Nem mondom, hogy soha nem voltam boldog mert akkor hazudnék. De az utóbbi időszakban nem éreztem jól magam a bőrömben... Sőt rendesen gyűlöltem tükörbe nézni, azt éreztem hogy az a lány aki a tükörből vissza néz rám az nem én vagyok. Nem lehettem én...
Karikás szemek, kitágult pupilla, feldagadt rózsaszín kicsit cserepes ajkak. Elkenődött smink, mosásra váró haj és elnyűtt ruhák. Egyszerűen nem tudom miért és hogy jutottam ide, ahol most vagyok.
Ha Ő nincs velem nem látom értelmét a dolgoknak. Ha nem hallom a hangját egyszerűen nyugtalan vagyok és álmatlanok az éjszakaim, nem tudok betelni vele. Borzalmas dolog az amikor ennyi érzelmet táplálsz egy ember iránt.
Mikor várod hogy mikor tör össze Ő is és mikor kell elkezdened azon gondolkodni h most mi a fasz is legyen...
Nem, ez a bizalom hiány és bizonytalanság tönkre fog baszni. Mondogatja az agyam de most őszintén az ember lánya, főleg ha épp szerelmesdit játszik mikor hallgat az eszére? Körülbelül soha.
Lényeg a lényeg én se arról vagyok híres hogy ésszerű dolgokat csinálok.
Sőt igazából a szívem és a vérem hajt, gyűlölöm ha irányítani és uralkodni akar valaki felettem és ez legyen bárki, előbb utóbb szarul jár és ez még a saját anyámra is igaz.
ESTÁS LEYENDO
Átlag
De TodoEgy lány, rengeteg kérdéssel amikre általában soha nem kap választ. Szerelem, családi zűrzavar és amik egy kamasz életében szerepet játszanak. Tipikus olyan könyv amit a velem egy idősek vagy közel velem egy idősek át tudnak érezni.
