Don't Take This Risk

#3

Olyan gyorsan vettem a levegőt ahogy csak tudtam.

-Lena mi a baj?- rá néztem a barátnőmre de egy szó se jött ki a torkomon, így csak tátogni tudtam.- Lena inkább el kísérlek a gyengélkedőbe. Rosszul nézel ki. Gyere.- mondta és felsegített én pedig belé kapaszkodtam. Körbe néztem hogy mégis hol lehet ez a valaki de senkit sem láttam. Talán csak rám akart ijeszteni. Igen biztos csak emiatt csinálta.  Le kell nyugodnom nem szabad hogy túl reagáljam a dolgot.  Honnan tudhatná hogy hol vagyok? Csak megakar ijeszteni, nem is tudja hogy hol vagyok. Bár sikerült a terve. Éreztem hogy rosszul voltam és hányingerem is volt. A barátnőm felkísért a gyengélkedőbe  azonban amikor menni akart megfogtam a karját és nem engedtem. Próbáltam kinyögni valamit szerencsére sikerült beszélnem.:

-Ne...hagyj...itt..Ő is itt van valahol. Figyel engem és csak arra vár hogy egyedül legyek. Kérlek ne hagyj magamra. Könyörgöm ne hagyj magamra. Ha itt hagysz akkor eljön értem és ki tudja hová visz el.

-Legyen. Itt maradok veled, nem hagyom hogy ez a beteg ember a közeledbe jöjjön.-mondta  és leült az egyik székbe és engem figyelt.- Lena  ki az akiről te beszélsz?

-Csak maradj itt és ne engedj be senkit. Majd később elmagyarázok mindent.-mondtam és le pihentem. Álmomban megjelent egy alak, a hangja hasonlított annak a férfinak a hangjára aki felhívott. Egy ideig  ott álltunk és néztük egymást majd az illető megszólalt.:

-Lena miért nem segítettél nekem? Miért hagytál meghalni?

-Ki vagy te? Mit akarsz tőlem?- mondtam és tettem egy lépést hátra.

-Vagyok aki vagyok. De ezt már elmondtam neked. Mon Chérie szeretlek téged, soha nem éreztem még ilyet. De ezzel az érzéssel nem tudom mit kezdjek. Azonban  van egy probléma de megoldom.-mondta és közelebb lépett hozzám.- Te az enyém vagy és csakis az enyém.-erre pedig ki nyitottam a szemem és szét néztem. A barátnőm helyett pedig egy férfit láttam meg aki egy piros kabát szerű dolgot vagy ahhoz hasonló dolog volt rajta, az arcát pont eltakarta.

-Maga kicsoda? Hol van a barátnőm?

-Nyugalom Alena. Itt vagyok én neked, a barátnőd órára ment. Nem lesz semmi baj.-mondta és felállt majd közelebb jött.

-Mit akar maga tőlem?-kérdeztem és egy kicsit arrébb húzódtam.

-Tudom hogy mi történt veled. Tudom hogy mennyire félsz mert olyan dolog történt ami nagyon felkavaró. De mi van ha azt mondom hogy az a valaki nem is halt meg?

-Hogy? De hát halottam hogy megfullad.-mondtam döbbenten.- Csak hazudsz. Ez még mindig az álmom. Te is csak az álmom egyik szüleménye vagy.- erre azonban a férfi felnevetett majd közelebb ment az asztalhoz és elvett onnan egy ollót és hozzám lépett.

-Ha nem vagyok valós akkor ezt sem érzed ugye?-mondta és az ollóval megkarcolta a karom erre pedig én felsikítottam egyet. A férfi befogta a számat és közelebb hajolt hozzám.- Mon amour ne félj tőlem. Nem foglak többé bántani, nem teszek semmi olyat amit megbánunk.

-Mit akarsz tőlem?-mondta és próbáltam arrébb húzódni de a pasi mellém ült és magához húzott.

-Mon Chaton. Nyugodj meg és pihenj egy kicsit. Jobban jársz ha nem ellenkezel.

-Engedj el. Ne menj hozzám érni te szemét.- mondtam és próbáltam arrébb húzódni de nem engedett el. Elkezdtem ütögetni de Ő csak nevetett, majd felkelt és az ajtó felé indult.

- Még találkozunk drága. Ne aggódj a barátnődnek semmi baja sem esett. Aki a te barátod azt nem bántom. De lehet hogy lesz példa arra hogy páran hullani kezdenek mint a legyek. Te az enyém vagy . Senki se teheti rád a kezét. Ha mégis akkor nem állok jót magamért.Mon chérie engem nem rázol le olyan könnyen.-mondta és ki ment. Én felkeltem és ki néztem az ajtón de őt nem láttam. Azon gondolkodtam hogy ez az egész csak a fejemben játszódott le. De akkor az a seb ami a karomon volt az nem fájt volna ennyire. Csak tudnám hogy ki lehet Ő.