Perfectly Wrong ~S.M.~

5

Fény és valaki a nevem szólít. Álmodok vagy ez a valóság?

- Ella - ez Shawn? Miért simogatja az arcom? Áá, biztos csak álmodok. Lassan kinyitom a szemem. Nem, nem áldok, tényleg Shawn van előttem. - Jó reggelt!

Rémülten az órára pillantok, mégis hány óra lehet? 8:24. Mi az Istent akar ez ilyen korán? Shawn felnevetett.

- Bocsi, hogy felébresztettelek csak unatkoztam.

- Szóval ha unatkozol engem zaklatsz? Miért nem ébreszted fel a bátyám? Elvégre az ő legjobb barátja vagy nem az enyém. Még csak nem is ismersz.

- Ó, szóval morcos vagy. Értem én reggel van.

- Mi az, hogy érted te reggel van?! Kevesebb mint hat órát aludtam. Hála valakinek - néztem rá bosszúsan rá utalva.

- Ne haragudj rám. Nézd hoztam neked kávét. Mit szeretnél még mit csináljak, hogy kiengeszteljelek? - nézett rám kiskutya szemekkel.

Miért ilyen kicseszett helyes és aranyos ez a fiú? Komolyan gondolt rám és hozott nekem kávét? Ó te jó ég. Nyugalom Ella csak unatkozik.

- Köszönöm - nyúltam a bögréért - most meg mit álldogálsz ott? Ülj már le!

- Jólvan főnökasszony! - és leült az ágyamra, én pedig bele kortyotam a kávémba.

- Ne hívj így!

- Hogy szeretnéd, hogy hívjalak?

- Ellának. Mint mindenki más.

- Nos, mivel én nem vagyok mindenki más nekem Daniella leszel.

- De nem már. Általában akkor hívnak az emberek Daniellának, ha éppen haragszanak rám.

- Épp ezért, hogy ne így emlékezz rá, mivel nagyon szép neved van, nekem Daniella leszel, márpedig én nem haragszom rád. Nincs rá okom.

- De...

- Shh - rakta a mutatóujját a számra és közelebb hajolt. Elakadt a lélegzetem. - csak semmi de.

Megint ott tartottunk ahol nem is olyan régen. Csak ezúttal nem én ragaszkodtam hozzá, hogy maradjon hanem önszántából volt ott velem. A mutatóujját elvette a számról, a hüvelykujjával pedig végigsimított a felső ajkamon. A kezét végül felvezette az arcomra és még közelebb hajolt. Becsuktam a szemem és vártam. Hallottam milyen gyorsan veszi a levegőt. Ó te jó ég. Már épp összeért volna az szánk amikor...

- Shawn! Hol vagy? - kiabált Nick.

- Mit üvöltesz korán reggel gyermek?! - kiabált vissza anya.

Shawn nekidőltötte a homlokát a homlokomnak és mélyen a szemembe nézett.

- Menj! Téged keres.

Nagyot sóhajtott, aztán kiment a szobából. Nagyszerű. Te jó isten. Mi volt ez? Komolyan pár óra alatt kétszer majdnem megcsókolt. De csak majdnem. Hogy mi ebben a legidegesítőbb? Az hogy csalódott vagyok. Akartam, hogy megtörténjen. De az nem lehet. Nem szerethetek bele, mert a végén én járok rosszul. Csípjetek meg. Mindezt biztos csak álmodom. Ha kinyitom a szemem ez az egész meg se történt. Csak álmodtam az egészet. Viszont sszomorú igazság az volt, hogy nem álmodtam, nagyon is ébren voltam. Tényleg megtörtént. Hogy lehetek én ennyire szerencsétlen?
Végignéztem magamon. Még mindig a tegnapi ruhámat viseltem mivel nem öltöztem át köszönhetően Shanwnak. Felálltam az ágyból és a tükör felé vettem az irányt. Majd tükörbe néztem. Mégis mit látott bennem ez a srác? Borzalmasan festettem. A hajam kócos volt, jó igaz mindig az, de jelenleg felér egy természeti katasztrófával. Az összes szempillaspirálom a szem alatt kötött ki. Sürgősen rendbe kell szednem magam. Így hát minden tőlem telhetőt megtéve megpróbáltam valami elfogadható emberi külsőt varázsolni magamnak. Miután késznek nyilvánítottam magam, magyarul egy fokkal jobban néztem ki mint néhány percel ezelőtt megragadtam a két üres bögrét, amiben nemrég a Shawn által hozott kávé volt, és a konyhát vettem irányába. A konyha előtt azonban megtorpantam, mert a két fiú épp beszélgetett. Mégpedig rólam.Nem tudom miről volt szó egész pontosan, de Nick eléggé ki volt akadva.

