The two gamer life

A kirándulás

Nagyon gyorsan telt az idő úgy hogy lassan mennem kellett haza. Csak egy gáz volt. Nagyon félek egyedül az utcán szóval anya értem jött.
-Holnap találkozunk a suliba.
-Szia hercegnőm.
-Hercegem.
Haza értem és összepakoltam a cuccaimat a kirándulásra.

*Ichiro szemszöge*
Eljött a kirándulás napja. Végre újra láthatom Chiset. Igaz tegnap láttam,  akkor is. El is indultam a sulihoz, mert 8-kor indult a busz és oda akartam érni korábban hogy, biztosan Chise mellé üljek. Oda is értem de Chise még nem volt sehol úgy hogy rá írtam hogy hol van.
-Szia hol vagy? Én már itt vagyok a busznál.
Nem ír vissza, akkor inkább fel hívom.
-Szia hol vagy?
-Szia mindjárt indulók csak el aludtam. Bocsi.
-Nincs semmi baj csak siess.
-Jo okés. Majd akkor ott szia.
-Oké szia.
7:55 van de még mindig nincs itt pedig már vagy 5 perce hogy beszéltünk. De végül az utolsó pillanatban ide tudot érni.
-Szia, végre hogy itt vagy már azt hittem hogy nem fogsz ide érni.
-Szia, tudom csak még volt egy kis dolgom út közben.
-És milyen dolgod volt?
-Semmi különös, de most örülj annak hogy ide értem.
-Oké.
Nagyon zavar hogy nem mondja meg hogy mi volt olyan fontos hogy majdnem el késett. Na mindegy inkább most élvezem az utat majd, még később ki faggatom.
Az út nagyjából 5 óra hosszú volt mire oda értünk majdnem halálra untam magam. Chise pedig el beszélgetett Alexávl. De út közben csak el aludt és közben a fejét a válamra hajtva. Alexa már fényképezett is. Egy nagyon szép és jó helyre jöttünk sok a domb és van egy tó, ez az igazi Japán. Azt mondta a Sensei hogy hozzunk sátrakat de voltak itt már alapból amit lehetett volna bérelni. De így jobban jöttünk ki pénz ügyileg.
-Chise ébredj itt vagyunk.
-Még 5 perc.
-Chise már mindenki le szállt a buszról. De mintha meg se hallotta volna és tovább aludt.
Meg vártam azt az 5 percet. De most már elegem van.
-Chise ébredj most! kérlek!
-Jaj mi van már? Azt mondtam hogy még egy kicsit had aludjak.
-Nem te azt mondtad hogy még 5 perc de az már 10 perce volt.
-Jolvan na. Akkor menjünk.
-Köszönöm szépen.
-Na és hova akarod fel állítani a sátrat?
-Nem tudom. Olyan helyre kéne ami mindenhez közel van.
-Kösz sokat segítettél.
Nagy nehezen találtam egy jó helyet és egyből fel építettem a sátrat. Már 6 óra volt, és fél 8 kor van vacsora de addig mit csináljunk. Mindenki pihen semmi mást nem csinál.
-Hé Chise.
-Mi az?
-Gyere menjünk el.
-De hova akarsz el menni? Meg mindjárt vacsi.
-Tudom de addig van még egy csomó időnk és csak sétálunk egyet.
-Ah jó de ne menjünk túl messzire.
-Okés.
El indultunk egy kisebb faluhoz ami innen kb 10 percre van. De tudom hogy mi van út közben mert már voltam itt az anyámmal. Már kb egy 5 perce sétálunk de csak némán. Chise figyelte a környezetet.
-Chise állj.
-Mi az?
Majd rám nézett hirtelen.
-Nézd hol állunk. Én egyből fel mutattam. Már régebben oda raktam a fa gyöngyöt ami alatt ugye bár csókolózni kell. Chise abban a pillanatban olyan vörös lett mint egy paradicsom. Lassan közel hajoltam felé. Chise csak ott ált nem mozdult csak be csukta a szemét. És el cstant a csók. Chise így felel.
-Ezt meg csináljuk még egyszer?
Mondta akadozó hangal.
-Persze bármikor és bárhol, szeretlek.
Chise csak mosolygott és még jobban el pirult.
-Na ideje vissza menni mert még a végén le késünk a vacsirol.
Meg fogtam a kezét és el indultam. Kicsit meg nyugodott és oda bújt hozzám. Abban a pillanatban tudtam hogy csak ő kell nekem senki más. Mikor vissza értünk mindenki minket nézett. Chise zavarba jött és a sátorba futott. Így hát oda kellett neki vigyem a vacsorát mert nem volt hajlandó ki jönni. Pedig még Alexa is meg kérte de csak ott ült.

