Törött iránytű [BEFEJEZETT✓]

Tizenhetedik

Jisung szemei csillogtak ahogy figyelte a tűzhely felett álló párját. Szinte már nyál csorgatva figyelte az elé táruló látványt. Minho pólója kissé bő volt, kinyúlt a sok használattól viszont pont ez volt benne a jó, nyakrésze lecsúszott ezzel tökéletes rálátást biztosított a vékony bőrön átütő kulcscsontra. A fiúnak bekellett harapnia alsó ajkát nehogy kiszaladjon egy nem oda illő hang. Ha képes lenne ilyesmire, megállította volna az időt, hogy örökre ebben a pillanatban ragadjon.

A fiatal egyetemista álmodozását kopogtatás szakította meg. Minho összevont szemöldökkel nézett az ajtóra majd a pultnál ülőre. Lejjebb vette a gáz lángját végül és a bejárat felé vette az irányt. Ugyan Jisung nem hallotta a kint folyó beszélgetést mégis jobbnak vélte, ha elrejtőzik a hálószobában. Lábujjhegyen kiosont a konyhából célba véve a ház másik szegletében elhelyezett helyiséget. Terve akkor hiúsult meg amikor nem volt elég figyelmes és a feje közelebbről megismerkedett az ajtófélfával. Lehuppant a földre egy kis káromkodással körítve miközben a fájó pontot masszírozta. Minho pillanatok alatt jelent meg, leguggolt mellé majd megvizsgálta a keletkezett puklit barátja fején.

- Máskor ha kommandozni akarsz legyél egy kicsit figyelmesebb, a kedvemért. - haját simogatva mellkasához húzta a sebesültet miközben nevetése betöltötte a szoba minden szegletét. Jisung imádta ezt a hangot, úgy gondolta ezért megérte lefejelni a félfát. Karjait párja vékony dereka köré fonta, hogy még közelebb lehessen hozzá és mélyen beszippanthassa jellegzetes parfümének aromáját. Ez volt a kedvenc illata.

- Nagyon aranyosak vagytok, de oda fog égni a vacsora. - Jisung lefagyott ahogy meghallotta legjobb barátjának hangját. Átnézett a vele szemben térdelő válla felett egyenesen a szőke tincsekkel keretezett arcra. Kellett neki egy kis idő mire felfogta mi is történt. Chan mosolyát rejtegetve figyelte az egyre vörösödő fiút. Minho időközben ott hagyta őket, hogy be tudja fejezni a vacsorát ezzel kínos csendben hagyva a két vendéget.

- Esküszöm el akartam mondani csak nem tudtam hogyan kellene.

- Melyiket nem merted elmondani? Hogy meleg vagy, vagy hogy egy nagyon jó barátommal vagy együtt?

- Talán inkább a meleg részét. - Jisung nyugtalanul beletúrt túl hosszúra hagyott tincseibe. Kellemetlenül érezte magát, nem így akarta tudatni barátjával az igazságot. Chan ajkain halvány mosoly játszadozott, leült a kanapé karfájára és onnan nézett le a földön terpesztőre.

- Hé, nincs ezzel semmi baj. Én lennék az utolsó ember, aki emiatt elítélne, gondolj bele Felix általam ismerte meg Changbin-t. Lényegében miattam nem szeretsz a kollégiumban aludni mert ők folyamatosan a szobátokban vannak és hiába aranyosak ki tudnak borítani. Mitől féltél?

- Haneul miatt, csak kihasználom szegény lányt mikor nem tett semmi rosszat.

- Azért van barátnőd mert apukád ezt akarta. Sosem szeretted igazán csak fontosabbnak tartottad a szüleid véleményét, mint a saját boldogságodat. Nagyon jó ember vagy Jisung, egy percig se legyen bűntudatod amiért kivételesen magadat helyezted előtérbe. Megérdemled, hogy boldog legyél és jelenleg Minho tesz boldoggá. Túl sokat foglalkozol mások véleményével, néha nyugodtan lehetsz önző, senki nem fog elítélni miatta.

Éjjeli bagoly volnék? Naah