Szent Johanna Gimi ~folytatás

2.

Reggel Szonja sírására keltem. Felültem. Kitti még aludt, csakúgy mint Beni. Gyorsan felvettem a kislányomat a kezembe és megszoptattam. Hamar visszaaludt, én viszont már nem voltam álmos, ezért felkeltem és megreggeliztem. Nem sokkal később Beni is felébredt.
-Szija ana!-pattant ki az ágyból.
-Pszt! A Kitti meg a Szonja még alszik.
-Éhesz vadok!-közölte.
-Jó, gyere reggelizünk! Ne cseréljünk pelust? Nem kell?
-Piszisz-mondta Beni, mire gyorsan kicsereltem a csurom pisis pelusát, majd adtam neki reggelit.
Kb. 1 óra múlva készen álltunk az indulásra, így lementünk a kocsihoz.
-Akkor vezetek?-kérdezte Kitti.
-Vezetsz?-kérdeztem vissza, kérlelő tekintettel.
-Jól van!-adta be a derekát.
-Anaaa! Delee!!!-hívott Beni.
-Mindjárt Benikém, egy pillanat, bekötöm a Szonját!
Nehezen, de elindultunk. Hazafele még bementünk a plázába, mert Kitti mindenképp be akart menni. De ez sem ment zökkenőmentesen. Beni elveszett egyszer, percekig nem találtuk. Szonja is sírni kezdett, mert éhes lett. Kitti pedig mindenképp el akart intézni valamit, ezért nem mehettünk. Végül, miután Beni megkerült, mondtam Kittinek, hogy innen már haza tud menni, így mi elindultunk.
-Beni, gyere ide!
Toltam egy bevásárlókocsit. Benne volt Szonja az autósülésében. Beültettem Benit, és így vágtunk át a parkolón. Fél óra múlva leparkoltunk a házunk előtt. Dave örült hogy megjöttünk és helyre állt a ,,béke".
A hetek teltek, múltak. Eljött a tél, aztán a Mikulás.
Azon a reggelen Beni keltett fel.
-Anya! Gyeje gyolsan!!
-Mi az?
-Megjött a Mitulász!
-Jaj de jó!-mondtam álmosan, de azért kikászálódtam az ágyból. Beni a gyerekszoba ablakához húzott, és megmutatta, hogy miket kapott a Mikulástól.
-Nézd, taptam egy ilyet, egy ilyet, egy ilyen tojászt isz, meg még ezetet itt, ész egy ilyen nagyon nagy Mitulászt is!
-Aha, látom. Gyere menjünk reggelizni!
-De ana! Én csotit atajok jeggelire enni!
-Benikém, nem lehet csokit enni reggelire. Gyere együnk valami normálisat, és utána ehetsz egy kis csokit, rendben?
-Ajj, jó-egyezett bele duzzogva.
Lementünk a konyhába és csináltam rántottát. Közben Dave is lejött, kezében Szonjával, így teljes lett a család.
-Ana! A Szonja nem tapott szemmit a Mitulásztól?
-De kapott. Nézd csak, azt a plüss elefántot kapta, ami a kezében van.
-Ész csotit nem tapott?
-Ő még nem ehet csokit, de nem is tudna, mert még nem nőttek ki a fogai-magyaráztam a kisfiamnak, bár nem tudom mennyit értett belőle.

