Ne tedd ezt velem!

Ex, de azért "best friend"

           

A tanév első egyetmes bulijára készültem, ki akartam csípni magam, a bordó koktélruhám akartam felvenni, de reggel, amikor kivittem a szemetet még a gondolatát is elfelejtettem a szoknyának. Egyszerű farmer és egy kapucnis pulcsi mellett döntöttem, a Conversről pedig a hideg ellenére sem voltam hajlandó még lemondani. Elvégre ez csak egy buli, nem bál, és kinek is akarok tetszeni? Rolival, a barátommal egy éve együtt vagyunk, látott már rosszabb állapotban is. A sminkkel sem töltöttem sok időt, így jóval a megbeszélt időpont előtt elkészültem. Küldtem egy SMS-t Rolinak, hogy akár jöhet is értem, de sajnos nem ért rá. Valami haverjával volt,  azt mondta visszük őt is magunkkal. Egy órát vártam rájuk, percenként ellenőrizgettem a mobilom, hátha írt, de nem.

Pontban nyolckor a RLI rendszámú opel megállt a kapu előtt. Magamra kaptam a bőrdzsekim, a cipőm és már indultam is. Vacakoltam egy ideig a zárral, végül sikerült bezárni az ajtót, indulhatott a buli. Másodperceken belül az anyós ülésen ültem és hajoltam is jól megérdemelt csókomért, amiért ennyit kellett várnom a haverja miatt, de csak egy diszkrét puszit kaptam... Az arcomra. Kérdőn néztem rá, mire a hátsó ülés fele fordította fejét. Nem értettem mi baja, a haverjai előtt sem szégyellős soha, sőt általában én állítom le, hogy legyen tekintettel másokra is. Hátranéztem és egy gyönyörű lánnyal találtam szemben magam. A fekete sapka alól hosszú haja omlott a vállára, ami szintén fekete volt, ahogy minden ami rajta volt. A dzsekije, farmere, cipője. És azt kell hogy mondjam, hogy nagyon jól állt neki. A francba! Mi a fenét akar ez a nő a pasimtól? A kínos csendet végül a lány törte meg.

-          Szia, Csenge vagyok! – nyújtotta felém a kezét, amit megráztam, miközben én is bemutatkoztam, de ezer gondolat támadta meg a fejem abban a pillanatban.

-          Adél, nagyon örülök! – mosolyogtam, de nem volt őszinte.

A tizenöt perces út óráknak tűnt. Alig vártam, hogy néhány percre kettesben legyünk Rolival. Lesz hozzá egy-két szavam az biztos! Ahogy bekanyarodtunk a legjobb barátom házához, görcsben állt a gyomrom, mert tudtam a kegyetlen igazsággal kell szembenéznem perceken belül.

-          Beszélhetnénk? – néztem a mellettem ülő srácra. El is felejtettem megfigyelni, mennyire jól néz ki ismét. Szőke haja tökéletesen elrendezve, beállítva, egy egyszerű fehér poló és dzseki volt rajta, illetve a kedvenc fekete nadrágja. Nyakában az A-betűs lánc, amit a szülinapjára kapott tőlem.

-          Persze, mondd! – fodult felém miközben leállította a motort.

-          Úgy értem négyszemközt.

Bociszemekkel nézett Csengére, aki vette az adást, és kiszállt az autóból, a bejárati ajtó előtt várt minket. „Mennyire szép ez a lány", gondoltam.

-          Csenge?! AZ a Csenge? – csaptam a közepébe, jobb ha gyorsan túl leszünk ezen a beszélgetésen.

-          Igen, de nem az van amire gondolsz, semmi nincs köztünk barátságon kívül, téged szeretlek.

-          Mióta? – kérdeztem és éreztem, hogy nemsokára sírni fogok. Azt már nem! Erőt kell vennem magamon!

-          Mi mióta?

-          Mióta tartjátok a kapcsolatot?

Válasz helyett lesütötte a szemét, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam az autóból, és beviharoztam a házba, Csenge előtt pedig elmorogtam egy „Ribancot". Bent Vivient keresem, az egyik évfolyamtársam segített megtalálni. Biztos látta rajtam mennyire kivagyok.

Vivi rámnézett és azonnal a nyakamba ugrott. Nekem ennyi kellett, kitört belőlem a zokogás. Mikor sikerült elérnem, hogy valamennyit lássak a könnyeimtől, a barátnőm a szobájába vezetett, itt nyugodtan elmesélhettem mi bajom, ugyanis ez tiltott hely a vendégek számára. Engem leszámítva, persze.

