Szerelmes Éjszakák

four

téged választalak,
pedig nem is vagy
opció.

SZÜRKÉS
▂▂▂▂▂▂▂▂▂

Teltek a napok a percek, s boldog voltam, de elveszett. Elhagyott a szomor, a bánat s kezdtem hasonlítani a többi tizenhétévesre. Maylinnel eljártunk a gimnázium diákjainak bulijaira, visszarázódtam a régi énembe, de ahányszor láttam szerelmeseket annyiszor szorult össze a szívem. Az idő egyre hidegebb lett, s minden szürke, komor és unalmas.
Hello, november! Utállak.

Csütörtök délután volt és az utcánk végébe lévő parkba sétálgattam. A gyep színe egyre gyérebb és ocsmányabb, most viszont nem volt magányos; fiatal srácok röhécseltek. Négyen voltak és velem egyidősek lehettek. Egy vörös hajú, két barna és egy szőke. Cigarettáztak és beszélgettek, Maylinet vártam, de mindig késett körbe, körbe sétáltam és őket bámultam.

▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

Az ősz ma áprilist játszott, az eső bontotta a napos eget. Zöldet megunt fák földre ejtik rőtessárgás színüket. Búval bélelt pszichémet ez az idő mégjobban lelombozta. Maylin édes hangja csilingel egy karnyújtásnyira tőlem. Bazsalygó sziával köszön és táskájában kezd el matatni.

Száraz kezei zsebébe csúsztak majd egy dobozt húzott ki. Apró fekete minták voltak rajta. Felnyitotta és vékony cigaretták sorakoztak egymás mellett. Tudomásom szerint nem bagózik, most mégis fakó szájához emelte és meggyújtotta. Beleszívott és kifújta a füstöt, ami szét terjedt a levegőbe.

– Nyugtat. – boldogságteljes mosollyal hablatyolt pár percig, s az idő telt nyelveink alatt pörögtek a szavak s a szívem kinyílt teljesen mikor a homályban egy alak tűnt fel. Ő volt a bizonyos fiú a buszról, akinek nem tudtam a nevét, mégis napok óta róla álmodok. Nyugodt tentézésemet napok, hetek óta nem hagyja, s ahányszor bevillan rajta kattogok.

Kapucnija alól is felismerem negédes mosolyát, éles állkapcsát, száját szólásra nyitja mikor tekintetünk össze találkozik ajkait össze préseli majd' mégsem szólal meg. Íriszeiben az utcai lámpák fénye csillog, kezei a hideg miatt vörösek. Fogai megcsillanak és hirtelen elneveti magát olyan aranyos, pedig nem is ismerem.

– Szeretnél valamit? – kérdezi tőle mit sem sejtve Mayline. – Csak egy öngyújtót. – hangja mély, mégis barátságos, róka vörös barátnőm meggyújtja cigarettáját s lassú léptekkel elsétál.

▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂

Bágyadt reggelek a nap a szobám minden pontját cirógatja, a pasztell kék falak minden hajnalban suttognak. Puha vackom visszahúzna, de a csengőnk hangosan visít. A postás, aki minden reggel bedob valamit, ma viszont be is csenget. A borítékot felbontva három sor díszítette a sárga papír lapjait.

suli után várlak a
csodás álomban.
Logan, a buszos cigis

Ő volt a srác, aki napok óta járt név nélkül a fejembe s most tudtam ki ő. Szivem zakatolt, hogy a sárga ajtós kávézóba mi fog történni, meghalunk-e mindketten, vagy örökké a szívembe költözik.

hé, Chris már nem
emlékszem rád!

▂▂▂▂▂▂▂▂

ÖTÖDIK RÉSZ HAMAROSAN!

                                                            loriklaris