Amikor egy macska dorombol

1.fejezet-Kezdetek

Aemi Senuma vagyok, most másodéves a tokiói Nekoma Középben. Ez itt az első évem, meg csak a 2. hétben járunk, máris imádom ezt a helyet.

Kedd van, ami azt jelenti, hogy ma nincsen rajzom. (Pedig imádok rajzolni, de az órára péntekig várnom kell - ami igazából egy jó befejezése a hétnek, csakhogy fene se tudja kivárni.) Reggel nagy sietősen nem tettem el magamnak innivalót, jellemző, valamit mindig elfelejtek, egyszer még lehet a fejem is elhagyom!

Az automata a fiú röplabda terem melletti folyosón van. Már épp kortyoltam volna az üdítő,be, amikor egy fiú kiabálására és egy röplabda közeledtére figyeltem fel. Alsó középben én is röplabdáztam, de egy sérülés miatt abba kellett hagynom, így megmaradtam a rajznál, viszont a reflexeim ugyanolyan jók maradtak, felkészültem a fogadásra, és .... megvan, pontosan magam fölé passzoltam, majd elkaptam. Ekkora már a fiú is elért hozzám. Feléfordultam, ekkor láttam meg, hogy egy közel 2 méter magas, szürke hajú, smaragdzöld szemű srác az.

-Szia. Bocsánat az előbbiért! Jól vagy?

-Szia. Persze, de hogy repült ki idáig a labda?

-Az én hibám, pocsék vagyok fogadásban. De Te elképesztő voltál! -smaragdzöld szeme csakúgy ragyogtott ezzel megmozdított bennem valamit

-Oh, köszi. -éreztem, hogy arcom paradicsom szint ölt

-Majd elfelejtettem, a nevem Haiba Lev, elsőéves és a Nekoma jövőbeli ásza! Persze csak, ha megtanulok rendesen fogadni... Örvendek!

-Én Aemi Senuma vagyok, másodéves. Szint úgy! Nem lenne baj, ha megnézném az edzéseteket?

-Hááát, nem tudom. De Kuroo-san biztosan nem bánná. Gyere!

Megragadta a kezem és elkezdett húzni a terem felé. -éreztem, hogy elpirultam

-Lev! Te meg hol voltál ilyen sokáig?! -hordta le egy fekete hajú srác, kinek haja jobb szemét részben takarta

-Elnézést Kuroo-san. -vakarta meg tarkóját Lev zavarában

-Kit hoztál magaddal? -érdeklődött egy közel velem egymagas,hosszabb szőke hajú fiú; eddig Lev mögött álltam aki így teljesen kitakart, ő mégis észrevett, jó megfigyelő.....

-Kenma-saaan! -csillantak fel az előttem álló óriás szemei- Ő itt...ahm...hogyan szólíthatlak?

-Aeimnek.

-Ő itt Aemi-chan, és elképesztő volt ahogy fogadta az elszabadult labdámat! -szeme még inkább csillogtott, bennem ismét megmozdítva valamit

-Akkor Aemi köszönjük. Lev, te pedig figyelj jobban. -szólt ismét a fekete hajú, igazi rosszfiúk kinézete volt

-Igen, Kuroo-san. Ja, még valami, Aemi itt maradhat megnézni az edzést?

-Rendben -fordult felém Kuroo-, de légy óvatos a kósza lövésekkel- intett óva

-Figyelni fogok!-mosolyogtam rá, majd leültem a padra

Az edzésük végén hirtelen ötlettől vezérelve mentem oda Kuroo-sanhoz

-Kuroo-san?

-Hmm?

-Észrevettem,hogy nincs menedzsere a csapatnak. Lehetnek én?

-Igazán?!? -rohant hozzánk egy tarajos srác, nagyon izgatott volt

-I-igen...

-Ezaaaz! Nekünk is lesz menedzserünk! Ezt neked Karasuno!

-Először is: Yamamoto, hallgass! Másodszor pedig, ezt a Sensei-jel is meg kell beszélni.

Heyho Mindenki!
Ez az első sztorim amit posztolok, remélem tetszeni fog majd a későbbiekben.
25 részt terveztem, amik amúgy szépen türelmesen 2 hónapja várnak a sorsukra egy vonalas füzetben!
Ugye milyen ügyes vagyok!?

Na mind1. Ha tetszett pattanjon az ujjatok a csillagon, és szívesen olvasom a kommenteket is!

A kövi rész végén találkozunk, sziasztok!