-          Adél, figyelj rám, amíg nem tudod bebizonyítani, hogy azzal – mutatott az ajtó fele – a nővel megcsal, addig menj szépen vissza a pasidhoz, csókold meg, kérj bocsánatot és tartsd rajtuk a szemed.

            Megöleltem a barátnőm, és megköszöntem a segítséget. Nem hiszem el, hogy ennyi is elég volt ahhoz, hogy felnyissa a szemem. Már nyugodtabban ültem az ágyon, kész voltam arra, hogy kimenjek és beszéljek Rolival. Nem hagyhattam annyiban a dolgot. Ő a legtökéletesebb pasi a világon. Mindig annyira kedves volt velem, nem tudtam elhinni, hogy szándékosan bántana, ráadásul, ha megcsalna ezzel a nőszeméllyel, nem mutatta volna be nekem. Csak eluralkodott rajtam a féltékenység, és az irigység... Dehát az a lány annyira tökéletes, nem szállhatok versenybe vele. Szerettem Rolit és nem akartam elveszíteni. Jó, nem éreztem a pillangókat a gyomromban ha megláttam, és nem robbant fel a szívem ha megcsókolt, de azt hiszem ez csak a tiniregényekben létezik.

            Vettem mégy egy nagy lélegzetet, és elindultam megkeresni a barátomat. Egy csendesebb sarokban találtam meg őket. Egy ideig távolról figyeltem mi történik. Beszélgettek valamiről, mindketten mosolyogtak, de láttam, nem volt felhőtlen az örömük. Közelebb merészkedtem, mindketten rám emelték a tekintetüket. Bűnbánó arcom láttán azt hiszem megkönnyebbültek, kérték, üljek le és beszéljünk, én pedig szót fogadtam.

-          Figyelj, el sem tudom képzelni mit érezhetsz most, nem kellett volna idejönnöm, sajnálom. – szólal meg Csenge először. – Tudnod kell, hogy semmi nincs köztünk, mert, szóval nem az estem.

-          Ti nem együtt jártatok? – néztem rá értetlenül.

-          De igen, de nem passzoltunk egymáshoz, nem volt meg a szikra. Barátok maradtunk, ennyi. És szeretném ha ezt megértenéd. Baby, szeretlek, de ő is fontos nekem. – lökte meg baratságosan a mellette ülő lányt, aki kétszáz vattos mosolyt villantott rá. Hetero vagyok, de esküszöm, még én is elolvadtam tőle.

Nagy nehezen rábólintottam, és próbáltam barátkozni Csengével, úgy tűnt jól kijövünk egymással a félreértés ellenére is. Táncoltunk, ittunk, felelsz vagy merszet játszottunk, szinte egész éjszaka együtt voltunk, hárman. Roli csak néhány percre hagyott minket kettesben, de majdnem verekedés lett belőle.

-          Hallottam ám.. – hajolt közel Csenge, mert a zene eléggé megnehezítette a kommunikációt.

-          Mit hallottál?

-          Azt hogy leribancoztál. – mondta, én pedig beleremegtem a közelségébe.

-          Ne haragudj, nem úgy értettem.

-          Persze, hogy nem... Tudod, egy hisztis picsa vagy, nem érdemled meg azt a fiút. – nézett arra, amerre Roli percekkel ezelőtt távozott.

Bennem kezdett femenni a pumpa. Méghogy nem kell neki, meg nem az esete. Na persze, arra pályázik, hogy visszaszerezze, de ez nem fog megtörténni.

-          Mert te megérdemled, ugye? – kérdeztem, mire megint megcsapott a parfümje illata. Görcsbe ugrott a gyomrom, hányingerem van ettől a csajtól.

-          Látom nem fog az agyad. BA-RÁ-TOK VA-GYUNK! Nem érdekel, mint pasi, de mint legjobb barát jogom van ahhoz, hogy megvédjem az ilyen idióta picsáktól, mint amilyen te vagy.

Nem hittem a fülemnek, volt képe megint a pofámba hazudni, és még hogy én vagyok az... Ezt nem bírtam tovább. Hátat fordítottam és elindultam haza. Kábé négyre értem be az ajtón, azonnal ágynak dőltem, nem érdekelt sem Roli, sem Csenge, csak aludni akartam, addig is megszabadultam a problémáktól.

Sziasztok! Itt is lenne a következő rész! Remélem tetszett! Úgy tűnik Adélnak még meggyűlik a baja az exszel.

U.i: Építő kritikát elfogadok, jöhet hideg-meleg!