#1

277 4 3
                                    

"Üdvözlöm a Suicide Hotlinenál. Mondd el a neved és a panaszod és amint tudunk segítünk."

× A nevem Lena és én nem bírom tovább. Nagyon fáj ez az egész létezés. Nem megy. Az anyám folyton ver és nagyon rossz dolgokat csinál velem. Nem tudom mit tehetenék.×

"Mindig van megoldás. Lena hol laksz?"

×Miért fontos az maguknak?×

"Kérem mondja el hogy merre tartózkodik. Mi a pontos lakhelye?"

nem akartam válaszolni ezért le raktam a telefont. Erről az esetről pedig senkinek sem beszéltem. De sajnos a felejtés nem ment olyan könnyen mint hittem. Egyszer viszont egy telefonhívás megváltoztatta az életem. Éppen a házi feladatom csináltam mikor egy váratlan telefon hívást kaptam. Kicsit megíjedtem mert ismerelen számot jelzett, fel vettem a  telefont majd bele szóltam.:
-Igen tessék? Miben segíthetek?-mondtam és íjedten néztem magam elé.
-Haló? Ez a Suicide Hotline segély vonala?- kicsit meglepődtem majd nyeltem egyet.
-Nem. Sajnos téves számot hívott. Megadjam a Hotline számát?
-Oh. Nem kell köszönöm. Sajnálom hogy téves számot hívtam. Nem volt direkt. Sajnálom. Viszlát.-mondta a hang és le rakta. Elkezdtem aggódni hogy valami olyat fog csinálni amit nem kellene ezért vissza hívtam de nem vette fel. Így vettem a bátorságot és üzenetet írtam neki.

Me: Szia. Én vagyok az akit felhívtál. Azt szeretném tudni hogy minden rendben van-e és hogy nem fogod bántani magadat.

Unknown: Ugyan miért érdeklődsz amiatt hogy én mit fogok csinálni magammal?

Me: Csak tudni szeretném hogy nem teszel ilyesmit.

Unknown: Ugyan miért félsz attól hogy olyan dolgokat csinálok magammal aminek nem lesz jó vége? Nem kellene aggódnod amiatt hogy mi lesz velem. Jól vagyok.

Me: Engedd hogy segítsek. Mondd el mi a bajod. Talán tudok segíteni.

Unkonown: Ugyan te nem tudsz. Nem tud rajtam senkisem segíteni. De ez így jobb úgyhogy viszlát.

Me: Kérlek csak segíteni akarok rajtad. Engedd meg hogy segítsek. Esküszöm hogy segítek rajtad. Csak mondd meg hogy hol vagy. Kérlek.-miután nem írt vissza aggódni kezdtem hogy mi lesz vele ezért hívogatni kezdtem de semmi. Kétségbe estem és próbáltam nyugodt maradni de nem ment. Nagyon féltem hogy mit fog csinálni magával a fiú. Pár perc múlva rezegett a telefonom hogy üzenetet kaptam. Félve pillantottam rá a kijelzőre.:

Unknown: Segíts rajtam. Nem kapok levegőt. Segíts rajtam. Már fehérséget láttok kérlek segíts.

Me: Hol vagy?

Unknown: Segíts. Kérlek. Nem. Bírom. -Felhívtam és fel is vette. Csak hogy nem volt egy kellemes beszélgetés. Halottam ahogy segítségért könyörög és alig bír kinyögni egy szót. Csak fuldokolt én pedig nem tudtam mit kéne tennem. Halgattam ahogy ki leheli a lelkét én pedig le raktam és össze kuporodtam. Nem elég hogy bántanak a szüleim még azt is halottam hogy egy ember a telefonban leheli ki a lelkét. Felkavart az eset és féltem hogy mi lesz ezek után. Nem tudtam hogy mi legyen most ezért nem bírtam aludni sem. Csak a falakat bámultam majd felkeltem és oda mentem az ablakomhoz majd ki néztem. Egyszerre hatolt belém a félelem az aggodalom és a pánik. Ezek az érzések nem hagytak nyugodni. Csak bámultam ki az ablakon néztem ahogy a lámpák fénye megvilágítja az utcákat és a kocsik csak száguldanak. Ahogy ezek a gondolatok futottak át az agyamon arra lettem figyelmes hogy csörög a telefonom. Oda kaptam a fejem és csak néztem ahogy a kijelzőn az áll hogy 'ismeretlen szám'.

Don't Take This RiskWhere stories live. Discover now