Perfectly Wrong ~S.M.~

6

 - Hallgatlak...-néztem komolyan Bekire.

- Oké nézd,ne haragudj.Nem gondoltam komolyan azt amit mondtam. Komolyan! Nem akartalak megbántani. Csak az utóbbi időben van elég bajom. Azt hiszem a kedves házisárkány csalja apát, nem tudok tanulni,mert már odáig fajultak a dolgok, hogy nem akar semmivel foglalkozni otthon. Apa pedig konkrétan vak ,nem akarja belátni azt, hogy ez a nő mit művel a háta mögött. Pedig elég nyilvánvaló. Nincs szívem közölni vele, mert emlékezz mi volt 4 éve, amikor anya itt hagyott minket. Nem bírta felfogni, hogy a nő akit szeretett magunkra hagyott egy másik férfi miatt. Meg ott van a bátyád és...

 - A bátyám?

 - Igen. Ez a másik dolog, amiről szerettem volna beszélni veled. Szeretem és azt hiszem járunk.

 - Csak azt hiszed?

 - Hát olyan dolgokat csinálunk, mint akik járnak. Úristen. Ez nagyon hülyén hangzott, mármint nem úgy,szóval még nem mondtuk ki konkrétan.

Felnevettem a zavarán, a mindig határozott lány itt hebeg-habog összevissza. Azt hiszem tényleg szerelmes.

 -Beki! Hé, nyugodj meg! Engem egyáltalán nem zavar, sőt. Nagyon örülök nektek.

 - Komolyan? Azt hittem, hogy ki fogsz akadni.

 - Miért akadnék ki? A legjobb barátnőm vagy amióta az eszem tudom és elég régóta sejtem,ezért próbáltam rá felhozni a figyelmed.

 - Annyira szeretlek! - és azzal egy hatalmas öletésbe vont.

 - Amúgy veled beszélt tegnap Nick konkrétan egész délután?

 - Igen, miért?

 - Történt pár érdekes dolog...- és elmeséltem neki mindent.

 - Te jó ég. Ella! Tuti bejössz neki.

 - Na persze. Igazad van, pont én jövök be egy olyan srácnak, mint Shawn. Nem gondolod,hogy ez egy kicsit irreális?

 - Ugyan miért lenne lehetlen? Attól, mert te nem látod magad szépnek cseszett szép lány vagy. Ne, ne gyere azzal, hogy kövér vagy. Oké van rajtad pár plusz kg. Aztán akkor mivan?

 - Hogy hogy mivan?! Beki!

 - Nem nyitok erről vitát. El kell jönnöd a szilveszteri buliba mindenképp. -Éppen megakartam cáfolni,amikor folytatta.- Nincs kifogás,eljössz. Figyelj Nick ott lesz szóval tuti biztos,hogy Shawn is. Muszáj eljönnöd.

 - Beki...-kezdtem- tudod,hogy nem szeretem az ilyen helyeket.

 - Kérlek, a kedvemért, gyere el. 

 - Hogy is van ez? Nem neked kéne kiengesztelni engem?- nevettem fel,de olyan kiskutyaszemekkel nézett rám,hogy végül beadtam a derekam.- Jó, legyen. Elmegyek.

 - Nagyszerű! Akkor 31-e délután átjövök és estére szépen elkészülünk.

 - Várj, most hazamész?

 - Nos, igazából...

 - A szobájában van, menj már.

 - Köszönöm.Te vagy a legjobb!

 - Még mindig itt vagy?- felnevetett, majd vigyorogva elindult kifelé.

Elképesztő milyen boldog. Ritkán látom ilyennek. Remélem egyszer én is leszek ilyen. Amúgy meg fogalmam sincs miért egyeztem bele, hogy elmegyek abba a buliba. Semmi keresnivalóm ott. Nem tudom mit vegyek fel. Nem tudok táncolni. Na meg aztán, ha Beki Nickel lesz én mégis mihez kezdek egymagamban? Az se biztos, hogy Shawn ott lesz és ha ott lesz? Nyilván nem velem fog foglalkozni. Miért foglalkozna velem? Eddig egy fiú se mert felvállalni társaságban. Hiú ábránd, hogy majd pont ő fog. Nem szabad ezen gondolkodnom, mert a végén még beleszeretek. Magamat ismerve annyit gondolkodom rajta és beleképzelek dolgokat , a végén pedig jól pofára esek.Nem tudom mihez kezdjek vagy épp mit gondoljak. Azt hiszem a legjobb,ha nem gondolok semmire hanem inkább olvasok.

 - Bejöhetek? - kopogott Nick.

 - Persze, gyere nyugodtan.

 - Mit csinálsz? - ült le mellém. Felmutattam neki a könyvem. - Hát persze. Olvasol. Nincs még egy ember akinek ilyen stréber és könyvmoly tesója van.

 - Mivan?- meredtem rá- Mi a franc bajod van neked?

 - Mit csináltatok Shawnnal?

 - Filmet néztünk meg reggel hozott nekem kávét. 

 - Együtt aludtatok?

 - Oké ez sértő. Mégis minek nézel te engem? Persze,hogy nem aludtunk együtt. Shawn a nappaliban aludt.

 - Ne haragudj, de muszáj volt a te szádból hallanom. Nem akarom, hogy a hátam mögött kavarj a legjobb barátommal.

 - Na jó. Álljunk csak meg egy szóra. Az a személy, aki a másik háta mögött kavar a legjobb baráttal az nem én vagyok, hanem te. Szóval ne tarts nekem hegyi beszédet kérlek!

 - Tudom,hogy el kellett volna mondanom Bekit, de nem tudtam,hogyan tegyem. Semmi nem volt biztos. Még most sem biztos.

 - Te mégis miről beszélsz? Mi az,hogy nem biztos? Bejön neked, bejössz neki. Hol itt a probléma?

 - Így belegondolva sehol, igazad van. Megkérem,hogy legyen a barátnőm.

 - Na ez a beszéd! Lassan csak benő a fejed lágya - mosolyogtam rá.

 - Milyen kis vicces valaki! Köszönöm tökfej!- egy puszit nyomott a homlokomra azzal kiment.

Nagyszerű. Végre valami sínen van. Nagyon remélem,hogy sokáig így is lesz.