Chise szemszöge:
-Bocsi hogy nem mentem ki, de nagyon zavarban vagyok. Főleg mások előtt.
Most annyi gondolat kavargott a fejemben hogy kicsit rosszul lettem.
Ichiro bemászott hozzám a sátorba én addig el kezdtem enni a "finom" vacsorát.
Kicsit távolabb ült hozzám ami egy nagyon kicsit zavart, de inkább hagytam a francba.
-Na el mondod mi nem volt olyan nagyon fontos reggel? Kérdezi tőlem Ichiro kíváncsian.
Én némán ültem mellette és elment az étvágyam.
-Ja... igen...izé.. Az igazság az hogy Norito miatt késtem. De nem fontos, nem csinált semmit.
-Biztos? Belőle kinézem hogy bármit is csinál.
Egy pár perc után mind a ketten neki álltunk enni majd mindenki szépen lassan előkészült az alvásra.
Mi sem tehettünk mást mert álmosak voltunk. Az egyetlen probléma. Hol vegyem fel a pizsamámat? Előtte nem akarok öltözni. Még a gondolatba is belepirultam.
-Chise valami baj van? Kérdezi aggódva Ichiro.
-I-izé minden oké csak nem tudom hol öltözzek.
-Mondjuk a sátorban? Kérdezi kicsit nevetve tőlem Ichiro.
-D-de te is itt vagy! Háborodom fel egy kicsit.
-És? Tudtommal a barátod vagyok.
-Álmodozz tovább. Nevetem el magam. Legalább fordulj el. Mondom neki.
-Jó, jó. Majd elfordult.
-Ne leskelődj! Kuncogok majd el kedztem öltözni.
Végül sikeresen átöltöztem és bebújtam a hálózsákba.
-Jó éjjt szőke herceg. Súgom oda a fülébe majd elnyomott az álom.
Azt nem tudom mikor aludt el vagy még mit csinált, de én mélyen aludtam.
Reggel viszont ő keltett és ha lehetek őszinte akkor imádom ahogy a lágy hangjával kelt. Meg tudnám szokni. Jaa mi? Kicsit el kalandozott a gondolatom.
Oké vissza a jelenbe. Átöltöztünk majd az osztállyal el mentünk reggelizni majd kisebb csapatokra osztva be mentünk a városba.
És most itt állunk a kisebb város szerű hely közepén és nem tudjuk mit csináljunk vagy hogy hova menjünk.
-Chise valami ötlet hogy mit csináljunk?
-Hát nekem kellene egy új fürdőruha. Válaszoltam nagyon értelmes kérdésére.
-Oké akkor menjünk.
Így hát 3 man Ichiro, Lexa és én elmentünk a fürdőruha boltba.
-Szerintem ez jól allna. Mutat egyet Ichiro.
-Igaz!! Mondja utána Lexa is.
-Hát oké fel próbálom. Így hát el is indultam Lexával a próbafülkébe.
Pár perc múlva ki mentem megmutatni Ichironak is.
-Mondtam hogy jól áll.
Kicsit elpirultam majd átöltöztem és megvettem a ruhát.
Így hát tovább indultunk a városba.

