Csokiszív - Naruto

tizenegyedik

 Vadul villant össze a tekintetük, tudván, hogy a hátuk mögött néhány lépésnyire már a társaik loholnak. Narutóról hirtelen két osztálytársuk tépte le Sasukét, s az alul maradt fiút is felállították és lefogták a biztonság kedvéért.

- Hagyjatok! – orrából bugyogó vérrel, nem sok tekintélye volt Uzumakinak. Mindketten lihegve, vérezve gyilkos pillantásokkal cikázva, lődözve próbáltak lenyugodni, társaik durva ölelésében. Naruto melegítője karjával, felitatta az arcáról a rajta szétkenődött vért. Ettől a mozdulattól a ruhája eleje és karjai vörösek lettek, a háta pedig csurom víz a hóban eltöltött szieszta miatt. Sasuke ugyanígy tett, s öntelt fújtatással kapta el a fejét a másikról. Jelezve, hogy nem érdekli a továbbiakban. Shikamaru és Kiba elengedték Sasukét, és védelmi vonalként húzódtak kettejük közé. Merő óvatosságból. Shino és Chouji ugyanezt tették Narutoval, s ők is a frontvonal közepére helyezkedtek. Némi harci tapasztalattal rendelkeztek már a verekedő párost illetően.

- Mi a fene, volt ez? – Tornatanáruk, Maito Gai futva, de végre megérkezett. Ki tudja merre leledzett, mióta kiadta az edzés parancsot. Sűrű fekete szemöldökét egyetlen csíkká egyesítette az arcán a harag. Ilyenkor még a megszokottnál is humorosabb látványt nyújtott a homloka alatti rettentő szőrpamacs. – Mit képzeltek? A bulinak vége, oszoljatok! – kiabált a tanulóknak, akik a verekedésre odasereglettek, majd a frontvonalban ácsorgókra szólt engedékenyebben. – Néhány ember kísérje el a két kakast ellátásra, míg jelentem az esetet.

- Nincs rá semmi szükség, magamtól is odatalálok! - Sasuke idegesen sziszegte a tanár szemébe a véleményét, majd egyedül megindult az orvosi irányába.

- Nem is a tájékozódásod féltem, hanem a képed épen maradt részét! – Gai hiába kiáltott utána, a fiú meg se hallva lépdelt tovább.

- Naruto, nem ártana neked is valamit csinálni! – Shikamaru tényként mutatott a lényegre, a fiú vörösen bugyborékoló orrára.

- Tudob – hallatszott a lehangolt válasz. Végül mégiscsak sikerült elérnie, hogy Sasuke bemenjen a gyengélkedőre, tehát ő győzött. *Csak tudnám, akkor miért érzem ennyire pocsékul magam?* Sóhajtva nyelt egy fájdalmasat, s újra érezte a torkában azt a duzzadó gombócot.

- Szentszar, hogy fér beléd ennyi vér?

- Kíméletes vagy, mint mindig.

- Te meg fárasztó vagy, mint mindig. Gyere, elkísérlek. - Naruto duzzogva kapta el a fejét, aztán fájdalmasat szisszent a meggondolatlan mozdulat miatt.

- Igazán semmi szükség rá!

- Nincs kedvem még egyszer szétszedni benneteket.

- Megérdemelte – horgasztotta le a fejét lemondóan. Ennek köszönhetően orrából látványosabban csordogált elő a folyékony kötőszövet, amit kezével nem tudott visszatartani.

Mögöttük hagyva a jócskán csapzott és vérrel tarkított havat, kettesben elindultak ellátni Naruto sérülését. Shikamaru ruganyos lépteit követve jutottak vissza a gyengélkedőig, ahonnan már messziről kiszűrődött Sakura ingerült hangja.

- Tehát nem mondod el? Remélem, eléggé fáj ahhoz, hogy észhez térj! – A bosszús dehonesztálást követően Sasuke morrant föl fájdalmas-sértően. Shikamaru elhúzta az ajtót és utat engedett a sérültnek, aki belépve azonnal szikrától pattogó pillantással illette, leápolt osztálytársát. Odabent Sakura a kezében néhány vattapamaccsal állt a széken ülő Sasuke fölött és a felhasadt száját fertőtlenítette éppen. Elég volt egy pillantást vetnie a vértől csatakos, ázott Narutóra, hogy felmérje a helyzetet, és tekintete jegesen csapódjon egyikről a másikra. Shikamaru ezennel átpasszolta a két fél közötti hárítás szerepét a lányra és búcsút intve sietősen távozott a helységből. Magában jót mulatott rajta, hogy a lehető legjobb kezekben hagyta őket. Sakura minden verekedésük után keményen magához vette a szidalmazó szerepet. Bár eddig látványosan Sasuke javára szidta a fiúkat. Most, hogy Nejivel járt, a felelősségre vonás valószínűleg egyenlően fog eloszlani a két zsivány között.