Country x reader (Ország x olvasó)

2p England and America x child (fem) Reader

Üdv ^^

Újabb bolyhos fejezetet hoztam nektek. A következő már más lesz. ^^ Köszi a sok voteot és megtekintést! :3 Jó szórakozást a részhez! ^^

Nagy (szemed színe) szemeid unottan figyelték az esőcseppek koppanását és lefolyását az ablaküvegen. Nem tudtál csinálni semmit sem. Ki nem mehettél játszani, mert esik az eső. Idebent nem volt ötleted mit játszhatnál, mert már minden féle dolgot kipróbáltál. A kártyavár építésen át a babázásig.

/ Író megjegyzése

Igen említhetném a számítógépet, mint olyat, de tudjátok, régen nem igazán játszottam kis koromban mivel nem lehetet. /

Anyukád pedig nem ért rá. Ismét. Tanárként sok dolga van, és ha olyan, akkor csendben meg kell várnod amíg, befejezi a munkáját. Ha kész is van, utána még ezer más dolga van így már rád nem marad ideje.

/ Író megjegyzése – mert szeret mesélni és nem tudja befogni

Az én anyukám tanító. Amikor kicsi voltam sokszor úgy jöttünk haza, hogy amíg dolga volt addig én ültem a tanáriban egy széken, ami egy ajtó mellett volt. És ott csendben vártam, míg végez. Ez rend szerint egy 5 perc volt, de én egy órának éreztem. /

Ez a nap is pontosan olyan volt, mint általában. Ő dolgozik, te pedig csendben megírod a kis házid mert még csak 2. osztályba jársz, és gyakorolsz, utána pedig játszol. De ma más volt, mint a többi napod. (Anyukád neve)  megcsörrent a mobilja, és gyorsan felvette azt.

– Igen (Anyukád teljes neve) vagyok. – válaszolt gyorsan a hívásra. Te kagyóztál, mert tudni szeretted volna, miről van szó. Anyud bólogatott és beszélgetett.

– Igen este nyolcig kellene, majd jövök érte. Elvigyem hozzád vagy átjössz? – itt egy kis szünet volt majd gyengéden elmosolyodott a mobilt tartó nő.

– Oké akkor viszem. Allen otthon van most? – arc kifejezése aggódó volt Allen kapcsolatban.

– Rendben akkor megnyugodtam. Ígérd, meg hogy vigyázol rá. Allennel kapcsolatban mindig aggódom. – sóhajtott majd válaszolt amint hallotta a választ, amit természetesen te nem.

– Jó oké. Köszönöm Oliver. Szia. – letette.

– (Neved)! – kiáltott édesanyád. Ki jöttél a nappaliból és közben szorosan átölelted fehér plüss nyuszidat.

– Sajnos mivel ma van, egy kis elintézni valóm elviszlek valakihez, aki vigyázz rád.

– Mikor jössz értem? – kérdezted egyből. Nem akartál egy idegennél lenni még anyudnak dolga van, akkor inkább otthon maradnál.

– Este nyolc felé. De nem kell félned Oliver kedves ember. Csak legyél szófogadó jó?

– Oké. – (Anyud neve) elmosolyodott és egy puszit nyomott a homlokodra. Felvetted a kabátod és kimentettek a kocsihoz.

– A nyuszidat is hozod?

– Igen. – bólogattál. Beszálltatok és az út mindössze csak 15 perc volt. Kiszálltál és egy világos színű házat láttál, ami nem volt kicsi. Az ajtóhoz sétálva vörös és fehér rózsákat is vettél észre meg itt ott rózsaszínt. Ez nagyon tetszett. Az ajtónál állva anyukád csengetett te pedig szorosabban ölelted a nyuszidat magadhoz.

– Oh, üdv (anyukád neve). – mosolya nagyon fényes és vidám volt. Élénk világoskék szemei rád pillantottak és meleg mosolyt küldött feléd. Te nem vetted ezt a gesztust zokon, de azért egy kicsit jobban bújtál anyukádhoz. Anyukád kicsit kacagott ezen és Oliverre nézett.