Don't Take This Risk

#6

  Az álmomban egy kis tó volt én pedig csak a tó partján néztem körbe. Sehol sem volt senki, én voltam ott amikor azt az ismerős férfi hangot hallottam meg. Hátrafordultam és megláttam őt. A piros kis paplan megint eltakarta az arcát. A haja leomlott a vállán, engem nézett egy kis ideig, hirtelen elindult felém, ijedtemben beleugrottam a tóba. A mélyére kezdtem el úszni, megdöbbentem amikor észrevettem hogy a víz alatt is kapok levegőt. Ahogy csak úsztam egyre mélyebbre meghallottam egy női hangot. Eldöntöttem hogy felúszok a felszínre. Elértem a felszínre, megláttam az anyám testét a parton, nem láttam hogy mozgott volna ezért kimásztam és odasiettem az anyámhoz. Ahogy egyre közelebb értem hozzá akkor láttam meg hogy mi is történt vele. A nyakán láttam egy nagy vágást. A könnyeim folyni kezdtek le az arcomon, elkezdtem letörölni, felnéztem és a férfit láttam meg. Ijedten néztem őt majd vissza akartam futni a tóhoz de nem sikerült. Elkapott engem és a vállára elrakott, cipelni kezdett. Egy kis ideig vitt míg meg nem érkeztünk egy kis házhoz. Ahogy bentebb mentünk csak akkor láttam meg hogy mi is folyt ott. Még több test, melyből csak szivárgott a vér.
-Lena. Édesem, te is ezt érdemled. Te is átérzed hogy milyen gyönyörben van részük. Készen állsz? -Én sikítani kezdtem de ő ledobott az ágyra majd megláttam ahogy egy ollót csattogtatott. Ahogy közeledett én csak egyre jobban könyörögtem neki de nem hatotta meg. Amikor az ágyhoz ért megállt egy percre és végigmért, majd a száját megnyalta és belém döfte az ollót. Egyre jobban sírtam, ordítottam is de ő csak nevetett. Megsimogatta az arcom és mélyen bele nézett a szemeimbe.
-Lena… A szemeid gyönyörűek, elveszek bennük. Mi lenne ha nekem adnád azokat az igéző szemeidet? -Ahogy ezt kimondta, azonnal beledöfte az ollót a jobb szemembe. Ordítottam és jobban kapálózni kezdtem de ő csak nevetett tovább majd finoman nyalni kezdte a vért ami folyni kezdett a szememből. Keze az arcomat simogatta majd megszagolta a hajam. -Lena, az idők végezetéig együtt leszünk. Azért születtünk hogy egymáséi legyünk és hamarosan itt lesz az idő.
Kinyitottam a szemeim majd felültem és kapkodva vettem a levegőt. Rájöttem hogy az egész csak a fejemben játszódott le valójában nem is történt meg az. Mikor lenyugodtam körbenéztem. Emlékeztem arra hogy egy nagyon rossz állapotú szobában voltam a férfival és a lánnyal. Emlékeztem arra amikor megölte a lányt. A fény lassan jutott át a redőnyökön, felkeltem majd felhúztam és mikor szemügyre vettem a szobát akkor derült ki hogy itthon vagyok. Riadtan néztem körül a szobámban, a padlóra rogytam. Ezek szerint tudja hogy hol lakom. Befogtam a füleim és sírni kezdtem. Mikor összeszedtem magam felkeltem, megláttam egy kis papír fecnit az asztalomon. De ahogy felnéztem a falamra megláttam hogy vérrel ráírták azt hogy: "Egymásnak lettünk teremtve."
Remegő kézzel nyúltam a papírfecni után. Erőt véve magamon kinyitottam a fecnit és ami bele volt írva attól az ereimben megfagyott a vér.