Az elveszett őzsuta

Indulás! - Chapter I.

Fiana Twain egy roppant érdekes lány. Mivel beutazta a fél világot, rengeteg embert és kultúrát ismert meg. Nevelőapjával egyetemben. Szüleit sosem ismert de szerinte ez nem akkora probléma. Mert egy valamit külföldi utazásai során biztosan megtanult, hogy egy kis titok mindig kell az ember életébe.

Élete során megfordult már Európa számtalan országában, és egy véletlen következtében New Yorkba is eljutott. Tudat alatt minden helyen csak a hiányzó részét, testvérét vagy bármilyen rokonát kereste.

A sok utazási tapasztalat ellenére, a mostantól egy picit megrémült. Nem ment messzire. Ez egy egyszerű vonatút csupán, aminek végállomása a Roxfort
Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. Fiana rájött, hogy nem is magától az utazástól fél hanem attól kikkel találkozik a vonaton. Na meg attól,hogy fogadják majd iskolatársai harmadikos ként, mert az első két évet más - más iskolában töltötte.

Olyannyira megijedt annak gondolatától, hogy kiközösítik, hogy alig tudott aludni. Amikor pedig végre álom port szórtak volna rá, már késő volt. Legalábbis Fiana így gondolta reggel fél nyolckor. Holott a vonat dél előtt tizenegykor indul. Mindegy is. Gondolta. Tudta; az izgalomtól úgy sem bírna vissza aludni.

Kikelt hát ágyából, bevettette azt és szemével végig pásztázta a szobáját. Emlékezetébe akarta vésni minden egyes szegletét. A szoba szemkozti falánál álló íróasztalt ami előtt ott áll a muglik legjobb találmánya a forgószék . Felette pedig egy falra festett szarvas sziluett, két szarva között egy napemblémával. Az asztal mellett nem sokkal, egy már sokszor átalakított könyvespolc. ( Átalakítás alatt értsd: polcok többszörös újra rendezése ) Polcain különféle dolgokkal. A legfelsőn például csak könyvek. Alatta, mivel meglepetésére ért hozzá, bájital alapanyagok. Aztán megint könyvek, pár jövőjéről szóló maga által feljegyzett jóslat,elkészült bájitalok és vásznak. Magától értetődő, hogy Fiana festeni szokott rájuk. Önmagát is meglepte rajz tehetsége. Az pedig méginkább,hogy van amikor nem is tudja mit rajzol csak miután készlett vele. Ezeket a képeket csupán pár percbe telik elkészítenie. Ha egy ilyen rajz megjelenik a fejében muszáj lerajzolnia vagy lefestenie. Ilyenkor lehetetlen kizökkenteni a rajzolásból. Ő ezt csak M.(megzavarhatatlan) H.(hipnózis) pillanatnak nevezi. Egyszer Kínában volt a nevelőapjával, eljött ez az M.H. pillanat és a egy darab selyemre rajzolt. Már arra sem emlékszik mivel. De ez a rajz ami egy szarvast egy kutyát és egy farkast ábrázol még mindig ott függ az ágya fölött.

Az utolsó polc alatt pedig ott gubbasztott az a bizonyos doboz.
Egy fa ládikó. Külsejét gyönyörű, faragott minták díszítik. Marktól kapta még tavaly nyáron a szülinapjára egy nyakláncal. Ezekkel a szavakkal:

- Fiana Lily Twain. Ez a medál- mutatta fel az ékszert- megmutatja majd mikor találtál rá az igazi családodra. Megmutatja majd milyen boldog lehetnél a szüleidel, de nem hozza őket vissza. De ne szomorkodj. Vigyázz erre a medálra úgy akár a szemed fenyére mert ebből csak egy van. Tudnod kell hogy ismertem a szüleidet. Nem mondom meg kik ők. Nem árt tudnod, hogy rám mindig számíthatsz. A dobozban pedig egy meglepetést találsz. A szüleid akartak átadni neked de már nem tudják. Gondoltak rá hogy nem érik meg azt a kort mikor ... mikor átadhatják ezt.- beszéd közben több helyen is elcsuklott a hangja.

Fiana azóta sem kérdezett semmit a szüleiről. Tudta, Marcusnak ez így is eléggé fájt.

Csak most vette észre mennyi idő telt el. Ránéztett csuklójára amin ott ékesedett egy méreg zöld pántokkal rendelkező mugli karóra. Számlapján a lehető legjobban kivehetőek voltak a mutatók. Két mutató kiegyezett abban, hogy egyenlőre 8:57 perc van. Rendben. Oda sétált a ruhás szekrényéhez kinyitotta az ajtaját és kutakodni kezdett benne, valami normális,mugli ruha reményében.

