Ne tedd ezt velem!

Utolsó vacsora

Zúgó fejjel keltem. A telefonomon akartam megnézni hány óra, de az természetesen lemerült. Beletelt egy kis időbe, míg rávettem magam, hogy elvonszoljam a hátsóm a töltőig. Nem ittam sokat azelőtt este, tehát nem voltam másnapos, csak nehezen viseltem a bulizás utáni napot. Miután bekapcsolódott a telefonom szinte lefagyott a rengeteg értesítéstől. Tíz nem fogadott hívás egy ismeretlen számról, biztos voltam benne hogy Csenge száma, így elmentettem „Ribanc" névvel. Tovább görgettem, harminc nem fogadott hívás és rengeteg üzenet Rolitól, végül néhány Vivitől, amiben az állt, hogy „azonnal" hivjam fel. Csak ez utóbbinak válaszoltam, hogy jól vagyok, csak még kómásan. Eldöntöttem, majd kávé után felhívom.

Egy hosszúra nyúlt zuhany után kényelmes ruházatot választottam magamnak, felkontyoltam a hajam – több-kevesebb sikerrel – és indultam is kávét főzni. Míg a gépezet elkészítette a napi energiabombámat bevánszorogtam a hálószobába és visszaírtam Rolinak, hogy minden rendben van velem, csak ki akartam szellőztetni a fejem. Alig küldtem el az üzenetet, Vivi neve jelent meg a képernyőn, egy régi közös képpel együtt, amit még a megismerkedésünk után lőtt rólunk Roli. Nem örült túlságosan az eltűnésemnek.

- Neked teljesen elment az eszed? Csak úgy elmész köszönés nélkül, aztán a nyavajás telefont sem vagy képes felvenni?

- Ne haragudj, tudom, írhattam volna egy SMS-t, de úgy belemerültem abba, hogy utálljam azt a ribancot, hogy elfelejtettem, hogy nem köszöntem el.

- Nem sokkal utánad ment el Rolival. Nem tűnt túl szomorúnak a kislány.

Ezek után különféle semmiségekről beszélgettünk, aztán leraktuk a telefont. A nap további részében az ágyban fetrengtem, és Netflixen sorozatokat néztem. Délután beugrott Roli is, hozott csokit is, így kettesben folytattuk ezt a roppant hasznos tevékenységet.Hittem neki, és már nem haragudtam rá. Tudtam, hogy a ribivel sem lesz baj, mert Roli jelenlétében nem lesz egy rossz szava sem. Azt lesheti, hogy visszaszerzi, mert ő már csakis az enyém. A gondolatmenetem a mellettem ülő fiú szakította félbe:

- Holnap találkozok Csengével. Van ez ellen valami kifogásod? Esetleg jöhetnél te is...

- Mit szólnál hozzá, ha együtt vacsoráznánk? Meghívnám Vivit és a barátját. Csenge is hozhat valakit. – próbáltam nagyon meggyőző lenni.

- El sem tudod hinni mennyire szeretlek. – mosolyodott el és ajkait az enyémekre nyomta.

Másnap evés közben vázoltam Vivinek az esti terveket, de úgy tűnt, nem volt biztos abban, hogy megvan mind a négy kerekem.

- Biztos jó ötlet ez, szivi? – nézett rám kételkedő szemekkel.

- Nyugi, ha Roli is ott van nem lesz balhé.

- Ennek nem lesz jó vége. De melletted állok, ott leszek, Gergő viszont dolgozik. – biggyesztette le a száját.

- Ne már! Mi lenne ha meghívnám Norbit?

- Bántó Norbit? Mit tervezel?

Erre nem válaszoltam, csak ördögi mosolyra húztam a szám.

- Kezdek félni tőled, szivi – forgatta a szemét, majd a karórájára nézve lehervadt a mosoly az arcáról. – Mennem kell. Késésben vagyok.

Magamra maradtam a kis tervemmel, és már tárcsáztam is a világ legjobb fiú barátját.

- Adél! Szia!

- Szia, Norbi! Mondd csak, van programod ma estére?

- Jól sejtem, hogy ha nincs, perceken belül lesz programom?