Amikor egy macska dorombol

2.fejezet-A nagy bejelentés

Másnap a leegyeztetett időpontban megjelentem a tornateremnél, majd hangos köszönésemet követően Kuroo-san kivált a csapatból, odasétált hozzám és egyből a lényegre tért, ekkor érkezett meg Nekomata-sensei. Közel 10 perces beszélgetés után összehívta a csapatot.
-Most hogy mindenki figyel. Örömmel jelentem be a Nekoma menedzserét! Mutatkozz be kérlek. -mosolygott rám kedvesen
-Senuma Aemi vagyok, másodéves. Örülök hogy veletek dolgozhatok! -mosolyogtam rájuk
-Üdv közöttünk! -kiáltotta mindenki
-Na ezzel meg is volnánk.....irány vissza a pályára! -kurjantotta el magát Nekomata-sensei
-Igenis! -vágták rá a srácok egy emberként
Edzés után a fiúk megrohantak a kérdéseikkel: Yamamoto egyfolytában a Karasuno menedzseréről áradozott, kicsit féltékennyé is tett, de Yaku-san ezt észrevéve lecsitította, majd többször is bocsánatot kert társa hülyeségéért. Nem tudtam rá haragudni. Még Kenma is aktívan részt vett a társalgásban, ami nála ritka, mint később megtudtam.

Lev viszont nem volt a közelünkben, igyekezett a labdatartóba szerválni, kevesebb sikerrel. (Nagyon eltökélt volt az ász címet illetően.)

Mikor a többiek elindultak az öltözőbe én Levhez sétáltam, aki ekkora már csak fáradtan támasztott hátával a falat. Melléültem, figyeltem őt, ahogy emelkedik mellkasa, az arcán legördülő izzadság cseppeket. Nem tudom mióta voltunk így, mikor megéreztem fejének súlyát a vállamon. Elaludt. Olyan aranyos volt. Az edzésen nem sok ütése ment át és a fogadásban sem volt sikeres. De nem adta fel, nem úgy mint én akkor régen.

„Alsó közép utolsó évében sikerült bejutnunk az iskolák közöttire. A harmadik fordulóban jártunk és az Ubugawa csapata ellen játszottunk. Nagyon erősek voltak, a második szett mégis a miénk lett, csodával határos módon. A szurkolók hangjától volt visszhangos a csarnok, mindkét csapat azért jött ide, hogy nyerjen, és utána még többet játszhasson.
Az Ubugawa lebegő szervával nyitotta a harmadik szettet, a szokásos kosár érintéssel fogadtam, passzoltam a feladónak ő pedig feladatát teljesítve feladott az ászunknak. De a labda visszapattant a blokkról, a 4-es játékosunk nem tudta fogadni, szóval az Ubugawajé lett az első pont. Ezután a csapat kezdte feladni, a hangulatunk akár egy hegyről lezúduló kőlavina zuhant a mélybe. A szurkolóink is észrevették csalódottságunk, megemelték a hangerőt, a dobokon egyre nagyobbakat dobbantak a verők, a szurkolói botok gyorsabban csattogtak, de a hátrányt még így sem sikerült behoznunk. Egy pont hiányzott az Ubugawa győzelméhez, az ellenfél csapata szervált, a fogadásom rövid lett, az ászunknak küldte a feladó a labdát. Megpattant a blokkon, gyönyörűen fogadták, felkészültek az ellentámadásra. Az ászuk keresztlövéssel próbálkozott, távol volt mindenkitől. Mégis talán hozzám volt a legközelebb, elrugaszkodtam, és közel 2 métert repültem a levegőben. Végig úgy éreztem, mintha lassított filmben szerepelnék. Láttam ahogy a labda visszapattan az alkaromról és a pálya közepe felé veszi irányát. A csapattársaim miután magukhoz tértek a döbbenetből kapcsolódtak a labdára, de az hosszú lett. Feladás, lecsapás, fogadás Bermuda-háromszöge következett, majd újra feladás és lecsapás, de ezúttal megpattant a blokkon,és  megszerezték a pontot. Mindezt a földön ülve néztem végig, mikor próbáltam felkelni összecsuklott a lábam, és pedig visszaestem a parkettára. A fájdalom belehasított a térdembe és végig futott az egész testemen, a csapatkapitányunk sietve közeledett felém és próbált ébren tartani kérdésekkel mielőtt még elájulnék. Miután válaszoltam a kérdéseire elsötétült a kép, a hangok elmosódtak, a kórházban tértem magamhoz. A térdszalagom elszakadt, a rehabilitációs folyamat közel 1 évig tartott. Nem mertem utána röplabda közelébe menni, az emlékek akár egy tőr hatoltak elmémbe és tették fájdalmassá a játékok.
Egészen mostanáig, ez a csapat különleges. Minden értelemben."

Heyho Mindenki!
Itt a 2.rész.
Elsőre fele ennyi volt csak, aztán valami nem engedte, hogy egy szösszenet adjak ki a telefonom memóriájából.
Szóval, írtam bele és Tádá!
Ha tetszett pattanjon az ujjad a csillagon és még mindig szívesen olvasok kommenteket.

Kövi résznél tali ;)

Sziasztok!