Perfectly Wrong ~S.M.~

4

Beki másnap délelőtt átjött. Azonban hiába próbáltam beszélgetni vele bármiről egyszerűen nem volt hajlandó letenni a telefonját és normális ember módjára beszélni velem.

- Na jó! Most azonnal elmeséled mi van köztetek!

- Kivel?

- A bátyámmal mégis kivel?

- Mégis mi lenne? Jelenleg egy szoba választ el tőle -és tovább pötyögött a telefonján. Ezt nem hiszem el.

- Komolyan kérdeztem. Leraknád azt az istenverte telefont?! Épp próbálok kommunikálni veled.

- Én meg komolyan válaszoltam. Nem tudom mi bajod van. Azt mondtam nem néz ki rosszul. Ez nem jelent semmit. Azt meg végképp nem jelenti, hogy segítened kéne minket összehozni. Nőj fel végre! Nem mindenki vár a csodára, hogy egyszer majd a lábai elé hullik. Na persze. Azért mert neked nem jön össze semmi az nem azt jelenti, hogy nekem sem fog. Most pedig mennem kell -és azzal felállt és egyszerűen kisétált az ajtón, én meg csak ültem ott meglepődve, mérhetetlen csalódottsággal és azon gondolkodtam, hogy mégis hogy mondhat ilyet a legjobb barátnőm. Neked is boldog karácsonyt drága Beki.

- Később jövök! - ordított Nick a földszintről, majd hallottam becsapódni a bejárati ajtót.

Eldőltem az ágyamon és azon gondolkodtam, hogy ezt most mégis miért. Mi rosszat tettem és mit ártottam neki? Eközben próbáltam nem elsírni magam, mert megint nem hagyom abba estig.

Késő délután volt amikor hallottam az ajtót nyitódni. Gondoltam Nick jött haza.

-Áá, szia. Nem ért még haza a fiam, de Ella itthon van, ha gondolod menj fel hozzá -ezt egész jól kitudtam venni, utána csak beszédfoszlányokat hallottam, majd az egyik lépcsőfokot nyikorogni. Oké kit küldött fel anya? Talán Beki jött vissza? De nem lehet. Ő egyből hozzám jön. Kopogtak az ajtómon.Mégis ki az?

- Gyere!

Az ajtó kinyílt és egy mosolygó Shawn lépett be rajta. Ó te jó ég.

- Szia!

- Szia!

- Ne haragudj, hogy így rád török. Nickhez jöttem, megbeszéltük, hogy ma jövök. Nem tudtam, hogy nincs itthon, nem szólt. Nem tudod hol van egyáltalán?

- Fogalmam sincs elment pár órája, de nem zavarsz foglalj helyet nyugodtan.

Bólintott, majd leült mellém az ágyra.

- Minden rendben?

- Persze. Miért?

- Szomorúnak tűnsz. Vagyis nem tudom szomorúan csillog a szemed.

- Nincs semmi baj csak kicsit összevesztem Bekivel.

Igazából nem vesztünk össze csak közölte velem, hogy nőjek fel és azt hogy nincs rám szüksége ,de igen.

- Nick Bekijével?

- Mivan?! - kérdeztem vissza meglepetten.

- Hoppá. Asszem elszóltam magam. Alakul valami köztük.

- Tudtam! -kiáltottam fel hirtelen, majd a szám elé kaptam a kezem. - Bocsi nem akartam kiabálni.

Ez az ,Ella. Égessük magunkat szénné. Szuper.

- Olvastál? Ha gondolod kimegyek és hagylak.

- Dehogyis. Maradj nyugodtan. Mit szeretnél csinálni? 

- Nem tudom. Beszélgethetünk.

- Rendben.

Úristen mit fog tőlem mégis kérdezni?

- Oké. Szóval Ella a neved -nevetett.

- Nos igazából Daniellának hívnak, de mindenki Ellának hív.

-Ó, - nézett rám csillogó szemekkel - szóval Daniella. Gyönyörű neved van.

- Köszönöm.

