Aki téged óv, és vigyáz rád- Pál utcai fiúk (Befejezett)

Rossz Meglepetés

A fiúk reggel úgy pattantak ki az ágyból, mintha nem is lettek volna álmosak. Pedig nagyon azok voltak.
Már mindenki haza akart érni, és azt csinálni amit akar.
Melinda is lassan ki szállt az ágyból, de rajta nem látszott az a nagy öröm, ami a többieken.

Mire sikerült megmosni a fogát, Boka és Nemecsek már rég ott álltak Össze pakolva, fel készülten.
- nem kellene kicsit sietned? 5 perc és már indulunk kell le.- Szólalt meg Boka határozottan.
A lány megvonta a vállát, majd így szólt.
- ha kések, úgy se fogok senkinek se hiányozni.
- de a tanár le fog cseszni!- Szólt közbe a szőke is.
- szarok rá!- Dobta le a földre a nadrágját a lány.
Nemecsek és Boka jobbnak tartották azt ha most egyedül hadják Melindát, ezért elhagyták a szobát.

A szokásához méltóan Melinda volt az utolsó, aki fel szállt a buszra.
A tanárok tettek hozzá egy-két megjegyzést, de a lányt nem nagyon érdekelte.
Gyorsan le ült a helyére, és nagyon mély gondolatokba merült.
Már alig várta, hogy végre újra találkozzon Ferivel, és végre ki találjanak egy tervet, amivel tönkre tehetik Boka és Nemecsek kapcsolatát.

- ez most komoly?!- Röhögött fel Leszik az utolsó előtti ülésén.
- igen. - Válaszolta halál komolyan Csele.
Csele épp most mesélte el Lesziknek, hogy Csónakos tegnap este teljesen bekattant, és annak nem lett jó a vége.
Bízott benne hogy e miatt nem fogják sokan cikizni őket, de nem volt ki zárva.

- te most komolyan el mondtad nekik hogy basztunk az éjjel?!- Nézett csalódottan párjára András.
Csabi fel vonta a szemöldökét, majd így szólt.
- így van. Elmondtam. Te nem birtál magaddal, így hát muszály volt. Ez a büntetésed!
- így nem csak engem égetsz le, hanem magadat is! Mindket! Van róla fogalmad!?- Hadonászott mérgében Csónakos.
Egész úton csak veszekedtek.

Boka és Nemecsek a grundról beszéltek, majd át váltottak a Melindás ügyre.
Nemecsek mindig rosszul érezte magát ha szóba jött, de tudta hogy egyszer tisztázni kellene az egészet.
- nem félsz már tőle?- Kérdezte az idősebbik.
- hát... Mostanában már nem annyira agresszív, de még mindig gyűlöl engem.- Hajtotta le a fejét a szőke.
- valami nem stimmel vele. Lehet szerzett új barátokat, vagy nem tudom.- Nézett csalódottan János.
- de bármi is történjen, nem hagyom hogy ártson neked.
Nemecsek csak sóhajtott majd barátja vállára hajtotta a fejét.
- és anyukámnak mit fogsz mondani? Jó gyerek voltam? Nem voltam rossz?- kérdezte halkan.
- nem volt veled semmi baj, te is tudod jól.- Felelte mosolyogva az idősebbik.

***

- nem volt semmi baj az én kis Ernőkémmel?- Ölelte át fiát az aggódó asszony.
- Nemecsek jó fiú volt. Ő volt a legjobb.- Kacsintott a szőkére Boka, mire a szőke fülig elpirult.
Jancsi ezután haza ment majd  vissza jött, és meg várta Nemecseket a házuk előtt, majd el indultak a grundra. De mielőtt el indultak volna, Nemecsek anyukája utánuk szólt.
- ha arra mentek, nagyon vigyázzatok, mert most ott építkezés van. Meg ne sérüljetek!- Intett utánuk, majd vissza ment a házba.
- építkezés? Csak nem a grundal csinálnak valamit?!- Nézett rémülten Boka kis barátjára.
Nemecsek a döbbenettől meg sem tudott szólalni.
Gyorsan el kezdtek szaladni a grund felé.

