A tizennyolcadik

34 9 3
                                    

Nyár van! Vakítóan tűz a napsugár,
Boldogságot áraszt a földre,
A megannyi fénysugár.
Csillognak a szemek,
Csillognak a házak.
Újra élednek a fák s újra keletkeznek árnyak.
A Föld mély lélegzettel szívja,
Magába a meleget.
S felsóhajt. Újból tovább él a kikelet,
Újból kezdődnek forró szerelmek,
Újra eljön az ősz, eljön a fagyos tél,
S a halott tájból majd újra,
Egy gyönyörű kikelet kél.

Köszönöm annak, aki végigolvasta a verseket. Engem mind megérintett és remélem egyik-másik titeket is. Azt kívánom bárcsak mindig olyan boldog lett volna, ahogy ez az utolsó versében érződik. De hiszem, hogy úgy ment el, hogy tudta, a körülötte lévő emberek mind szeretik, és, hogy a szerelme is vele volt, amíg csak lehetett.

Az én anyukám versei /BEFEJEZETT/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora