Mi lesz azután?✓

2

Másnap, szombat reggel már mindenki a nappalinkban telepedett le. Danny és én a kanapén ültünk, míg Matthew a fotelben helyezkedett el. Egyedül Oli választotta a legkeményebb ülőalkalmatosságot a házunkban, a padlót. Az ölében ott fetrengett Pufi. Új vendég, akitől remélhet jutalomfalatkákat a hízelgésével.

Nem hinném, hogy az a barack, amit a lány a kezében tartott, tetszett volna neki, de felőlem fáradozhatott.

Lizzie alaposan betanította. Még engem is néha rávett egy-egy jutalomfalatra. Pillanatnyi gyengeség volt a részemről.

– Először is, tisztázzunk két dolgot – szólalt meg Matthew a beálló csendben, mikor az ötletgazda, Julie megjelent és leült vele szemben lévő a fotelba. – Elsőnek is, hajnali nyolc óra van. Ilyen időben én alkalmatlan vagyok bármire is, még a felfogó képességem se az igazi. Szóval remélem, hogy jó okod volt rá idehurcolni minket. A második – itt elhallgatott, és Oli felé biccentett – , hogy sehogy se fér a fejembe, hogy mit keres ez itt.

Oli úgy tett, mintha nem hallaná Matthew szavait, de láttam, hogy sértettség suhan át az arcán.

– Van neve is, Oli vagy Olivia, ahogy tetszik – vágott vissza indulatosan Julie, majd igyekezett rendbe szedni magát. Megköszörülte a torkát. – És ő is segíteni fog a mi akciótervünkben.

– Akció? – pattantak ki Danny szemei, aki eddig el volt bóbiskolva mellettem.

– Pontosan – bólogatott Julie helyeslően.

– Julie, értékeljük a hatalmas, naiv szíved. De, ha a bálnák vagy az éhező gyerekek megmentéséről van szó, akkor felejts el engem. Így is szerintem eleget segítettem a világnak azzal, hogy nyáron szemetet szedtem a parton – felelte Matthew és elnyomott egy ásítást. – Vannak fontosabb dolgaim is kora reggel. Mint például lustulni az ágyamban.

Felőlem megtehetné. Nem kell ide a cécó, egész este ezt szajkóztam Julie-nak.

– Kivételesen most nem a bálnákról és az éhező gyerekekről van szó, noha ők is megérdemelnék a figyelmet – felelte, miközben kisöpört egy hajtincset szeméből. Nem tűnt fáradtnak, noha ő valamivel korábban kelt fel, mint mi, hogy a buszt elérje. Sokszor kérdeztem tőle, hogy miért nem szerez be egy jogsit, utána a szülei autóját meg néha kölcsönvehetné, míg össze nem jön egy sajátra a pénze. Ő azt mondta, hogy nincs szüksége rá.

Hülyeség. Fogadni mernék, hogy nem mert beülni a vezetőülésbe.

– Nem, ma Adam miatt gyűltünk össze – csapta össze a tenyerét Julie.

Ekkor egy emberként néztek rám a többiek.

– Mi történt haver? – kérdezte Danny, akinek a hangja éberebbnek csengett, mint eddig bármikor. Kijózanító volt a barátaim számára, hogy rólam volt szó.

– Ja, valami probléma merült fel itthon? – nézett rám Matthew és megráncolta homlokát. – Vagy Patrikckkel? Lerendezhetjük őt. Tudod, bármikor benne vagyok egy bunyóban.

Jó érzés, hogy így kiállnak mellettem a barátaim –, pláne annak fényében ,hogy Matthew semmi szín alatt nem menne bele egy verekedésbe, de azért értékeltem, hogy valóban érdekli őt a hogylétem. De nem akarom, hogy ebben részt vegyenek. Nem tudnak rajtam segíteni.

– Nem, most nem kell leszámolni senkivel – avatkozott közbe Julie és nyugtatási szándékkal felemelte kezét, majd gyorsan belecsapott a közepébe. – Mind tudjuk, hogy Adam még nem nevezett meg egy egyetemet sem, ahova menni szeretne. Sőt, még azt se, hogy merre menne tovább szívesen.