***

Melinda mosolyogva ment át a  füvészkert hídján.
Nem kellett utána sokat mennie, mert egy hang megszólította.
- nem kell tovább menned. Itt vagyok.- Lépett ki Áts egy bokor mögül.
A lány egy nagyot sóhajtott, majd a fiúra helyezte a tekintetét.
- nagyszerű! De most hova menjünk? És hol vannak a többiek?
- a többieket haza küldtem, de tudnak rólad.- Kacsintott Áts, majd a lány elé lépett.
- szeretnél közénk tartozni?- Kérdezte a fiú, majd a lány felé nyújtotta a kezét.
Melinda nem sokat gondolkodott, majd kezet nyújtott Átsnak.
A fiú csak elmosolyodott, majd át karolta a lányt.
- van egy meglepetésem számodra!- Mondta, majd el indultak a kijárat felé.
- alig ismerelek, de már meglepetéseket ígérsz! Ez igen!- Nevette el magát a lány.

Miután ki érték, helyet foglaltak egy padon.
A lány elég zavarában volt, de Feri készen állt arra, hogy ki mondja amit akar.
- Mivel mondtad hogy a két fiú nagyon összenőtt, és bosszút akarsz járni, ezért úgy döntöttem, hogy nem csak Bokát büntetem meg ezzel. - Mondta a fiú a lányra nézve.
- ezt meg hogy érted?- Hajolt közelebb Melinda.
Majd Áts folytatta.
- ezért amíg ti kiránduláson voltatok, én tegnap be öltöztem egy felnőtt férfinak, és szóltam Janónak, hogy bontassa le a grundot a mérnökökkel. És már tegnap délután el kezdtek ki pakolni onnan.
Melinda hirtelen nem is tudott meg szólalni. Lehet Áts tényleg túlzott? Vagy inkább jobb amit csinált?
- te egy zseni vagy!- Ugrott a nyakába a lány.- Én eddig erre nem is gondoltam!
- és még nincs vége! Ha szeretnéd, egyszer el kapjuk majd Bokát és a szőkét, és személyesen fogok velük el bánni.
- egyet értek!- Mosolygott gúnyosan a lány.

A hangosan zörgő gépeket már az utca végéről hallani lehetett.
Boka és Nemecsek lihegve álltak meg a grund előtt.
Be viszont nem tudtak menni, mert le volt zárva a bejárat.
- mi folyik itt?! Engedjenek be minket!- Üvöltötte könnyes szemekkel Nemecsek.
- ezek le bontják a grundot! Ez nem lehet!- Rázta a fejét idegesen Boka.
- most mi lesz Boka?!- Kezdett el zokogni a fiatalabbik, és neki esett a másik mellkasának.
János nem szólt semmit, csak magához ölelte barátját és hagyta hogy follyanak a könnyek a szeméből.
- ifjúrak!- Kiáltott feléjük egy ismerős hang.
Boka gyorsan felkapta a fejét, hogy meg nézze ki az.
- Janó!- Kiáltott vissza, majd kézen ragadta barátját, és oda rohantak a Tóthoz.
- mondja el Janó! Mi történik itt?! Miért csinálják ezt?- Boka hangja kezdett egyre kétségessé válni.
A tót le tette a földre a holmiját, majd így szólt.
- tegnap reggel egy úr ide jött a grundra, és azt mondta, hogy engedélye van arra, hogy le bontassa a fatelepet. És még azt is mondta hogy ha nem szólok a mérnököknek, fel jelent.
- hogy mi?! Kinek lenne ehez engedélye? Ez lehetetlen!- Szólt dühösen Boka.
- ezt nem tehetik!- Szólalt meg elkeseredett hangon a szőke.
Boka fogta magát, és el kezdett rohanni a Kinizsi utca felé.
Fel se tudta fogni, mi történik körülötte.
- Boka! Várj!- Rohant utána kis barátja is.
Mire utól tudta érni, addigra már János háza előtt voltak.
Boka le ült az egyik lépcső fokra, és a térdére hajtotta a fejét.
Nemecsek oda ült mellé és szorosan hozzá bújt.
- most hová fogunk menni?- Nézett fel könnyes szemmel Bokára.
- nem tudom...- Szipogta János, majd le törölte lefolyó könnyeit.

Sziasztok!

Sajnos egy kis szünetet kell tartanom a sztori írással, így hát lehet csak 2- 3 hónap múlva lesz új rész.
Megértéseteket köszönöm. ❤️