Aki téged óv, és vigyáz rád- Pál utcai fiúk (Befejezett)

Csak A Miénk

Boka és Nemecsek egymásba karolva sétáltak egy közeli utcán.
A szél erősen fújt, és a hőmérséklet is eléggé lecsökkent a szokásoshoz képest, ezért Boka téli kabátot erőltetett rá kis barátjára.
Mire persze Nemecsek el kezdett hisztizni, hogy ő biztos nem fog fel venni kabátot, mert hülyének nézik majd az utcán, de Boka ezután még egy sapkát és sálat is a fiúra adott.
- most haragszol rám?- szólalt meg Boka halkan.
- Nem tudok rád haragudni... - Sóhajtott a szőke, majd közelebb bújt barátjához.
- hová menjünk?- kérdezte az idősebbik meg igazítva a sapkát a fején.
- egy közeli parkba most ideális lenne.- Mosolyodott el Nemecsek.
Ekkor Boka le nézett a szőkére, és ha akarta se vette volna le róla a szemét.
- milyen aranyos ahogy szuszog a sál alatt...- Motyogta magában halkan János. És mennyire nem szeretném hogy meg fázzon itt nekem!

- Boka! Nemecsek! Várjatok!- Szólt utánuk egy ismerős hang.
Csónakos volt az, ő is mélyen bele bújva a meleg sálba.
- Csónakos! Hát te?- Nézett meg lepődötten Boka.
- csak gondoltam ki jöttem kicsit ki szellőztetni a fejem egy kiadós veszekedés után.- Mondta, majd a zsebébe nyúlt egy szál cigiért.
- veszekedés?- Kérdezte vissza a szőke.
- igen. Cselével mostanában kicsit többet veszekedünk mint általában, de a végén minden rendbe jön.
- mi mikor is veszekedtünk utoljára?- Nemecsek úgy tett mintha ez a kérdés annyira foglalkoztatná de ez feléig sem volt igaz.
- az most nem lényeg!- Nézett összevont szemöldökkel Boka.
- és veletek mi van papuskáim?- Fújta ki a füstöt András.
Az idősebbik egy nagyot sóhajtott, és szinte egyszerre néztek össze a szőkével.
- el mondjam?- Fogta meg Boka Nemecsek kezét.
A szőke magabiztosan bólintott, majd Csónakosra nézett.
- hát... Már pár hónapja, Ernő és én együtt vagyunk.
Mikor ez a mondat el hagyta a száját, érezte hogy zavarba jön.
Csónakosnak még a cigi is ki esett a kezéből az előzők hallatán. Nehezen jutott szóhoz.
- ezt nem hiszem el nektek papuskáim... Ne... Baszki...- Hebegett, de nem jutott a lényegre.
- hogy én hány északán át könyörögtem a jó istennek hogy hozzon össze benneteket! És most valóra vált! Gratulálok!- Kezet nyújtott Bokának, Nemecseket meg ölelte.
- köszönjük! Na de most mennünk kell.- Mondta János nyugodt hangon.- Te pedig szellőztesd ki a fejed.
- úgy lesz!- Bólintott Csónakos, majd intett a fiúknak.
- majd holnap találkozunk! Heló!- Azzal gyors léptekkel el indult az ellenkező irányba.

- szegény Csónakos... Úgy sajnálom!- Nemecsek hangja hirtelen nyugtalan lett.- Ő adott tanácsokat hogy párkapcsolati téren jobb legyen nekünk, és most meg neki romlik el a kapcsolata!
- Nem hallottad?- Rázta a fejét Boka.- Minden rendbe fog jönni. Egy párkapcsolatban kellenek hogy legyenek veszekedések. Szerintem ez is erősíti a kettőjük kapcsolatát.
- Mi is fogunk veszekedni Boka?
- elő fordulhat. De minden rendbe fog jönni... Remélem.- Sóhajtott a volt vezér, majd gyorsabb léptekbe fogott.
- most már remélem ki sétáltad magad Ernő, mert most olyan helyre viszlek, ahol még sosem voltál!
A szőkének el kerekedtek a szemei. Fogalma nem volt róla, hogy párja ilyesmit is tartogat neki.
- uh hát én nagyon kíváncsi vagyok hogy mi lehet az!- Jelentette ki lelkesen.

