Az orvos felemelte a lányunkat, mint egy angyal olyan szép volt. Takaróba tették és Harry kezébe adták, amíg engem megvizsgáltak. Azonnal elmúlt a fájdalom mikor rájuk néztem. Életem szerelme a kezében tartotta a kislányunkat, fülig ért a szája, könnyek hullottak végig az arcán. Nagyon halk volt, csak azt mondogatta, hogy mennyire gyönyörű és mennyire szereti. Sosem láttam még ilyen boldognak. Meghatott ez a pillanat. Folytak a könnyeim. Harry leült mellém és megmutatta a kislányunkat. Az orvos szólt, hogy én is megfoghatom. Óvatosan a karomba vettem és a mellkasomra fektettem. Éreztem ahogy szuszog, mióta Harry beszélt hozzá, nem sírt. Nagyon nyugodt volt. A nővéreknek elkellett vinni a kislányunkat megmérni, megvizsgálni. Addig Harry szorosan nagához húzott, és a fülembe suttogott: - Annyira büszke vagyok rád, csodálatos vagy. Gyönyörű kislányunk van. Nagyon szeretlek. Köszönöm. - adott egy lágy csókot.

Pár perc múlva visszahozták a kislányunkat, felöltözve. 49cm volt és 3kg. Nagyon pici volt.

-Minden rendben az anyukával és a babával is, ha minden jó lesz holnap este már otthon lesznek mindhárman. Sikerült nevet választani? - kérdezte a nőver.

-Sydney. Sydney Rose Styles. - mondta büszkén Harry.

Az orvosok megengedték, hogy az éjszakát hárman töltsük. Minden rendben ment. Mire vissza értem a zuhanyzásból, Harry a fotelben ült, Sydney a mellkasán pihent. Harry a Sweet Creature dalát énekelte neki. Ez volt a kedvenc dalom tőle. Nekem is sokszor énekelte, főleg miután veszekedtünk.

Csodálatos volt, látni őket. Ahogy Harry próbálja elaltatni őt. Nem is lehettünk volna boldogabbak.

Már két hete itthon vagyunk. Minden jól megy, mintha mindig is tudtuk volna hogy kell szülőnek lenni. Anne és Gemma sokat voltak nálunk, sok időt töltöttünk együtt. A fiúk is voltak már Sydney-nél. Niall lestoppolta a kisfiának, igaz még ő sem tudja mikor lesz kisfia, de azt mondta, ők ketten összefognak majd házasodni.

Teltek a hónapok, egyre jobban belerázódtunk mindhárman. Sydney egyre nagyobb lett. Harrytől jobb apát kívánni sem lehetne.