Ne ne ne! Nem pirulhatok el. Ez a srác képes másodpercek alatt zavarba hozni.

- Szóval...

- Shawn megjöttem - szakított félbe Nick.

- Ne haragudj, mindjárt visszajövök.

- Persze menj csak.

Miután ismét egyedül maradtam kerestem valami filmet a tvben és azt néztem. Rém unalmas film és már vagy ezerszer láttam, de megteszi.

- Bejöhetek? - nyitott be Shawn.

- Persze gyere csak.

- Filmet nézel? Zavarok?

- Shawn fogd már fel, hogy nem zavarsz. Ne kérj mindig bocsánatot! Inkább gyere beljebb és ülj le nyugodtan és ha van kedved nézd velem ezt a dögunalmas filmet. Ha nem akkor mond mit szeretnél csinálni.

- Ohh, hogy mit szeretnék csinálni? Khm. Izé nézhetjük akár ezt a filmet is - mondta és leült mellém.

- Egyébként hogy hogy nem Nickel vagy?

- Szóval mégis zavarlak. -már épp szólásra nyitottam a számat amikor folytatta - Nyugi csak ugratlak. Meguntam, hogy csak a telefonját nyomkodja. Én ott ecsetelem neki életem drámáját őt meg egyszerűen hidegen hagyja.

Mily ismerős szituáció. Mintha pár órája velem is megtörtént volna csak más emberrel. Várjunk csak...

- És nem tudod kivel beszélget? Csak nem Bekivel?

- De. Honnan tudtad?

- Megérzés - nevettem - egyébként Beki is ezt csinálta délelőtt.

- Csak azt ne mond, hogy ezen vesztetek össze.

- Volt hozzá köze. De ne beszéljünk erről.

- Rendben - mondta és eldőlt az ágyon. Követtem a példáját és én is hátradőltem.

Fogalmam sincs mi történt, de elaludtam. Amikor felébredtem Shawn védelmezően karolt át miközben ő is mélyen aludt. A tv még halkan ment és ez volt az egyetlen fényforrás a szobában. Természetesen elfelejtettem bedugni a fénysorokat. Épp a mellettem fekvő fiúban gyönyörködtem amikor mocorogni kezdett. Azonnal becsuktam a szemem, majd amikor megpróbálta kihúzni a kezét a fejem alól kinyitottam.

- Jajj, ne haragudj nem akartalak felébreszteni. Nem tudom mikor aludtam el. Jobb ha lemegyek.

- Maradhatsz, ha szeretnél.

- Csak neked lenne bajod belőle reggel - állt fel az ágyról.

- Shawn! - ragadtam meg a kezét. Basszus de közel kerültem hozzá. Alig pár miliméter választott el tőle. Nagyot nyelt, én pedig suttogva folytattam. Alig találtam meg a hangom. -Köszönöm,hogy itt voltál velem ma este és szórakoztattál.

- Én szorakoztattalak? Szerintem pont fordítva volt. Hihetetlen lány vagy. - közelebb hajolt, becsukta a szemét és már azt hittem megcsókol, amikor egy puszit nyomott az arcomra és megszólalt - Reggel találkozunk.

Elengedtem a kezét és rámosolyogtam.

- Jó éjt, Shawn!

- Jó éjt, Ella!

Azt hiszem kicsit benéztem a dolgokat. Ki tudja most mennyire hülyén érezheti magát szegény srác. Képes voltam full hülyét csinálni magamból. Már megint. Áá, miért? Miért hittem azt, hogy akar tőlem bármit is. Dehogy akar csak a tesóm tett rá magasról ő pedig úgy gondolta, hogy ne unatkozzon inkább bejön hozzám és elüti velem az idő. A végén meg még azt is elhiszem,hogy meg akar csókolni. Na ja persze. Majd pont engem. Nem, nem, nem és nem. Miért hiszem azt mindig, hogy egy helyes fiúnak pont én kellenék?
Végül úgy döntöttem inkább alszok mielőtt valami hülyeséget csinálok.