Miután magához vette a tarka cicát és "elrobogott" a terembe, észre a lábamnál doromboló perzsát kölyköt. Habár inkább nézett ki szőrpárnának, mint macskának, de aranyos volt. Tudni illik, hogy a házi kedvencek nem igazán kedvelnek engem. Karomba vettem a perzsát, mire ő be is fészkelte magát és hangos dorombolásba kezdett.
Az öltözőhöz érve leugrott majd lompos farkát zászlóként lengetve elügetett a terembe. Az öltözéssel a szokásosnál is lassabban készültem el, ábrándozásomból Kuroo "gyengédebb" hátba lökése ébresztett fel.
-Minden rendben?
-P-persze, csak elgondolkodtam.
-Akkor igyekezz, már Lev is kész van!-kiáltotta vissza az ajtóból
-Megyek már.
A terembe lépve -hangos köszönés után, persze- a perzsa megint a lábamnál kötött ki, halvány mosoly jelent meg arcomon. Megvakargattam a füle tövét, nyávogott, majd lassan kocogva Aemihez futott. Szememmel követtem, és mire észre vettem már a lábam magától mozdult és vitt a csapatunk menedzseréhez. Még mindig a tarka sebeit ápolta, leültem mellé és figyeltem ahogy óvatos mozdulatokkal fertőtlenítőt csöpögtet a sebre. A szaga szúrta az orrom, a tarka békésen feküdt, szinte aludt. Keserű ízt éreztem a számban, nem a fertőtlenítő miatt, irigy voltam a macskára amiért Aemi ennyire figyel rá. Sokára vettem csak észre hogy Kuroo az orrom előtt integet. Megint megzavart, de most jól jött ez a kis figyelemelterelés. Ideje bemelegíteni. Edzésen nagyon kellett figyelnem a játékra, mégis sokszor vettem észre magamon, hogy Aemit nézem.
Edzés végén, ami 2x megterhelőbb volt így, már készültem indulni, de valami nem engedett. Az ajtóból visszanézve teljesen lefagytam: Aemi és Lev egymást ölelték, nem tűnt sima baráti ölelésnek. Megint keserű ízt éreztem és más is társult hozzá. Harag. Nehézségek árán sikerült mozgásra utasítanom a lábaim az öltöző irányába. Lev haza kíséri, megvédi, nem kell féltenem. A testem ólom súlyúnak érződött, mégis gyorsan öltöztem, majd kapkodva haladtam a lámpákkal kivilágított utcákon.
Remegő kezekkel vettem elő a kulcsokat a táskámból, berontottam az ajtón, ekkor előtört minden. Az ajtónak támaszkodva lecsúsztam a földre. A könnyeim mint egy vízesés áztatták el a felsőm. Tudtam, hogy nem szabadott volna belezúgnom, túl vak voltam, nem láttam az egyértelmű jeleket. Lev jobban illik hozzá, hiszen kedves, vicces, barátságos (néha már túlzottan), életvidám, céltudatos. Ellenben én visszahúzódó és csendes, kerülöm a feltűnést. Miért választana engem Aemi?
Míg ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben megrezzent a telefonom. Aemi írt. Döbbenten nyitottam meg az üzenetet.
Ae: Kenma, jól vagy? Zaklatottnak tűntél.
K: Persze, csak elfáradtam. :)
Ae: Komolyan azt hiszed beveszem? 15 perc múlva legyél a kisboltnál. Beszélnünk kell >:(
K: Jó, indulok. -gyors felvettem egy másik pólót és megmostam az arcom.
A megbeszélt időpontban megérkeztem a bolthoz, egyedül várt rám. Odasétáltam hozzá, meg akart ölelni, elhúzódtam tőle. Oldalra biccentette a fejét, így olyan mint Hinata.
-Kenma, ha most ezt azért csinálod, mert láttad ahogy megöleltem Levet, akkor elég gyerekesen viselkedsz.
-Honnan tudtad?
-Láttalak. Ezzel a 2 szememmel. Lev azért ölelt meg, mert meg akarta köszönni a segítségem.
-Igazán?-durcásba vágtam magam
-Ne durcizz! Gyerekes!
-Hát jó. De miért pont ölelés? Miért nem egy csoki, vagy virág vagy mit t'om én!?
-Nem jutott jobb eszembe. -zavartan mosolyogott és vakarta a tarkóját. Aranyos.
-Viszont.....kedvelem valamilyen szinten. De téged is! Nem tudom mit súg a szívem. Amikor fele vagyok átjár az energia és felpörgök, folyton mosolyogni akarok. Ha pedig veled vagyok, nyugodtnak érzem magam, teljesen ellazulok, mert tudom, hogy benned megbízhatok! Csak annyit kérek, adj időt. Tisztázni akarom magamban is a dolgokat.
Kínosan hosszú másodpercek teltek el, kezdtem kellemetlenül érezni magam, majd a karjaiban kötöttem ki, egy szoros ölelésben. A kezdeti sokk után én is átöleltem.
-Köszönöm, hogy elmondtad és megbízol bennem. Adok időt, de egy feltétellel, legyek én az első aki választ kap. -lassan bólintott. Gyengéd puszit nyomtam az arcára, amely ezt követően a csapat pulóverének színében díszelgett. -Jól áll, ha elpirulsz.
-Ez aljas volt.... -felfújta az arcát, még cukibb
-Ideje indulni, hazakísérlek, anyud ne aggódjon.
-Re-rendben.
Bocsiiii! Sokáig nem volt rész, az elején beígért heti 1 durván lecsökkent. Tipikus kifogásokkal jövök én is :suli, fáradtság, edzések, és kedvem sem volt. Nagyon nagy mértékben függ a hangulatomtól, hogy épp mit csinálnék.
Mégegyszer bocsii <3
Ha tetszett a rész pattanjon az ujjad a csillagon és szívesen válaszolok kommentekre is.
