Country x reader (Ország x olvasó)

Russia x (fem) Child Reader - Kicsi napraforgó ^J^

Újra itt vagyok. Úgy gondoltam megint valami aranyos "cuccot" hozok netek. Jó szórakozást kívánok! ^^

Délután volt ,amikor kint voltál a házatoktól nem messze lévő parkban. Csak egy kis (kedvenc színed) színű pulcsi volt rajtad. Nem volt olyan hideg. Kellemes idő volt így nem kell kabát, vagy inkább te nem akartad felvenni. Szerettél játszani a játszótéren. Bár csak egyedül játszottál mindig. Nem akartak veled játszani. Ültél a hintán és ritmus szerűen lógattad a lábadat oda vissza. Közben figyelted a többi gyereket ahogy játszik. Egy kis fuvallat mozgatta meg (hosszú,rövid vagy pedig félhosszú) hajad és a napfény megcsillant a (hajszíned) hajszálakon.

(Név) szemszöge.......................................................................................

Mindig rosszul esett hogy a többiek sosem akarnak velem játszani. Csak azt válaszolták hogy "Nem tudsz most velünk játszani majd a következő játékban játszhatsz velünk." De sosem engedték hogy játsszak. Elhatároztam megint megkérdezem. Közeledtem hozzájuk. Rám néztek én rájuk mosolyogtam. De ők nem mosolyogtak. Úgy néztek rám mintha teher lennék vagy zavarnám őket.

- J - játszhatok veletek?

- Nem. Nem akarjuk hogy játssz velünk. - mondta az egyikük határozottan.

- Miért? - már könnyek gyűltek a szememben.

- Mert utálunk és zavarsz! - mondta az egyik szőke fonott hajú lány. Nevettek és elmentek.

Lehajtottam a fejem és engedtem hogy lefolyjanak a könnyeim. Csendben elmentem és leültem az egyik padra. Az orrom már kicsit piros volt ,mert lehűlt az idő. Kezeimet összefontam és ujjaimat dörzsöltem. Soha nem hallottam hogy valaki azt mondja utál. Vagy hogy zavarok. Miért utálnak engem? Anyu próbált megnyugtatni ,de soha nem éreztem jobban magam.

Egyszer csak egy jelenlétet éreztem magam mellett. Ahogy oldalra néztem egy nagyon - nagyon magas embert láttam. Soha nem láttam ilyen magas embert ez előtt. Úgy éreztem magam mellette ,mint egy kis hangya. Mosolygott rám. Én nem tudtam.

- Szia Маленький подсолнух.(Kicsi napraforgó) - köszönt nekem ,de nem értettem ,amit utána mondott. Majd folytatta. - Ha itt ülsz a hideg padon megfázol.

- Nem zavar. - suttogtam. És megint elkezdtem sírni. Aggodalmasan nézett rám.

- Kérlek ne sírj kicsi napraforgó. Mi a baj? - kérdezte tőlem. Én nem válaszoltam csak felhúztam a lábam és magam elnéztem. Nem akartam rá nézi. Kicsiny testemet összehúztam. Egy nagy meleg kezet éreztem az arcomon. És a tulajdonosa felé nézve egy gyengéd meleg mosoly üdvözölt. - Nyugodtan elmondathatod nekem. Én csak segíteni akarok. - bólogattam miközben kesztyűs kezével letörölte a könnyeket.

Nyílt szemszög...................................................................................

(Neved) ahogy Ivan felé nézett még remegett kicsi álla és szipogott. Könnyei egy pillanatra sem álltak meg.

- Játszani akartam... velük. - mutatott kis ujjával a csoportra. Majd folytatta. - Nem... akartak velem játszani. És... - itt hallgatott ,mert rá tört a zokogás. Ivan csak szelíden simogatta a hátát. Már sejtette ,hogy ez az aranyos kislány mit fog mondani.

- Kicsi elárulod nekem mi a neved? - (Neved) nagy (szemed színe) színű szemeivel Ivan ametiszt íriszeibe nézett.

- (Neved). - Ivan mosolygott majd válaszolt.

- Aranyos, da. És mit mondtak még neked (Neved)? - egy kis csend után érkezett a válasz.

- Hogy... utálnak. Ki nevettek... és elmentek. - Ivan nem szólt semmit csak ölébe rakta a kis gyermeket. (Neved) kissé meglepődött, de hamar jól érezte magát. Ivan egy fajta biztonságot jeltett neki. Ráadásul nem fázott, mert nagy karjai melegen tartották.

- Ne is figyelj rájuk. Szerintem senki nem utál téged kis napraforgó. Ha akarod én játszom veled. - vette fel kis gyermek szerű mosolyát Ivan. (Neved) csak kuncogott.

- De te nem vagy túl idős ehhez? - mosolygott a kislány. Ivan mosolya szélesedett.

- Soha nem lehettünk túl idősek a játékokhoz, napraforgó.

- Akkor játszunk! - ugrott ki az orosz öléből a kislány.

- Várj egy kicsit. - állította meg Ivan. Ki vette nyakából hosszú sálát és körbe tekerte (Neved) nyaka körül hogy meg ne fázzon. Mondanom sem kell milyen nagy volt rá Ivan hosszú fehér sála. Egész délután csak játszottak. A járókelők csak mosolyogtak rajtuk.

Majd jövök majd még ilyen kis szösszenetekkel. Addig is írok. ^^

- Silfyl Sellon -