Ég veled ( Kornél szemszöge )

Az emlék megmarad

Nem sokkal később felültünk a buszra és elindultunk visszafele. Az utat viszonylag csendben tettük meg, Bence telefonált, Zoli elaludt, Csenge kifele bámult az ablakon, én meg beraktam a fülhallgatóimat, benyomtam az elsõ zenét a lejátszási listámról és hátradöntöttem a fejemet.

,,Amit keresek, olyan szeretet,

Amiben nem kell játszani szerepet.

A szó elszáll, az emlék megmarad;

Teremtsél világot önmagad."

Énekelte az Intim torna illegál és én belegondoltam abba, hogy mennyire igazuk van. Végülis az a szomorú igazság, hogy megtörténhet, hogy Hannából már csak emlékek maradnak meg. Ekkor döntöttem el, hogy így vagy úgy, de én begyûjtöm a lehetõ legtöbb emléket vele kapcsolatban a hátramaradott idõnkben.

A busz közben megérkezett a táborhelyre, mi meg az éhes tömeggel együtt bementünk az étkezõbe ebédelni. Olyan éhesek voltunk, hogy ezúttal kihagytuk az – amúgyis fölösleges – eszmefuttatást a verseny további alakulásáról és inkább csendben ettünk.

Ebéd után kimentünk az udvarra, Zoli természetesen azért, hogy pingpongozzon. Pár perccel késõbb már Hanna állt a pingpongasztalnál, Zoli pedig valahová eltűnt, így hát odamentünk Hannához, hátha megtudjuk menteni.

–Jaj,ne. Megint elkapott?–röhögött Bence.–Fuss,amíg tudsz –tanácsolta.

–Nem,nem. Ezúttal önként jelentkeztema játékra–ismerte be Hanna. Bence pedig meglepődve nézett rá.

–Miért tenne bárki ilyet?- kérdezte hitetlenkedve.

–Mert láttam, hogy egyedül játszik– felelte Hanna és közben olyan arcot vágott, hogy kedvem lett volna megölelni.

–És?–kérdezte Bencenevetve.

–És úgysincs dolgom,szóval miért ne játszanék vele?

-Ez egyszerre őrültség,és nagyon rendes dolog is egyben– ismerte el Bence.–Biztos vagy benne? – kérdezte meg még egyszer utoljára, hogy biztosra menjen.

–Persze,én ajánlottam fel neki–mondta Hanna.

–Oké–adta meg magát Bence –De azért pislogj kettőt,ha kényszerített erre,és valahonnan most is néz,te pedig nem mersz segítséget kérni–tette hozzá halkan.

–Tényleg önként vagyok itt

–Akkorjójátékot.

–Köszönöm.A medencéhez mentek?–szólt utánunk.

–Nem,én futni–felelte Bence.

Ezután rám nézett.

–Nem oda megyek,de arra–mondtam.–Miért?

–Szólnál a többieknek,hogy most itt vagyok? Ha esetleg várnának

–Persze.

–Köszönöm–mosolygott.

–Nincsmit.

Ezzel elindultunk Bencével, még éppen láttuk, ahogy Zoli megérkezik egy ütõvel a kezében. Hanna most már biztosan nem ússza meg. Elmentem a medence mellett, közben odaszóltam Hanna csapattársainak, akik egy laza biccentéssel nyugtázták a helyzetet, majd tovább mentem a faházakhoz. Gyorsan zuhanyoztam és átöltöztem és mivel nem volt más dolgom, visszamentem megnnézni bírja-e még Hanna a pingpongozást.

–Bírod még,ÚjváriHanna?–kérdeztem, mire megfordult és meglátott.

–Persze.Csak éppens zünetet tartunk–mondta

–Oké,csak szólj,ha nem bírod,mert ha rajta múlik,akkor örökké itt leszel–tanácsoltam neki, saját tapasztalatomból tudom, hogy Zoli nem ismer határokat, ha a pingpongról van szó.

–Rendben

Ezt a beszélgetést lezártnak tekintettem és indultam is volna tovább, de utánam szólt és megállásra kényszerített.

–Megtaláltad,amit kerestél?–érdeklõdött.

–Mi? – sejtettem, hogy miről lesz szó.

–AzInstámon

Ehhe, pontosan erre számítottam, lassan bólintottam majd elröhögtem magam.

–Az átkozott értesítés. Bocs.Véletlen volt a lájk,de gondolom,erre magadtól is rájöttél.

–Mivel visszavontad,igen

–Oké,ezt kemény lesz megmagyarázni–nevettem el magamat újra.– Szóval, megnéztem pár profilt,bejelölgettem embereket innen, és a tiedre is kíváncsi voltam.

–Engem nem jelöltél.

–Mert nem használod.Vagy másfél éve nem volt kép feltöltve, abban sem voltam biztos,hogy ez a te profilod,aztán lefelé görgetve már láttam,hogy a tiéd,megnéztem egy képet,és véletlenül lájkoltam.Aztán gyorsan visszavontam,hogy ne tűnjek valami pszichopatának,aki két évvel ezelőtti képeket nézeget. Az értesítéssel nem számoltam,úgyhogy mindegy.Kiderült. Pszichopata vagyok–ismertem be,Hanna pedig a kijelentésemre elmosolyodott.

–Már nem használom az Instagramot–szólt végül.

–Pedig igazán érdekes Minecraft-képeket töltöttél fel

–Már nem játszom a Minecrafttal

–Oké–biccentettem.–Mégegyszer,sajnálom az Insta-dolgot.

–Semmi gond–rázta meg a fejét, aztán mintha elgondolkodott volna.–Azt sajnálod, hogy megnézted,vagy azt,hogy kaptam egy véletlen értesítést?

Nos erre nem tudtam válaszolni, úgyhogy fogtam magam és otthagytam.