Átlag

5

Régen mennyire vártam, hogy nagy legyek és hogy legyen külön kis életem, titkaim amiről anya nem tud.
Most itt ülök a szobámban a földön és azon gondolkodom miért akartam felnőni. Irodalmat kéne tanulnom de semmi kedvem verset elemezni, azt hittem kisebbként hogy a vers tanulásnál nincs rosszabb de van, az elemzése. Igaz szeretem a költészetet és a kedvenc költőmet tanuljuk de nem látom értelmét boncolgatni, mi van ha a költő nem is így gondolta vagy nem ezt akarta mondani a versével? Szimplán szerintem csak meg kéne tanítani nekünk hogy hogyan legyünk jó felnőttek, és ezt nem vers elemzéssel fogjuk megtanulni. Igen lehet ad egy alap műveltséget és szókincset de mi van azzal akinek nehezen megy? Abba bele sulykolják hogy hülye és majd lesz valami. Nem senki nem hülye mindenki ért valamihez, miért kell lekicsinyíteni egy másik embert?? Lehet ő jó matekból mégsem ítél el mert te nem vagy benne olyan jó, de ezen is lehet javítani például szorgalommal.

Nem értem az embereket.

Miért kell folyton piszkálódni és bántani a másikat..

Visszatérve arra hogy felnőttem és most épp egy csődtömeg vagyok:
Még mindig vannak gyerekes dolgaim, még mindig nem nőttem ki a dac korszakból és még mindig hiperérzékeny vagyok. Napok óta képes vagyok sírni mert rossz lett a matekom, én a velem egy idősek között nem láttam sírni valakit a jegye miatt. Borzalmasan szégyellem magam miatta, nem is tudja senki. Saját magammal szemben olyan elvárásaim vannak amiknek nem tudok megfelelni és plusz nyomást rak rám. Nem tudom miért csinálom ezt önmagammal. Elkellene fogadnom azt aki vagyok és ami vagyok. De nem megy.
Egyedül a stílusom amit imádok. Nem vagyok az a pláza cica típus sem a vissza húzódó, szeretem ha van valami különleges bennem és nem jön szembe velem mondjuk az utcán az a  nadrág ami rajtam van épp.
Mondhatjuk azt h egy kicsit gótos rocker stílusom van és néha képes vagyok mínusz fokokban is tüll ruhában lenni mert épp az megy a hangulatomhoz.
Szóval igen nem olyan kis felnőtt lettem mint azt gondoltam, azt hittem majd sok barátnőm lesz és él tanuló leszek és híres táncos leszek. Aha ebből max az jött össze hogy vannak barátaim akiknek a 98%-a fiú. Táncolni meg mindig imádok viszont nem lesz belőlem táncos és valószínűleg egyetemre sem fogok menni amit amúgy nem bánok mert szerintem időpocsékolás.