3

29 2 0
                                    

Álom.
Most nem az a fajta álomra gondolok amikor ülsz a buszon és hallgatod a jó kis rockot és azon álmodozol hogy a hűn szeretett fiú végre hozzád szóljon.
Most arra gondolok mikor egy héten 3x kelsz fel úgy h sírsz és nem érted miért álmodsz ennyi faszságot.
Az a baj hogy nem tudom eldönteni, most egy üzenet vagy csak szimplán sokat gondolkodom és az álmaimban visszaüt.
Egyfolytában azt álmodom hogy vége. Hogy nincs tovább, elhagy Ő és ott maradok egyedül összetörve.
Nem kedvelem ezeket az álmokat egésznap keserű ízt és rossz érzést hagy bennem. Nem tudok megszabadulni a gondolattól, igaz hogy az álomra már csak alig alig emlékszek de az érzés amit adott borzalmas, és egész álló nap csak kattog az agyam ezen a kis apró álmon.
Kérdem én, egy szakértőnek (pszichológus) nem kéne látnia ha egy betege nem jól van és csak úgy van? Nem kéne észre vennie? Nem kéne segíteni?
Rendben, nyilván addig nem tud míg a beteg nem nyílik meg, de én a tetves pszichológusnak teljes mértékben megnyíltam és nem segít semmit csak néz rám, azt várnám h segítsen, mondja el h ő mit és hogyan tenne egy ilyen helyzetben.

Lehet hogy túl korán nőttem fel és túl korán kellett egyedül működnöm és most ott tartok hogy félek nem tudok majd megállni a lábamon.

Átlag Onde histórias criam vida. Descubra agora