Don't Take This Risk

#5

-Mon Chérie hát ide jöttél.-mosolygott és átölelt. Pár perc után eltávolodott tőlem és kinyújtotta felém a kezét. Hezitáltam egy kicsit majd erőt véve magamon megfogtam a kezét. Láttam hogy egy apró mosolyt megeresztett én pedig elfordítottam a fejem. Mikor tágra nyílt az ajtó akkor megcsapta az orromat a hullaszag. Azonban amikor benéztem az hittem ott fogok elájulni. Bentebb mentem és akkor láttam meg igazán hogy mik vannak ott bent. A falakra kötelek és láncok voltak felszerelve. De nem ez volt a legszörnyűbb, hanem az amikor megláttam azt a sok női testet. A kötelekről és láncokról lógtak le. Amerre néztem csak testeket és belső szerveket láttam. A földön sőt a falakon is láttam vért és belsőségeket. 

-Nincs semmi baj Lena. Nem kell félned.-mondta a férfi és mellém állt, kezeit a vállamra tette. Megköszörülte a torkát és mikor ránéztem kiment az ajtón. Nagy levegőt vettem, az összes bátorságomat összeszedve megindultam utána. Egy nagy folyosón sétáltunk megint, ahogy haladtunk előre csak belsőségeket láttam a padlón, vér folyt a falakról. Előrébb tartott ő míg én csak nézelődtem és hallgattam hogy mit mondanak azok akik be voltak zárva. Amikor a férfira néztem ő csak engem bámult majd megköszörülte a torkát.

-Gyere édesem. Nincs semmitől se félned mert, itt vagyok és megvédelek téged.-kuncogni kezdett majd lassan megindult felém. Ijedten kezdtem el hátrálni de sajnos nem figyeltem így elcsúsztam egy szíven ami a földön hevert. 

-Lena, tudok mindent rólad. Tudom a titkaidat is. Én vagyok a megoldás a problémáidra. Esküszöm neked hogy bármi áron megvédelek téged. Veled maradok örökre, az idők végezetéig. Soha sem menekülhetsz el előlem Mon Chérie. Egymásnak lettünk teremtve csak ezt te még nem tudod. Kérlek ne menekülj el előlem hadd mutassam meg azokat a gyönyöröket amiket át élhetünk együtt!-nem mondtam semmit csak meredten néztem rá. Mire észbe kaptam addigra már felkapott és bevitt az egyik szobába. Akárhogy is próbáltam kapálózni nem sikerült, oda bilincselt egy ágyhoz majd egy asztalhoz ment a fiókjából pedig kihúzott valamit. Mikor felém fordult akkor láttam meg hogy mi is van a kezében. Egy nagy olló volt amit elkezdett csattogtatni. Akkor vettem észre hogy nem vagyunk egyedül. Rajtunk kívül volt velünk egy velem egykorú lány is. Elindult felé én pedig csak figyeltem hogy mit akar vele csinálni. 

-Lena ne feledd soha. Te az enyém vagy. Ahogy Dr. Hannibal Lecter mondta: "Nos Clarice, hallgatnak-e már a bárányok? Ne féljen, nem fogok a nyomába eredni Clarice. A világ érdekesebb, amióta tudom hogy benne van." Hát nem gyönyörű? 

-Beteg vagy… 

-Tudom sajnos. De reménykedek benne hogy így is elfogadsz engem. Ugye?-hirtelen láttam ahogy az ollót beledöfte a lány hasába majd egy szép mozdulattal felvágta a belső szervei pedig a földre estek azután a nyakába szúrta többször is az ollót. A lány arcáról könnycseppek kezdtek hullani majd rám nézett, s örökre lehunyta a szemeit. Felém fordult a férfi, láttam hogy az arcáról folyik le a vér. De ő letörölte majd lenyalta a kezéről. Felém kezdett el indulni én pedig sikítani kezdtem. Elérte az ágyam, befeküdt mellém és simogatni kezdte az arcom. Lehunytam a szemeim és átléptem az álmok világába.