Testvèrből szerető ~ HOPEKOOK ff. ~

1. Rèsz: Nem hittem volna...

A nevem Jung Hoseok, 14 èves vagyok, gimibe járok, a legjobb barátom Jimin. Van egy bátyám, JungKook. A szüleink meghaltak, így egyedül nevel, ő 17 èves. Van egy nagy titkom, ami ha kiderülne szerintem ott halnèk meg helyben. Szerelmes vagyok belé...

Hoseok szemszöge:

Reggel 6:00-kor keltett az èbresztőm. Fáradtan kikeltem az ágyból, majd a fürdő felé vettem az irányt, ahol arcot ès fogat mostam, majd pedig embert varázsoltam magamból. Miután kijöttem a fürdőből, felöltöztem. Egy fekete hosszú újjú póló, ès egy fekete farmer, majd pedig ahhoz egy fekete pulcsi (nagyon színes vagyok tudom). Miután lejöttem az emeletről a világ legzavarbahozóbb ès legszexibb látványában rèszesültem. A bátyám, JungKook fèlmeztelenül állt a konyhapultnál ès reggelit csinált, ami hát... Egy egyszerű szendvics volt. Háttal állt nekem, így tudtam őt nèzni. Lassan fèl ève szeretem, de tudom hogy soha nem lehet az enyém. Kèsztetèst èreztem hogy át öleljem,
így nem gondolkodva lèptem oda hozzá ès át öleltem derekát, mire megremegett ijedtèben ès hátrafordult, ám mikor meglátta hogy èn vagyok, arcvonásai meglágyultak, s elmosolyodott, kivillantva cuki nyuszifogait.

-Jó reggelt Hobi! -Köszönt vidáman.-

-Jó reggelt Kookie! -Mosolyogtam rá, amin látszólag halványan elpirult. Ez mi az isten? JungKook elpirult volna?-

-Hogy aludtál? -Kèrdezte èdesen mosolyogva, de a pirulás már eltűnt az arcáról.-

-Jól, ès te? -Kèrdeztem, majd a pulthoz menve kezdtem magamnak csinálni az eper turmixot.-

-Viszonylag jól, köszönöm. -Mondta, majd ezek után már nem szóltunk egymáshoz.-

A suliba beèrve Kookkal el köszöntünk egymástól, majd míg ő jobbra, èn balra vettem az irányt. Ő most tizenegyedikes, èn kilenc. Míg èn az első emeleten, ő a másodikon tanul, nèha felmegyek hozzá szünetekben, ami kölcsönös.

Amikor mentem vègig a folyosón, hirtelen beleütköztem valakibe. Kim Taehyung ès Min Yoongi. A suli legrosszabb rosszfiúi, ráadásul pont èn vagyok az áldozatuk, rajtam kívül még más is, de a fő az èn vagyok. Rèszben miattuk utálok ide bejönni, mert fèlek, hogy egyszer annyira megvernek, hogy soha többé nem kelek fel.

-Na mivan, Hoseok? Csak nem vak vagy? -Kèrdezte röhögve Taehyung, Yoongival együtt.

-Biztos elvakította a nap, azèrt. Elvègre onnan jött. -Röhögtek mèg mindig.-

-Ne haragudjatok, nem vettelek èszre, sajnálom. -Mondtam lehajtott fejjel, de Yoongi a falnak lökött, ezáltal beverve fejem a falba.

-Mi az hogy nem vettèl èszre? -Kèrdezi ingerülten.- Minket mindenki èszrevesz, ès te is èszre fogsz, világos?! -Üvöltött velem, a már üres folyosón, hiszen időközben becsengettek.-

Taehyung kaján vigyorra húzta ajkait, ès olyat mondott, amitől azt hittem majd össze esem, hiába vagyok a falnak szegezve.:

-Majd mi megtanítunk, hogy bánj az idősebbekkel, ugye Yoongi? -Kèrdezte mèg mindig kaján vigyorral az arcán.

Yoongi követte pèldáját, majd megszólalt:

-Igen. -Majd fülemhez hajolt, ès belesuttogta-:

-Azt hiszem most èleted legfájdalmasabb èlmènyèben lesz rèszed. -Mosolygott továbbra is.-

Tèvedtem. MOST ESTEM ÖSSZE IGAZÁN.

Taehyung ès Yoongi elkezdtek behurcolni a fiú mosdóba, de egy tanár meglátott minket és ránk szólt:

-Maguk mègis mit csinálnak szegèny gyerekkel?! Mennyenek órára most azonnal!!

Tae ès Yoongi elszaladtak, èn meg ott maradtam egyedül, mert miután Tae ès Yoongi elmentek, a tanár utánuk ment. Magamra maradtam, le ültem a falnál ès elsírtam magam. Mièrt vagyok ilyen szerencsètlen? Mièrt szivat a sors? Mièrt bántanak?? MIÈRT?!! Se szó se beszéd fogtam magam, ès kimentem az iskolából, el a parkba. Kooknak dobtam egy üzenetet, hogy "Rosszul èrzem magam, ezèrt hazamentem." Fèl óráig ott ültem a parkban ès gondolkodtam hogy mièrt vagyok ilyen elcseszett, viszont választ nem kaptam, így elindultam haza. Otthon felmentem a szobámba, ès zenèt hallgattam. Ma nem mentem táncra se. Igen, 3 ève táncolok. Bekapcsoltam a hangszórót, ès hallgattam a Three Days Grace-től a Pain-t: