3

75 4 0
                                        

Amikor leértem a nappaliba apa is pont akkor tért vissza egy hatalmas dobozzal. A dobozban rengeteg csodálatos karácsonyfadisz volt. Kiskorunk óta mindig ketten Nickel díszítjük a fát. Személy szerint én imádom ezt az időszakát az évnek, amióta Nick egyetemista meg pláne. Alig van itthon és amellett rengeteg tanulnivalója van. Hiányoznak az együtt töltött pillanatok amikor még itthon volt és együtt csináltunk mindet. Hiányoznak a civakódásaink. Hiányoznak a közös titkaink, amiket sose mondtunk el senki másnak. Hiányoznak a viharos esték amikor mindketten féltünk és egymást átölelve és bátorítva aludtunk el. Egyszóval hiányzik az életemből a testvérem, bár tudom, hogy ez így van rendjén és egyszer sokra fogja vinni és azt is tudom, hogy én nagyon büszke vagyok és leszek rá, de egyszerűen hiányzik és ez ellen nem tudok tenni semmit. Ezeken gondolkodva arra lettem figyelmes, hogy egy könnycsepp száguld végig az arcomon és azt követi még egy.

- Ella minden rendben? -nézett rám Nick aggódva.

- Ohh, Nick én annyira szeretlek! -borultam a nyakába.

- Én is nagyon szeretlek Ella, de ne sírj! Utálom ha sírni látlak!

- Nem sirok -töröltem le a könnyeim - csak eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor itthon voltál és hogy mi mindent csináltunk együtt.

Nick arcán egy hatalmas mosoly terült szét és ismét egy hatalmas ölelésbe vont.

- Nekem is hiányzik, de még itt vagyok és nem szabadulsz meg tőlem egyhamar.

- Nem is szeretnék! Te vagy a legjobb bátyj a világon!

- Te pedig a világ legjobb húga!

Már majdnem kész voltunk a fával, amikor Nick meglepett a kérdésével.

- És mi van veletek Shawnnal?

- Mégis mi lenne?

- Láttam ám tegnap az extra cuki jeleneteteket - mondta, és közben úgy tett mintha hányingere lenne - ohh, Shawn védj meg! Ohh, Shawn...

- Nick! Hagyd abba! Tudod jól, hogy utálom a horror filmeket. Erre te mit csinálsz? Horrort nézetsz velem!

- Álljunk meg egy szóra hugicám! Én nem nézettem veled semmit. Ezt igazán nem foghatod rám! Nyugodtan kimehettél volna, de nem te játszottad a kemény csajt -nevetett. - Ó, és várjunk csak egész délután ki volt annyira zavarban, hogy meg se bírt szólalni? Hmm, nem is tudom...

- Miről beszélsz? Én...

- Csak semmi te! Láttam amit láttam! - azzal felállt és elidult az emlet felé.

- Nem láthattál semmit! Nick! Most meg hova mész?

- A telefonomért, hogy lefényképezzem a paprikavörös fejed a karácsonyfával együtt.

Paprikavörös?! Azonnal a fejemhez kaptam, de nem pirulhattam el hiszen nem érzek Shawn iránt semmit. Nem pirultam el csak Nick meg akart szivatni.Ugye? Nos, majdnem sikerült is neki.

Jó néhány családi kép készitése ( nem is lettek annyira szörnyűek, na jó van pár kifejezetten gáz, de na) után felmentem a szobámba. Épp készültem elrakni a ruháimat, amikor a telefonom megcsörrent. Beki.

- Szia -köszönt vidáman. - Boldog karácsonyt csajszi!

- Szia! Boldog karácsonyt drága! Micsi?

- Semmit halálra unom magam, nemrég végeztünk a karácsonyfa díszítéssel te?

- Ó, szóval csak ilyenkor hívsz te gyökér. Egyébként mi is.

- De én legalább felhívlak.

- Shh. Este akartalak hívni.

- Persze, persze.

- Akkor ne hidd.

- Mit csinál Nick?

- Fogalmam sincs. Gondolom a szobájában van. Miért?

- Ja semmi csak úgy kérdem.

- Beki! Na mesélj csak.

- Mondom, hogy semmi.

- Te nem mondasz csak úgy valamit. Bejön a tesóm?

- Háát. Nem néz ki rosszul meg kedves és...

- Úristen! Ezt nem hiszem el.

- El ne mond neki! Könyörgöm! Ella, hallod!

- Ne ess már kétségbe dehogy mondom.

- Huhh.

- Nem szeretnél átjönni holnap?

- Otthon lesz? 

- Persze, hogy itthon lesz. Karácsony van te lökött!

- Aha - nevetett kínosan.

Nos ez fura, nagyon fura. Egyáltalán nem vall Bekire.

- De ha gondolod megoldom, hogy kettesben maradjatok.

- Te teljesen hülye vagy? Azt mi az Istent mondjak neki?!

- Beki már beszéltetek. Nem lesz semmi. Majd kitaláljuk valahogy.

- Ahh, oké. Figyi ne haragudj, de most mennem kell. A házi sárkány épp tüzet okád... -gondolt itt a mostoha anyjára. Nagyon nem jönnek ki jól.

- Rendben, majd még beszélünk.

Késő délután volt amikor a messenger jelzett. Mark írt.

Mark: Boldog karácsonyt!😘

Hatalmasat dobbant a szívem. Gondolt rám. Pedig barátnője van, és mégis gondolt rám.
Aztán eszembe jutott, hogy egész évben rólam másolt mindent amit csak tudott. Nos, igen. Belezúgni az osztálytársadba a világ egyik legelcseszettebb dolgai közé tartozik. De gondoltam azért mégis visszairok neki.

Ella: Boldog karácsonyt! 😇

Ekkor ismét üzenetem jött. Csak ezúttal instagramon.

Shawn: Boldog karácsonyt!
Küldött mellé egy karácsonyi képet.

Boldog karácsonyt! - pötyögtem be a válaszom, majd a rányomtam a küldés gombra. Közben azon gondolkodtam küldjek-e neki én is képet. Végül küldtem.

Nagyon szuper ajándékokat kaptam idén. Aminek kifejezetten örültem, hogy nekem is sikerült mindenkit eléggé meglepnem. Volt is elég munkám vele, de megérte. Mindenki örült neki.

Nick imád szivatni. Köztudott tény, hogy imádom a fekete színt viszont a rózsaszínt, a pirosat és a sárgát ahogy csak lehet kerülöm. Erre ő mit csinál? Vesz nekem egy extra puha fekete pulcsit, aminek három színes csík van az alján. És milyen színű csíkok? Természetesen piros, rózsaszín és sárga. Na mindegy, ezt leszámítva nagyon menő.
Anyáék ajándékai is nagyon tetszenek. A kedvencem a nyuszis mamusz. Extra cuki.

- Holnap átjön Beki.

- Az jó, jöjjön nyugodtan -mosolygott anya.

Nick eközben lehajtott fejjel az ajándékát piszkálta és ahogy észrevettem eléggé zavarban volt. Oké, mégis miről maradtam le?






Perfectly Wrong ~S.M.~Where stories live. Discover now