Időugrás

Pontosan 2 évvel később

-Anyaaa!!!-szaladt be Beni.
-Mi van?
-Jött a Mikulás!!! És a Szonjának is hozott valamit!
-Igen? És mit?-kérdeztem félálomban. Korán volt, nagyon.
-Hát, nem tudom. Ő még nem jött oda. De ki akar jönni!-ezzel Beni kiszaladt a szobánkból.
-Dave, gyere te is! Ne csak én legyek fönt.
-Anaaa!!!-kiabált Szotyi a rácsoságyból.
-Megyek, kicsim!
Szonja Benivel aludt, nem úgy mint Beni, aki az ő korában szokott csak át a külön szobára. Kivettem a kiságyból, mire odatotyogott Benihez, aki az ablak előtt ült a földön.
-Nézd, Szotyi! Ezeket hozta a Mikulás!-mutatta Beni a húgának a csokikat. Szonja érdeklődve figyelte, aztán megfogott egy kis darab csokit, és úgy ahogy van, meg akarta enni.
-Szonja-léptem oda hozzá.-Ezt nem szabad így megenni! Csak ha már leszedtük a csomagolását.
Aznap kedd volt, így Benit el kellett vinnünk az oviba. Beültünk a kocsiba. Beültettem Szotyit is, mert Dave-nek el kellett mennie dolgozni, rögtön reggeli után.
-Ana!-szólt egyszercsak Szonja. Már sokat tudott beszélni, így majdnem három évesen szépen beszélt.
-Tessék, kicsim.
-Ha elvittüt a Benit, attor hazamedünt?
-Igen.
-Jó. Ész ehetet csotit otthon?
-Dehát már reggel ettél!
-Nem baj. Eszet moszt isz!
-Majd meglátjuk.
Odaértünk, leparkoltam.
-Gyere Beni. Délután a Kitti jön érted, és mentek a nagyiékhoz, rendben?
-Oké. És aztán odajössz értem?
-Nem, majd apa megy érted este, amikor jön haza a munkából.
-Jó.
-Gyere Szotyi-megfogtam a lányom kezét, és Benit követve bementünk az oviba.
-Jó reggelt, sziasztok!-köszöntem az óvónőnek, Zsuzsa néninek.
Ott hagytuk Benit, és elmentünk vásárolni.
-Sziasztok!-köszönt ránk egyszercsak valaki.
Megfordultam. Az unokatesóm volt az, Balázs.
-Heló! Hát te? Egyedül?
-Igen. A többiek otthon vannak-Miskolcon laknak.-Csak én jöttem fel Pestre, mert Biankának rendeltünk egy új íróasztalt, de nem hozták ki, ezért inkább feljövök érte.
-Ja igen-Bianka Balázs lánya. A felesége, Rita, sokat dolgozik, és Balázs az, aki mindig ráér.-Hogy van Bius?
-Jól, bár elég hajtós ez a nyolcadik osztály.
-Jaj tényleg, ő már nyolcadikos! És Andris?-kérdeztem, mert Biankának volt egy öccse is.
-Andris negyedikes. Ő meg jól el van a kis gyerekkorával, örülünk, amíg a kertben rohangálás köti le, és nem a videó játékok. Bár a legtöbbször ninjásat játszik, de akkor is jobb, mintha a telefont nyomkodná.
-Hát igen.
-És ti, hogy vagytok?
-Jól, köszönjük. Dave dolgozik, Beni oviba jár, én pedig otthon vagyok Szotyival-néztem a lányomra, aki éppen a nyuszijával játszott, amit mindenáron be akart hozni a boltba.
Míg beszélgettünk, közben megvettük a dolgokat. Kint a parkolóban bepakoltam a kocsiba, és még beszélgettünk, amikor megcsörrent a mobilom. Ismeretlen szám. Oké...
-Haló!-szóltam bele.
-...
-Jajj.
-...
-És aztán?
-...
-Rendben, megyek!-tettem le a telefont.
-Mi az?-nézett rám Balázs.
-Az óvoda hívott. Beni belázasodott-sóhajtottam.
-Jól van menjetek csak, jobbulást neki, majd beszélünk!-köszönt el.
-Ja, vagy ha nem, karácsonykor úgyis találkozunk-mondtam mosolyogva.
Beültettem Szotyit a kocsiba, és visszavittem a bevásárlókocsit. Elmentünk Beniért, majd hazamentünk.
-Beni, légyszíves feküdj be az ágyadba, hogy lemenjen a lázad, rendben?
Beni lefeküdt és el is aludt, így Szonjával játszottam a szőnyegen, aztán főztem ebédet. Kb. fél óra múlva felébredt Beni.
-Szia Bencikém! Jót aludtál?
-Igen-mondta Beni, az ágyában fekve.
-Hogy vagy?
-Melegem van.
-Igen, a láztól. Gyere betakarlak, és akkor kinyitom egy kicsit az ablakot-így is történt.
A délután hátralévő részében nem történt semmi érdekes. Beni aludt, pihent, evett egy kis pirítóst; Szonja is aludt délutáni alvást; és valamikor olyan fél hat fele megérkezett Dave.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón.
-Szia drágám!-köszöntem a konyhából.
-Apa!!!
Most csak Szotyi szaladt oda hozzám.
-Szia kincsem! Hol a bátyád?
-Alszit-mondta Szonja.
-Hogyhogy?-nézett rám Dave.
-Reggel az oviban belázasodott; beteg.
-Ó. És? Orvoshoz vitted?
-Nem.
-Miért nem?
-Azért mert egy kicsit lázas, nem kell mindjárt orvoshoz rohanni! Ez egy buta tévhit az emberek körében!
-Jól van, Kinga, nyugi! És lázcsillapítót kapott?
-Nem.
-Nem? Miért?-döbbent meg Dave.
