Aki téged óv, és vigyáz rád- Pál utcai fiúk (Befejezett)

Vigyázz A Szádra!

- ne már... - Nemecsek szemébe könnyek gyülekeztek.- Kettes? A matekom....
Nagy hangzavar tört ki az osztályban a dolgozatok kiosztása közben.
- csönd legyen!- Csapott az asztalra Rácz tanár úr.
Erre természetesen néhányan elhallgattak. Oly annyira, hogy már lehetett hallani a kint csöpögő eső hangját.
Az ablakon szép lassan peregtek le a víz cseppek, majd azok lassan eltűntek.
Talán Nemecsek arcáról is ilyenek csöppentek le.
Most legszívesebben minden könnyét eleresztette volna.

Ekkor, mintha ezt Boka csak úgy megérezte volna, hátranézett a pityergő kis barátjára.
- hányas lett?- János szinte csak tátogott, oly halk volt, hogy a hangja nem jutott el Nemecsekig.
Utána visszaszedte az osztályból két gyerek a feladatlapokat, és folytatódott az óra.
De Nemecsek már annyira lehangolódott volt, hogy le se írta a feladatokat.

Óra után Boka azonnal kis barátja mellé sietett.
- hányas lett Ernő hogy sírsz?- Boka sejtette a választ, de akkor is szerette volna hallani Nemecsektől.
A szőke csak fel mutatta két ujját, majd újra könnyek gyűltek a szemébe.
Boka azonnal magához ölelte, és minden erejével azon volt, hogy elállítsa barátja sírását.
- gyere... Haza felé majd megbeszéljük.

***

- pedig annyit tanultam... - Búslakodott a szöszi.
- szólhattál volna hogy segítsek... Szívesen segítek neked bármikor.- Mondta János mosolyogva.
- anya tuti le ordítja a fejem... - Hajtotta le a fejét a szőke.
- de tudod mi legyen?- Folytatta Boka.- Ha lesz rá időd, akkor hétvégén valamelyik nap átjössz, aztán majd kezdünk valamit.
Nemecsek egészen elvörösödött, majdnem úgy nézett ki, mint akinek 40 fokos láza van.
- vagy inkább ne?...
- de! Ezt szeretném!- Nemecsek most már igen csak határozottan beszélt.

Ez után már nem sokat beszéltek. Boka megint elkísérte Nemecseket a Rákos utcába, majd elbúcsúztak, aztán hazamentek.
Nemecsek elég sokat gondolkodott azon, hogy hogyan mondja el anyjának a rossz jegyet.
Már arra is gondolt, hogy el se mondja, de a végén már nem szeretett volna hazudni.

Boka addig megebédelt már otthon, megcsinálta a háziját, majd lassacskán elindult barátjáért.
Remélte hogy Nemecsek nem zokogva jön le, már ha lejön.
Addig is elment a háza elé, és ott várta.
Nem kellett sokat várnia, és barátja már mellette is volt.
- na mit szólt?- Boka szemei csillogtak a kíváncsiságtól.
Nemecsek egy nagyot sóhajtott majd így szólt.
- igazából nem nagyon örült neki... Mondta hogy igyekezzek kijavítani.- Felelte.
Bokát nagy megkönnyebbülés érte.
- hála az égnek.. Azt hittem hogy sokkal jobban leszid...vagyis...hogy le se jöhetsz, hanem tanulnod kell.
A kisebbik elnevette magát.
- hát nem.. Mert mondtam neki, hogy mostantól Bokával fogok tanulni.
János elmosolyodott, majd elindultak a Mária utca felé.

- Boka! Várjatok!- Hirtelen egy ismerős lány hangra lettek figyelmesek.
Nemecsek már hátra sem akart fordulni, de Boka képtelen volt megállni a lánynak.
A lány tűsarkúban, egy fehér blúzban, és egy mini szoknyában állt meg a fiúk előtt.
Mikor Nemecsek odanézett, el kapta a hányinger.
- bocs hogy zavarok... De beszélnem kell veled.- Fordult a lány Boka felé.
János arca elkomolyodott, és azt kívánta, bárcsak hamar vége lenne ennek a pillanatnak.
Mielőtt Melinda bármit is mondott volna, átnyújtott egy levelet Bokának.
- ezt olvasd majd el... Ez egy meghívó az iskolai bálra.
A két fiúnak elkerekedtek a szemei.
- Milyen iskolai bár? Erről nem szóltak semmit a tanárok..- Boka szorongva nézte a kezében tartott levelet.
- hát... Rácz tanár úr mondta, hogy akikkel összetalálkozok, azokat értesítsem erről a hírtől.
- amúgy meg csak arról szól, hogy egy lány iskolából pár osztály átjön, és majd ismerkedni kell meg ilyenek.- Vont vállat a lány.
- hát ez marhaság.- Boka belegyűrte a nadrágja zsebébe a papír darabot.
- van nekem ennél sokkal fontosabb dolgom is mint hogy lányokkal ismerkedjek.
- így van!- Szólalt meg Nemecsek is.
Melinda arca elkomolyodott, és a fiatalabbikra nézett.
- na te csak fogd be a kis szaros szádat te kis taknyos geci!
- te!- Förmedt rá Boka.- Vigyázz a szádra kislány!
Nemecsek addigra már teljesen Boka háta mögött volt, könnyekkel a szemében.
- na jolvan... De ha el is jössz Jani, ezt a kis szardarabot el ne merd hozni magaddal.. Mert...
- mert?! Mi lesz?!- Bokának most már ökölbe szorult a keze az idegességtől.
- mert én azt akarom hogy csak te legyél ott!- Felelte idegesen a lány.
- joga van neki is eljönni!- Emelte fel Boka a hangját.
A lány már nem tudott erre semmit se felelni, el rohant a túlsó oldalra.

***

A hátralévő időben Bokáék elmesélték a grundon a Melindával lévő történeteket.
Mindenki fel volt háborodva, Csónakos még azt is megígérte, hogy holnap be fog szólni a lánynak.
Attól a pillanattól fogva, Nemecseknek már nem volt kedve a többiekkel labdázni, nem vágyott Boka társaságára, csak azt akarta, hogy egy olyan helyre menjen, ahol végre fel tudja fogni, hogy minek is állította őt Melinda.

Végül a leghátsó farakás tövébe gugolt, és átgondolta az egészet.
- Ernő!!- Bokának cseppet sem tünt nyogottnak a hangja.
Nem akarta felidegesítteni Jánost, ezért gyorsan kiszaladt a farakások közül.
- hát itt vagy? Hol voltál? Már minden hol kerestünk.- Jani hangja most már nyugottabbnak tünt.
- egy farakás tövében.- Hajtotta le a fejét a fiatalabbik.
- miért könnyes a szemed?
Nemecsek gyorsan letörölte lefolyni készülő könnyét.
- Melinda.. - Csak ennyit tudott mondani, majd zokogva nekidőlt Bokának.

Csak annyit fűznék ehez a fejezethez, hogy Nemecseket az elején magamról mintáztam.
Szép estét! ❤️