A fura kérdés

100 8 2
                                    

Lassan haza értem gyorsan meg fürödtem és már aludtam is.

Chise szemszöge:
Felkeltem és szokásosan be kapcsoltam a gépet majd felhívtam Killerfoxot.
-Na jó reggelt. Mondtam neki elég vidáman.
-Reggelt. Mond mi ez a jó kedv? Kérdezte kíváncsian.
-Ja am hát tegnap itt volt az a szőke herceg akiről már meséltem és kiderült hogy tökre hasonló az ízlésünk, és nem is annyira idegesítő amennyire gondoltam.
-Az igen. Mondta nevetve.
-De ez nem jelenti azt hogy ne utálnám!
-Ja persze persze. Mondta még mindig röhögve.
-Nekem viszont mennem kell mert még anyának is kell valamit segítenem hali. Azzal elköszöntem tőle.
-Szia. És lerakta a hívást.
Miután segítettem anyának indultam suliba mert nem volt kedvem már otthon ülni de szeretek néha hamarabb beérni mert akkor senki nem zaklat.

*Ichiro szemszöge*
Már régóta bent ültem a terembe mert nem akartam hogy már megint a többi lány ott legyen körülöttem mikor jövök a suliba. Nem sokkal utána be jött Chise amire nem számítottam.
-Szia Chise.
-Szia Ichiro. Hogy hogy ilyen korán bent vagy?
-Gondoltam ma előbb be jövök.
-De miért is?
-Nem akartam a többi lánnyal suliba jönni. Mivel sokan arra felé laknak mint én.
-Értem. Hát még ez hiányzott egyedül akartam lenni erre itt van a szőke herceg. De annyira nem bánom legalább többet is meg tudhatok róla.

Chise szemszöge:
-Mond szőke herceg miért nem szereted ha a lányok körbe ugrálnak?
-Én nem azt mondtam hogy nem szeretem csak hát kicsit idegesítő hogy mindenki itt van és egyszerre kérdez mindenki mindent.
Ezen én el kezdtem röhögni.
-Mi olyan vicces?
-Semmi Semmi. Mondtam még mindig kicsit röhögve.
-És te miért utálsz ennyire? Kérdezte egy kis szomorral a hangjában.
Én erre nem tudtam hogy reagáljak. Annyira bántja a dolog hogy nem kedvelem?
-Nem utállak csak nem kedvellek..és amúgy azért mert te vagy az osztály kedvence és mert mindenki körbe ugrál.
....bezzeg amikor én jöttem. Gondoltam magamba.
-Gondolom a többieket is így fogadták. Mondta kicsit pozitívan.
-Nem képzeld el nem mindenkit úgy fogadtak mint egy herceget!
Ezzel elfordultam és ráhajoltam a padra mert nem akartam tovább ennek a gyereknek az arcát figyelni mert különben biztos bevertem volna az orrát.

*Ichiro szemszöge*
-Akkor már mindent értek. Azért vagy így egyedül. Na de akkor hogy legalább egy kicsit kedvelj meg hívlak egy rámenra és utána át is jöhetnél. Van kedved hozzá?
-El fogadom a meg hívást. De ne gondold azt hogy ettől jobban foglak kedvelni.
De már jöttek is be a többiek. Szokásosan le rohantak a lányok. És mint mindig Chise el küldi őket a rákba. Amin egy kétszer el röhögöm magam. De utána úgyis oda megy a barátjához és mindenki vissza jön. Ez már nem tetszik annyira.

Chise szemszöge:
-Lexaaa. Futottam oda hozzá majd a nyakába ugrottam.
-Szia Wolf. Figyu mindjárt jövök.
És annyit látok hogy Alexa is oda megy a tömeghez.
Nem hiszem el hogy komolyan hozzá jött. Én annyira mérges lettem hogy inkább ki mentem a teremből mert most Ichirot még egy kanál vízbe is bele tudnám folytatni ilyenkor Alexával együtt.
Kint álltam a folyosón amikor oda jött hozzám egy magas fekete hajú srác.
-Szia csajszi. Mivan ki dobtak a teremből?
-Nem hanem nem akartam tovább bámulni az új gyereket az osztályban.
-Arról a szőke csávóról beszélsz?
-Igen arról az idióta Ichiroról. Mondtam kicsit mérgesen.
-Akkor a helyedben ne fordulj meg. Mondta nevetve.
Persze hogy megfordultam és természetesen Ichiro állt mögöttem de olyan szorosan hogy jó hogy nem már nekem jött. Viszont a hirtelen moztulattól neki estem. De gyorsan elhúzódtam tőle.

*Ichiro szemszöge*
-Látom kicsit meglepődtél.
-Még jó hogy meg lepődtem ha váratlanul itt állsz mögött. Te nem vagy normális. De amúgy mit keresel itt?
-Hát gondoltam ide jövök mert ott már túl zsúfolt volt a hely.
-És most egész nap utánam jössz?
-Nem. Csak suliban mivel utána majd te fogsz engem hisz meg hívtalak. Mondtam nevetve.
-Jaj de jó már el is felejtettem.
-Akkor jó hogy emlékeztetelek.
-Nagyon.
Chise oda ment Alexához de nem akartam követni gondoltam egy kicsit had beszéljenek négy szemközt.

The two gamer lifeOù les histoires vivent. Découvrez maintenant