***

- itt vagyunk!- Állt meg Boka egy régiesen kinéző földszintes hát előtt.
- öhm... Igen? És itt mi van olyan érdekes ezen a házon?- Értetlenkedett a fiatalabbik.
- ez a kis ház lesz mostantól a helyünk, ahova mindig el fogunk jönni!
- mint a grund?- Mosolyodott el a szőke.
- akár.- Válaszolta párja.
Majd meg ragadta Nemecsek karját, s oda mentek az ajtóhoz.
János kivett egy kulcsot a zsebéből, majd pillanatok alatt ki nyitotta az ajtót.
- kulcsod is van hozzá? Egyáltalán honnan ismered ezt a házat?
- majd odabent mindent el mondok. De most gyere!- Ragadta meg újra a kezét a szőkének, és türelmetlenül vezette be a lakásba.

A bejárati ajtót kinyitva, mingyart a nappali tárult eléjük.
Közepén egy franciaágy, szembe vele egy régies féle tv, és az előtt egy üveg asztal, és az mellett mind 2 oldalt egy-egy fotel.
Virágos mintájú tapéta fedte a falat, néhol elszakadva.
Egy fehér szőnyeg is volt, de a portól már tiszta szürke.
- ejha!- Nézett körbe a szobában Nemecsek.- Nagyon szép kis szoba lenne, ha kicsit nagyobb rend lenne, és nem lenne minden poros és pókhálós.
- majd rendbe rakjuk!- Vágta rá Boka, majd a kezével intett, hogy menjenek a következő ajtó felé.
Az volt a fürdő szoba. Egy szép nagy fehér kád, és mellette a WC, és a csap. Semmi más nem volt a helyiségben.

Boka igyekezett bemutatni az egész lakást Nemecseknek, majd miután végeztek, le ültek a francia ágyra.

- szóval nagyon foglalkoztat az a tény téged Ernő, hogy mégis honnan ismerem ezt a házat és hogy tudtam be jönni.

A szőke halványan bólintott, arcáról le lehetett olvasni a kíváncsiságot.
- ez az egész lakás a mamámé, és a papámé volt. A mama 5 évvel ezelőtt el költözött a túlvilágra, majd a papa is követte hat hónap múlva. És hát mielőtt meg halt a papa, anya kezébe adta a kulcsokat, és mondta neki hogy vigyázzunk a házra. Rá iratta a mi nevünkre. És hát azóta senki  nem költözött bele. Így hát úgy gondoltam el jöhetnénk ide.- Mondta a végén lehajott fejjel.

- részvétem a nagyszüleid miatt.- Tette rá a kezét Boka kezére együttérzően Nemecsek.

- köszönöm. De legalább a hely megmaradt, és ők a szívemben.

- szerinted Cselééket is el hívjuk ide?- Nézett a karórájára János.

- én szeretném. Szerintem ők is örülnének ennek a szép lakásnak! Mert tényleg csoda klassz!

- majd ki takarítjuk és szebb lesz. Ez lesz a második otthonunk ha hívhatom annak.- Mondta Boka, majd a szőke felé fordult.

- én a helyedben annak hívnám!- Mosolyodott el a szőke, majd ő is Bokára nézett.

- meg akarlak Csókolni.- Nyögte ki végre az idősebbik, majd zavarában el fordult.

- akkor miért nem teszed? JÁNOS! Csináld! - Emelte fel a hajngat Nemecsek.
- úgy se lát senki!- Tette hozzá halkan.
Mohón esett neki Nemecsek ajkainka, szinte el döntötte az ágyon a szőkét.
Persze Ernő sem ellenkezett, át karolta párja nyakát, úgy fogadta a csókot.
Mikor eltávolodtak egymástól, Boka szembe találta magát két gyönyörű kristály kék könnyes szemmel.

- Ernő... Te sírsz?- Próbálta egy ujjával le törölni a könnyeket.

- Nem... Nem fontos. Csak nem hiszem el hogy érdemellek meg téged.- Próbálta el kerülni a szemkontaktust Bokával.

- mert meg érdemeljük egymást Ernő! Vigyázunk egymásra.- János magához ölelte szorosan.
- itt ezen a szent helyen megesküszök rá, hogy sohasem foglak egyedül hagyni bármilyen helyzetben is vagyunk. Mert amíg lehet, ez a hely csakis a miénk lesz.- Lihegte Boka két Csók között.

- szeretlek!- Nemecsek csak ennyit tudott mondani, majd szorosabban oda bújt Bokához.

Sziasztok! ❤️
Ezt a részt szülinapom alkalmával tettem ki. Különben nem tudom mikor raktam volna ki. Már nem olyan jól fogalmazok mint régen, de remélem azért tetszik☺️ köszönöm szépen a sok megtekintést, és a szavazást, nagyon jó érzéssel tölt el😊❤️
Puszi! ❤️