- Mégis mit kerestél benn a szobájában?

Azt hiszem kezdem kapiskálni miért vagyok én a fő téma, jobban mondva mi.

- Utoljára mondom el, hogy csak kávét vittem neki.

- Mi okból viszel te kávét neki? Mi?! És este mit kerestél bent nála? Csak nem kávét vittél neki?

- Ne legyél már pipa rám. Veled nem lehetett beszélni, gondoltam átmegyek beszélgetni hozzá. Amúgy is unatkozott.

- Átmész hozzá beszélgetni. Mi vagy te 70 éves vénasszony akinek nonstop szófosása van és képtelen befogni,mert amúgy bele betegszik? Shawn ő nem olyan mint a többi lány, nem teszi csak úgy szét neked a lábát. Ha pedig mégis esküszöm nem éled túl.

- Tisztában vagyok vele, hogy nem olyan lány! - emelte fel Shawn is a hangját -Nem is akartam kihasználni. Komolyan mondom!

- Ha megbántod a húgom én kinyírlak.

- Mit parázol már? Nem úgy tekintek rá ahogy te gondolod. Nagyon rendes lány és ő a világ legjobb barátja.

Áucs. A világ legjobb barátja. Mi a fészkes fenéért tekint rám az összes fiú aki bejön nekem barátként? Elegem van. Univerzum miért bűntetsz?

- Tudom, épp ezért bántják olyan sokat. Van neki elég baja nem kellesz te is a nyakára.

Na de Nick! Áá, te jó ég. Oké, mély levegő,és azzal meg tök lazán besétáltam a konyhába. Mindketten elég meglepetten néztek rám.

- Daniella! - nézett rám Shawn hatalmas szemekkel.

- Jó reggelt! - köszöntem, majd a mosogatóhoz mentem és nekiálltam elmosni a bögréket mielőtt beleszáradna a cukor.

- Jó reggelt! Daniella... Mi van? Mikor hívott utoljára bárki is így?

- Van pár tanárom akik így hívnak, megjegyzem egyikkel se szimpatizálok. Ne kérdezd miért hív így. Közöltem, hogy csak akkor szólít valaki így, ha haragszik rám.

- Komolyan van olyan aki nem bír téged? - nevetett fel Nick.

- Ó, ha tudnád.

Mindeközben a Shawn arca mindent megért. Meglepett volt és nem tudott mit mondani. Megérdemli. Öcsém, ha te így én úgy ,nem nyerhetsz, nem engedem meg.
Délután volt már, Shawn pedig már rég elment, én meg szokás szerint a szobámban épp sorozatot néztem amikor csörgött a telefonom. Beki. Nagyszerű. Erre kíváncsi vagyok. Az első rossz szónál elküldöm messzire és soha többet nem beszélek vele.

- Szia.

- Szia. Beengedsz?

- Hova?

- A házatokba. Hova mégis? Itt állok az ajtótok előtt.

- Persze.

Na ez érdekes lesz. Lementem és kinyitottam az ajtót. Na ja, abban a pillanatban a földön kötöttem ki, ugyanis Beki egy az egyben nekemrontott és most is épp halálra ölelget. Asszem szeretetrohama van.

- Ne haragudj rám kérlek.

- Ennyivel nem engesztelsz ki. De ha esetleg leszállnál rólam és nem engedjük ki az összes létező meleget akár beszélgethetünk is.

Miután leszállt rólam, becsukta az ajtót és felmentünk a szobámba. Azt hiszem most egy hosszú beszélgetésben lesz részünk.