Mikor aztán elvárásainak megfelelő öltözékét magára öltötte, sötét vörös haját szoros kontyban kötötte a feje tetején.

Félelme lassan átalakult izgalommá és kíváncsisággá. Még legalább négyszer leellenőrizte mindene megvan-e. Fél tízkor úgy gondolta idelye lenne felkelteni nevelőapját és összecsapni egy gyors reggelit.
Levonszolta hát használtan vett ám szépen kicsinosított utazóládáját a lépcsőn. Nagy meglepetésére a konyhából sercegő olaj hangját hallotta. Belépett a helyiségbe és elcsodálkozott.

- Á, jó reggelt! - köszöntötte Marcus mikor észrevette.

- Jó reggelt neked is! Szabad megtudom mikor fedezted fel a konyhát?- érdeklődött Fiana. Hangjából jól kivehető volt, hogy jól szórakozik, a férfi ügyetlenkedésén.

- Már elég régóta- nevetett fel a palacsintával tüsténkedő férfi- de tény, hogy mióta tudod használni a tűzhelyet elfelejtettem merre van.-fejezte be.

- Szabad megtudnom mi ez a kivételes alkalom?- kérdezte Fiana. Furcsa volt számára a szituáció.

- Ma mész a Roxfortba először.

- Tényleg? Úr isten elfelejtettem. Még be kell pakolnom, el kell mennünk az Abszol útra....- játszotta Fiana a kétségbeesettet, csupán színészi képességének hála nem nevette el magát.

Erre a férfi felkacagott.

-Na jól van humor-zsák.Inkább ülj le és egyél.- mondta majd elzárta a gázt, a szekrényből kivett egy tányért és az asztalra rakta. Olyan ruganyosan mozgott, hogy ha nem Fiana nem tudná, hogy legalább negyven éves azt hinné még csak a harmincat sem üti meg. Erre pedig csak rátett egy lapáttal a kinézete. Az hogy rövidre nyírt, gesztenye barna hajában alig van ősz hajszál. Mivel pedig Marcust hajtotta a kalandvágy, minden munkát kipróbált, ezáltal megedződött.

- Most,hogy nem leszek itthon kereshetnél magadnak valakit.- mondta Fiana miközben helyetfoglalt az asztalnál.

- Melrinre, ne kezd már megint!- parancsolt rá a férfi.

- Miért? Kell neked valaki, akinek hála nem halsz majd éhen.- mondta, majd megpróbálta nem vissza köpni az éppen szájába vett palacsinta darabot. Tudta megbántaná vele nevelőjét.

-Fiana fejezd be!-emelte fel a hangját Mr. Twain.

- Oké, nyugi. De akkor legalább vegyél főzőórákat. Ez valami szörnyű.- tolta el magam elől a félig üres tányért Fiana. Úgy gondolta most már mindegy. Az órájára nézett.

- Merlin fordított bugyogójára, fél tizenegy van! - kiáltott fel, s ezúttal nem kellet szinlelnie a kétségbeesést. - Elfogom késni a vonatot. Ó Szent Merlin, könyörgöm állítsd meg az időt. Vagy lassítás le. Könyörgöm. - pánikolt be teljesen.
Erre "kedves"nevelője csak felröhögött. Érdeklődőn nézett rá.

- Most az egyszer hopponálhatunk.- jelentette ki.

Sértődötten fordult ki a konyhából és ment felvenni a cipőjét.

Végül tizenegy óra előtt pár perccel értek a King's Crossra. Nevelőapja addigra belátta,hogy vele nem érdemes rosszban lenni. A bocsánatkérése után Fiana feltűnés nélkül nekifutott a két peron közti falnak, ő pedig elhopponált a Minisztériumba.

Fiana lélegzete is elállt mikor először meglátta a régimódi gőzmozdony piros testét. Gyönyörű volt. Nem úgy mint egy ritka virág,hanem a maga vonatos módján.

A sípszó hallatára felugrott a vonatra. Tekintve,hogy az egyszerűség kedvéért súlytalanított csomagjaival nem küzködött sokat, mindenki furcsálva nézett rá. Mintha nem hallottak volna találékonyságról. Gondolta. Nem nagyon foglalkozott velük. Inkább elindult keresni egy ülőhelyet.

<>▪<><><><>▪<><><><>▪<>

Hú 1022 szó. Ezt is összehoztam. Az írási és forgalmazási hibákért bocsánatot kérek. Nyugodtan írjatok véleményt. A szavazatokért hálás vagyok.
Megpróbáltam nektek lerajzolni hogyan is képzelem Fiana szobáját, mert nem hiszem, hogy érthető lenne. Nem lett valami jó de így szerintem könnyebb.
Aloha.

⚜ Willow ⚜