Mintha karóba húztak volna, úgy hasított rajtam keresztül az áram.Az energia rázni kezdte a testem, de a kínzó fájdalom elmaradt.A lábaim nem érték a földet, lebegtem.A fejem hátracsuklott, minden egyes tagom remegett az áram kényeinek szorításában.A hajam lágyan hullámzott az arcom körül.A bőrömön táncoló áramcsóvák vakító kékségben izottak.Teljesen átvette az energia a testem feletti irányítást, a hatalma zabolázhatatlannak tűnt.Az orvosom higgadtan helyet foglalt a kabinom előtt és elégedett kíváncsisággal figyelte a küszködésem.Felhangzottak bennem az előbbi szavai.Innen nem ment meg senki, nekem kell megtalálnom a kiutat.Mintha eddig bárki is segített volna, mintha valaha is érdekeltem volna valakit.Meghalhatnék, itt hagyhatnám ezt a végletekig elkínzott porhüvelyt.Feladhatnám, de tudni akarom, ki vagyok.Tudni akarom miért kell ezt átélnem, hogy mi a végzetem.Nekem a férfi ígérete mindent megért.Sikítani szerettem volna, de a remegés egyre nőtt.Az izmaim egyre feszültek, ahogyan a bennem növekvő energia is.Az ujjaim ökölbe szorultak.
Törés...
A vihar hirtelen szűnt meg, a villámok szinte kicsaptak belőlem.A fejem a férfi felé fordítottam, a könny áztatta arcom vonásai gyűlöletben fürödtek.Egyszerre minden akarat megszilárdult bennem.Vágy az életre, legyen akármilyen.A térdre kényszerített erő, ami eddig engem ostromolt, most bezárva tombolt.És én engedtem neki, mert felülmúlhatatlan érzést kölcsönzött nekem.Hatalmas volt és vad, amit csak én birtoklok.Az energia feszítő volt, a villámok pedig elvakítottak, de én csak szítottam a tombolást.A pillantásom a plexin tükröződő képmásomra vetült.Félelmetesen festettem és ez tetszett.A tenyeremben táncoló méteres áramcsóvák a kabin oldalát tapogatták.A transzformátorok nem adtak több energiát, egy pillanatra úgy éreztem mintha az éltető erőtől fosztanának meg.Könnyedén talpra érkeztem, a hajam a vállamra omlott.Megláttam az orvosom felém sietni, út közben még felkapva egy pisztolyhoz hasonlító tárgyat.Semmit nem tükrözött az arca, azok a vonások visszarántottak a valóságba.Minta az iménti erő, már semmit nem érhetne ezzel az emberrel szemben.Elsöpörhetetlennek tűnő magabiztossággal lépkedett felém, ami megrémített.Hátrálni próbáltam, a hátam a kabin falának feszült.Feltépte a plexilapot és szabad kezébe vette az eddig köpenye alatt pihenő fegyverét.Rám szegezte és megragadta a vállam, majd kirántott a kapszulából.Ellenkezhettem volna, de nem tettem.Erősen, fájdalmasan markolt.Féltem tőle.Előle nem láttam menekülőutat.Alig léptem ki a szűk térből, ő a térdhajlatomba rúgott mire összeestem.A fejemnek szegezte a fegyverét a másik eszköz csövét pedig a nyakamhoz nyomta, a tarkómra.Először nem tudtam melyik pisztoly ravaszának a hangját hallom.A halálosnak vagy az ismeretlenének.Egy hideg fémes hang után a lövedék a nyakamhoz ért.Mintha karmai lettek volna, amik a bőrömbe marnak.A húsomba tapadó szerkezet a csigolyáimig lenyúlt.Egy elfojtott nyögés szakadt fel a torkomból, a testem pedig megvonaglott a fájdalomtól.A fájó részhez kaptam.Az ujjaim vérbe nyúltak, ami az érme méretű tárgy alól fakadt.Rámeredtem a folyadéktól vöröslő kezemre.A férfi felé fordítottam a tekintetem, rideg, kék szempárja különösen csillogott.A szavak ismét ajkaimra fagytak.Néha úgy éreztem hogy feleslegesen szólalok meg, mert túl csendes és jelentéktelen vagyok, annyira hogy még az ordításom sem hallanák meg, nem hogy válaszolnának a kérdéseimre.A beszéd egy kiváltságos dolog volt a helyzetemben.Belül tépni kezdtek a kérdések, és egynek sikerült a nyelvemre marnia magát.
-Mit tettek velem?
YOU ARE READING
Weapon
FanfictionAzt tettek vele amit akartak.És neki tűrnie kellett, engedelmeskednie minden szavuknak.Egy fegyvert alkottak belőle, megfosztották az élettől.Mindent eltitkolnak előle, nem tudja hogy mi a végső cél amiért be akarják vetni őt.A végzetig vezető út ne...