-Azért, mert a láz megöli a bacikat. Azért vagyunk lázasak, mert a szervezet küzd a bacilusokkal. Nem az a betegség. Ha 40 fokos láza lenne, na az más. Akkor már el kéne vinni orvoshoz. Nem tudtad?
-Minek tudjam? Tudod te helyettem is-jött oda hozzám és adott egy csókot.
-Hát hogyne!-mosolyogtam bele a csókunkba.
A roppant romantikus pillanatunkat a lányom szakította meg.
-Anaa! Éhesz vadok!
-Gyere, vacsorázunk!
Megvacsoráztunk, de ma csak hárman, mert Beni az ágyában gyógyulgatott. Amikor megettük elpakoltam és elvittem Szonját fürdeni. Dave is odajött.
-Apa!
-Tessék kicsim!
-Menjünt el tijándulni!
-Kirándulni? Most?
-Nem! Holnap!
-Szotyikám, apa holnap dolgozik.
-Ész mi?
-Mi itthon leszünk, mert a Benci beteg. Na gyere, szállj ki!
Szonját kivettem a kádból, és felöltöztettem a pizsamájába.
-Jó éjt apa!-adott egy puszit Dave-nek, majd utánam jött a szobába.
-Gyere! De csöndben, mert a Benci már rég alszik!-suttogtam  a sötétben, és inkább felvettem Szotyit. Befektettem a rácsos ágyába és nem telt el 10 perc, és elaludt. Sóhajtva csuktam be magam után a gyerekszoba ajtaját, és leültem az ebédlőasztalhoz. Dave is leült velem szemben, de előtte még leoltotta a nagy villanyt, és felkapcsolt egy kicsit.
Beszélgettünk egy kicsit, de aztán elmentünk mi is aludni, mert nagyon fáradtak voltunk.
Karácsonyig nem történt semmi érdekes. Beni meggyógyult és újra ment oviba, Dave dolgozott, én Szonjával voltam otthon. Aztán karácsony előtt két héttel Benivel és Szonjával feldíszítettük a házat, így jó kis karácsonyi hangulat lett a házunkban. Eljött a téli szünet. Vagyis Beninek már nem kellett oviba mennie. Otthon voltunk. Aztán karácsony előtt pár nappal elmentünk nagybevásárlásra. Na persze, a plázában óriási tömeg volt. Kittivel és Kitti lányával, Micivel voltunk. Mici augusztusban született, tehát 4 hónapos és nagyon szép kisbaba.
Mivel bevásárló kocsi nem volt, Kitti magára kötötte Micit. Nálam azért volt egy nagyon könnyen összecsukható babakocsi, amibe Szonja beült, Beni pedig elfogadta, hogy ő akkor most gyalogol.
Már legalább egy órája vásároltunk, és Beni például már eléggé elfáradt.
-Na jó, akkor együnk valamit-mondta Kitti.-Én éhes vagyok, és szerintem a gyerekek is.
-Jó, csak hol?
-Meki?
-Nem tömöm mekis kajával a gyerekeimet.
-Érthető, bocsi. Pizza?
-Igaz, az sokkal egészségesebb!-nevettem el magam.
-Jó, de most kivételesen!
-Látsz jobbat?
-Nem.
-Akkor? Menjünk!-adtam be a derekam.-Ott van is egy pizzázó. Gyertek, nézzük meg!
Vettünk pizzát, és leültünk egy asztalhoz enni.
-Megettem!-mondta Beni.
-Kész? Elég volt?-bólintott.
-Anya, megnézhetem azt?-mutatott egy lufis stand irányába.
-Megesszük mi is, és akkor együtt odamegyünk, jó?
-De én most akarok!-közölte Beni és felpattant.
-Benikém, hatalmas tömeg van, el fogsz veszni!
-Nem! Odamegyek!
És elindult. Hiába kaptam utána, nem értem el. Beni odaszaladt a lufishoz és elkezdte nézegetni a lufikat. Mindez egy pillanat alatt történt. Közben én leraktam Szonját az ölemből, és elindultam Beni felé. Csakhogy ekkor Szotyi kiöntötte az almalevét az asztalra, és sírni kezdett. Kitti odahajolt és feltörölte, én viszont erre az öt másodpercre levettem a szemem Beniről, és mire visszanéztem, nem láttam sehol! Körülnéztem, és megláttam, ahogy egy fekete hajú férfi a karjánál fogva rángatja Benit tőlünk elfele. A kisfiam próbált tiltakozni, és kapálózott, de a férfi nem engedte el. Utánuk rohantam. Utolértem őket és egy hatalmasat rúgtam a férfi lábába, mire az megtorpant.
-Senki sem rabolhatja el a fiam!!!-kiáltottam rá. Erre többen rám néztek köztük a férfi is, és én egyből felismertem. Rettenetesen féltem, hogy ő lesz az. És ő volt. Nem más, mint....

Folytatása következik!

Sziasztok! Itt is egy újabb rész. Remélem tetszik! Bocsi a befejezésért, de már egy ideje ki akartam próbálni az ilyet. Szerintetek ki volt a férfi? Írjátok meg kommentben, hogy kire tippeltek, és aki eltalálja, feltehet nekem 5 kérdést kommentben, és válaszolok rá. Ez az ötlet nem az enyém, hanem Mona200305 -é, akit én személy szerint nagyon szeretek!❤ Hamarosan jövök, mert ugye téli szünet van és ráérek, addig is sok puszi mindenkinek, és utólag is BOLDOG KARÁCSONYT!!!!

Jázmin❤💛💚💙💜