Dobozos Kóla || JIKOOK ||

~4.~

                           _05:28_

Kapkodva írom az irodalom házi feladatom, félálomban, ugyanis tegnap délután nem került rá sor. Nem azért mert nem volt időm, hisz nem sportolok, nem járok külön szakkörökre és korrepetálásokra, amik elvennének több órát is a szabadidőmből. Szimplán semmihez sem volt kedvem, így mit sem törődve azzal, hogy reggel szenvedni fogok vele dobtam le a táskámat az ajtó mellé, majd hagytam ott egész mostanáig.
Viszont jelenleg nincs más választásom mint megírni, ha nem szeretném, hogy a tanár minden figyelmét rám szentelve szidjon le, hogy nem vettem a fáradtságot és teljesítettem a kérését.
Tegnap este is megcsinálhattam volna, ugyanis nem tudtam elaludni, és ezzel kellően elálmosodtam volna, de egészen máshogy alakult a helyzet; hála Jungkooknak. Az éjszaka kellős közepén kopogtatott be ablakomon, én pedig elkerülve a bunkó elutasítást, megengedtem, hogy bemásszon. Nem tett semmi rosszat, amint letette lábait a padlóra, körültekintett a szobán, majd egy szerény mosollyal leült az ágyamra, és kérdezősködni kezdett. Persze nem erőltetett módon, csak hogy milyen napom volt, hogy érzem magam és a többi. Oly módon kellemesnek találtam a társaságát, hogy néha vissza is kérdeztem, kicsit ő is meséljen magáról. Körülbelül másfél órát lehetett itt, mikor egy gyors pillantást vetve telefonjára szólt, hogy indul haza. Az őszintét megvallva, egy kicsit még szomorú is lettem, hogy be kell fejeznünk a csevegést, még akkor is, ha az utolsó mondatában közölte, találkozunk a biciklitárolónál. Továbbra is végtelenül dühített, hogy ilyen természetesnek tartja azt, hogy reggelente jelen van a kis ,törzshelyemen', mégsem szidtam meg, vagy utasítottam vissza.

Pár szót még befirkáltam az üres feladatokhoz, majd táskámba bepakoltam a szükséges tankönyveket illetve füzeteket, ezennel útra készen vettem hátamra és baktattam le a lépcsőn. Anya még alszik, nem is terveztem felkelteni, inkább a tudta nélkül veszem fel cipőmet s dzsekimet, ezt elvégezve pedig kilépek a friss, hideg, dermedt levegőre. Gondolom tisztában van vele, hogy hova megyek. Egyáltalán nem siettem, ráérősen szedtem a lábaimat egymást váltva. Nézelődtem az utcákon, de nem sok érdekeset láttam a sűrű ködfelhőktől, így felhagytam ezzel a tevékenységgel, és egyenesen a benzinkút felé vettem az irányt. Hálát adok az Istennek, amiért ilyen közeli házba költöztünk és nem kell minden reggel kilómétereket megtennem. Ragoznom sem kell, ahogy odaértem megvettem a dobozos kólámat, de nem bontottam fel, inkább majd ha a biciklitárolóhoz értem.

Nincs itt senki. Se Jungkook, se senki más. Háromszor, ha nem többször forogtam körbe, hogy merre lehet, de nyomát se láttam. Leülök a tároló szélére, és várom, mikor ér ide, vagy bújik elő. Lassacskán az italom is elfogy, már épp feladva az egészet indulnék az iskolába, ha nem látnék meg egy rohanó alakot a másik irányból. Már messziről látom, hogy Jungkook az. Jellegzetes öltözködési stílusa kilóméterekről sem téveszthető össze máséval, alkata, s haja formája senkiéhez sem hasonlít eléggé, hogy keverni lehessen.
Mosolyogva ülök vissza, és várom meg, hogy ideérjen.
- Itt vagyok! - Liheg.
- Látom. - Vigyorgok.

//Nem szoktam ilyen izét írni a részek után, de ez most kivételes. xd Tehát, igen, elég sokat kellett várni ameddig összedobtam valamit, és így is elég gyenge lett. Mindig írom a különböző vázlatokat, mire olvasható lesz valamelyik, és igazából maga az egész Dobozos Kóla teljesen spontán történet volt, így sokszor semmi ihletem, illetve energiám folytatni. Viszont rengeteget készültem arra, hogy ,Úristen kirakok valamit Wattpadra Úristen Úristen *panic panic*', hogy ezt most már végig csinálom, még ha sokszor nem is érzem fontosnak. Ssszóval ha valakit egyáltalán érdekel a sztori, írja már meg nekem, mit olvasna szívesen benne, pé ell ess. •u• Igyekszem izgalmasabb és számotokra kedvezőbb részeket írni, but KÉREK VISSZAJELZÉST, MERT ANÉLKÜL MÉG A KEDVEM IS ELMEGY.
Köszönöm, ha még ezt is végig olvastad, szeretlek xd//