*Ichiro szemszöge*
Sétálgatunk a városba nézelődőtűnk majd egy kis idő után már mindenki kezdett éhes lenni.
-Hé lányok nem vagytok éhesek?
Kérdezem farkas éhesen.
-Hát én tudnék enni egy kis sushit.
És te Lexa?
-Jó el mehetünk enni én is már kezdek éhes lenni.
Így hát el indultunk enni egy kis sushit. Míg oda fele mentünk ide is oda is be mentek a lányok nézelődni.
Én már majdnem éhen haltam.
-Hé lányok most éhesek vagytok vagy nem? Mert én már nagyon. Szóval ha együtt akartok enni akkor most jöttök vagy viszlát. Lehet választani.
-Jó jó megyünk. Nem kell itt hisztizni.
Mondta Chise idegesen.
Lexa meg forgatta a szemét.
Már feszült volt a levegő de azért csak oda értünk a sushishoz. Kaja közben senki se szólt egy szót se. Gondoltam hogy most azt várják hogy bocsánatot kérjek? Azt várhatják. Meg lett beszélve hogy ide jövünk erre minden hova el mentünk. Miközben morogtam magamban Lexa fel ált és azt mondta hogy ki megy mosdóba.
Chise egyből utána ment mert elméletileg neki is kell de szerintem csak ki megy morogni Lexanak. Na mindegy le kell higgadnom. Teltek múltak az évek, persze csak a percek teltek csak nekem éveknek tűnt. Ki néztem az ablakon és úgy láttam hogy Chise meg Lexa oda kint vár. Ki fizetem a kaját utána ki mentem de már nem volt kint senki. Fel hívom Chiset hogy merre vannak.
Hát persze hogy nem veszi fel miért is. Hát én ezt már nem bírom, inkább bocsánatot kérek a semmiért mint hogy kerülhessen engem. Írtam neki hogy bocsánat amiért rájuk kiabáltam hogy együnk és hogy várom őket odakint a buszmegállóban.

Chise szemszöge:
Lexa el rángatott valamerre de gyors el olvastam mit írt így hangosan fel olvastam ennek a gyökérnek hogy bocsánatot kért de amúgy nem értem miért. Tehát futtában oda értünk a buszmegállóhoz és adtam egy csókot Ichironak.
-Ne haragudj nem az én hibám volt.
-Jó mind egy csak nem értettem hogy mi ez az egész.
Nem sokkal később vissza buszoztunk majd el kezdtük az akadálypályát építeni mint a többiek. El is jött az este és párokban végig kellett menni a pályákon.
Meg fogtam Ichiro kezét és elindultam vele egy nagyon ilyesztő pályán. Néha fel sikítottam de Ichiro tudtam hogy nem fél így próbáltam nyugodt maradni. Lassan de biztosan az összesen végig mentünk és vissza mentünk a tábor tűzhöz.
-Menjünk be a tengerbe. Hozom fel a témát.
-Jó. Mondta Ichiro.
A többiek már rég alszanak tehát senki nem veszi észre. Gyorsan el futottam öltözni mert azért mégsem öltözhetek itt előtte.
Be mentünk a kellemesen meleg tengerbe és a holdfényben úszunk egy darabig.
Lassan oda úsztam hozzá ő pedig az ölébe húzott majd lassan megcsókolt amit én egyből viszonoztam. Egy kis idő után vissza mentünk és szép lassan elaludtunk.
Reggel úgy döntöttünk hogy nem fogtunk olyan rohadt korán fel kelni így dél körül be csörtetett Lexa és fel keltett minket.
-Lexa ez most komoly? Monda Ichiro valami írót cuki álmos hangon.
-Igen! Mi a- Ti dugtatok este vagy mi?
-Mi??? Dehogy! Háborodok fel.
Erre Lexa el kezd nevetni és kimászok a sátorból.
-Fel kéne öltözni.
-Aha. Válaszol Ichiro.
Majd a délelőtt ezzel el is telt.