Country x reader (Ország x olvasó)

Italy Brothers x Child Reader( Olasz testvérek és gyermek olvasó)

Színes ceruzák sokasága terült el az ebédlő asztalán, mint a tűzifának való odakint hátul.

Író megjegyzése: „Nem tudom mivel fűtötök, de én most fát írtam. Mi egyébként gázzal fűtünk." :3

Úgy volt eredetileg a szüleid terve, hogy a nagymamádnál leszel. Hogy miért? Mert apukád kórházban volt anyukáddal. Baleset volt, ami úgy két napja történt. A nagy ködös esti napon jöttek haza autóval. Egy kivilágítatlan másik gépjármű kanyarodott ki és összeütköztek, mert nem látták meg időben a nagy köd miatt. Isteni nagy szerencséjük hogy viszonylag nem túlzottan súlyos sérülésekkel szállították őket kórházba.

Író megjegyzése: „A ködös rész velem megesett baleset. Csak nem autóval mentem, hanem biciklivel és szerencsére nem ütöttek el. A kamionos, aki mögöttem jött nem látott, mert kialudt a hátsó piros lámpám út közben. Szerencsémre nagy nehezen megállt. Azóta is utálok és félek ködös időben menni." :(

Természetesen nagyon féltél és aggódtál miattuk. A testvéred nincs, itthon mert Külföldön tartózkodik. Valamiért úgy érezted a ház, amiben élsz olyan ijesztőnek és magányosnak érezted egyedül. Visszatérve a nagymamádra ő sem elérhető. Így hát a szomszédban lévő Vargas testvéreket kérték meg, hogy vigyázzanak rád. Néha hallottad az egyikük dühös megjegyzéseit és nem igazán tudtad mire számíts. A másikat, Felit jól ismered. Nagyon szeretsz vele játszani.

Egyszer csak hallottad a csengőt. Felpattantál és futottál az ajtóhoz. Annyira vártad, hogy Feli ide érjen nem szeretsz egyedül lenni. Futás közben majd nem megcsúsztál úgy futottál. Az ajtót nehezen, de kinyitottad. Az energikus olasz már ölelt is magához.

- Ciao, bella (Szia, szép)! – adott hatalmas ölelés mellett nagy mosolyt mindig zárt szemeivel. Mögötte a bátya cseppet sem boldog kifejezéssel nézett rád. Te egy kicsit féltél attól, ha valami rosszat mondasz, akkor rád kiabál. Úgy hogy nem igazán mertél hozzá szólni. Feli elengedett szoros öleléséből és a mögé bújtál félig meddig úgy néztél a testvérére.

– Szia... - köszöntél halkan. Lovino lenézett rád és sóhajtott.

– Ciao ragazzina (kis lány). – mondta nyugodtan. Amint bejöttetek Felinek már is volt egy igazán rá jellemző kérdése.

– Csináljak Pasta – t (tészta, ha esetleg nem tudnátok :3)? Vagy mást szeretnél bella? – döntötte a fejét oldalra. Ruhád szegélyével játszottál amit Lovino aranyosnak tartott. De soha nem mondaná ki.

– Ha lehetne, pizzát szeretnék. – néztél a fel Felire.

– Rendben megcsinálom. – szólt közbe Lovino. Elindult a konyhába, de megfogtad a pulóverének a végét.

– Segíthetnék? Anyunak mindig segítek. – néztél rá félve. A fejedben hatszor úgy gondoltad ez egy buta kérés volt. Lovino megállt és lenézett rád.

– Segíthetsz ragazza (lány). – majd együtt kezdtetek a pizza készítéshez. A pizza készítése közben segítettél a hozzávalók kimérésében. Egyszer kétszer valamiből egy kicsit megdőlt a hozzávalók adagolásakor de Lovino nem szidott össze csak sóhajtott. Amit a sütőben volt leültetek. Feli közben a nappaliban keres a karácsonyi fa díszeket hogy majd díszítettek.

Lovinora néztél és úgy gondoltad nagyon hasonlítanak egymásra. Az órára nézve már 6 óra elmúlt. Kis lábaiddal ritmusszerűen mozgattad oda vissza.

– Nem kell félned nem, fogok rád kiabálni bella. – szólalt meg hirtelen Lovino.

– Huh? – te ránéztél (szemed színe) szemeiddel.

– Feliciano már mondta nekem, hogy tartasz tőlem. Úgy hogy szeretném, ha nem aggódnál amiatt, hogy kiabálok veled. – erre egy mosoly került az arcodra és megölelted. Romano megmerevedett az érintésed alatt, de aztán lazult és visszaölelt. Csilingelt a konyhai időzítő. Kész a pizza! Ragyogtál a boldogságtól és alig vártad, hogy megkóstoljátok. Lovino kivette és lerakta az asztalra. Elővetél tányérokat köztük a (kedvenc színed) tányérodat.

                                                        ............Ve! A finom pizza után................

A tányérokat a mosogatógépbe téve elindultatok a nappaliba. Már Feli összerakta a műfenyőt és elővette a díszeket. Lovino támaszkodott az ajtófélfának.

– Fratello gyere díszíteni! – mosolygott Feli.

– Bene. – mozdult meg nagy nehezen. A díszítés nagyon jó volt. Nevetettek és mosolyogtatok. Amikor Feli valami Antoniót érintő dolgot mondott Lovino csak annyit kiáltott „bastardo Antonio!". Elő története hogy mielőtt ide eljöttek volna hozzád Lovino mérges lett Antonióra, aki heccelte egy kicsit. Kár volt. Csak úgy zenget a ház átok szavaktól a vulgáris szóhasználat hosszú skálájáról. Persze amilyen hamar kifakadt miközben díszítettetek olyan gyorsan is kért bocsánatot tőled.

Amint kész letettek megcsodáltátok a fát, de még hiányzott valami. A dobozba néztél és láttad a csúcsdíszt. – Felrakhatom? – mutattál kicsi ujjaddal a díszre - Persze de előtte segítek kicsi bella. – mondta enyhe mosollyal Lovino és felemelt miközben fogtad a díszt. Rá rakva egész volt az általatok díszített mestermű. A fadíszítés kimerített és nehezek voltak a szemeid. Egy nagy ásítás hagyta el az ajkaidat. – Ideje hogy aludj álmos vagy. – mondta Lovino és a mosolygós boldog Felivel felkísért. Feli örült, hogy megnyíltál Lovinónak és fordítva ő is neked. Lefeküdtél a puha takaródat magadhoz ragadtad. Lecsuktad a szemed és szuszogtál. Az olasz testvérek mosolyogtak és egyszerre mondták neked. - Buona notte, bella. (Jó éjszakát.) Buon Natale! (Boldog karácsonyt!) - majd behajtották halkan az ajtót és lementek. Kint az ablakodon ki nézve némán esett a hó.

Ahogy azt az előző fejezetekben egy aranyos történetet szerettem volna írni nektek. :3 Szeretem az olasz tesókat . :) Ha tetszett annak nagyon örülök. Minden véleményt szívesen várok kommentben. '-'

(A kép nem az enyém.)

- Silfyl Sellon -