a nevem harry styles. szeretem a rózsaszínt. szeretem a szoknyákat. szeretem hordani a lányoknak tervezett ruhákat. szeretem csinosnak érezni magamat.
szeretem a fiúkat.
főleg a jóképű fiúkat. meg akiknek izmos a karjuk, és kockás a hasuk. akikre ha ránézek, azt kívánom, bárcsak megcsókolnának.
louis egy ilyen fiú.
még csak egyszer láttam életemben. amikor haza hozta gemmát, a testvéremet. kinéztem az ablakon, hogy láthassam őt. a nyálamat csorgatva figyeltem a gyönyörű arcát. igaz, hogy nem volt hozzám közel, de így is megláttam, hogy mennyire jól néz ki.
louis gemma barátja. azt hiszem kettő hónapja vannak együtt, de még sosem mutatta be nekem. pedig nagyon örülnék. szívesen megismerném. közelebbről is...
tudom, hogy gemma és ő egy pár, de őszintén megmondva, ez nem nagyon izgat. akárhogyis gemma a testvérem, nincs valami jó kapcsolatunk. ami igazábol miatta van... alig foglalkozik velem. minden délután, dolgozás után louishoz megy, és nem hozzám haza. mindig este jön csak haza, amikor én már készülök aludni. amikor meg nagyon ritkán esetleg hazajön, akkor szinte csak veszekedünk. hétvégén pedig a bárátnőeivel bulizik, és vélük van végig. így hát folyamatosan egyedül vagyok itthon, ha csak át nem hívom kendallt, a legjobb barátnőmet.
az egyetlen jó dolog, amit gemma tesz velem az, hogy zsebpénzt ad !
tehát gemma nem nagyon érdekel.
amíg ő nem foglalkozik velem, ne várja el hogy majd én leszálljak louis farkáról, amikor egyszer ránk ront !
oké, ez egy kicsit durva volt...de ez az igazság !
éppen most is azon voltam, hogy felhívjam kendallt, amikor meghallottam, hogy a bejárati ajtó kinyitódik. de hisz még csak délután hat óra van. gemma ilyen hamar hazajött volna?
- gemma? - szólítottam a nevén, kivéve a cseresznye ízű nyalókát a számból. felkeltem az ágyamról, lerakva a telefont a másik kezemből.
- harry ! - kiáltott vissza gemma. - gyere le kérlek, beszélgetni szeretnénk veled !
"szeretnénk"?
valakit hozott magával? esetleg louis az? uram isten, biztos, hogy louis az ! nem nézhetek ki rosszul !
- megyek, egy pillanat. - mondtam, sokkal magasabb, és kedvesebb hangon. hisz louis itt van ! a tükör elé álltam, és megigazítottam a világoskék színű szoknyámat, és a fehér, szoknyámba tűrt pólómat, aminek a mellkasán kis betűkkel írt 'i don't care' felirat volt. a lábaimra néztem, amiken térdig érő, masnival díszített, fehér zoknik voltak. ebben az öltözékben nagyon csinosnak gondoltam magam, ezért ez a kedvencem.
amint készen voltam a ruhám igazgatásával, az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam. rögtön meghallottam, amint gemma kuncog, majd azt egy cuppanás követte. fúj. nem akarom látni, ahogy gemma louist csókolgatja. ez undorító !
a lépcső első fokára léptem, mire hallottam, hogy abbahagyták egymás falását. a nyalókámat a számba dugtam, és szopogatni kezdtem. a fejem lehajtottam, és a lábaimat néztem.
ahogy lassan, de leértem a földszintre, rögtön valami keménybe ütköztem. a fejemet gyorsan felkaptam, így louisval találtam magam szembe, aki a karjaimnál fogva tartott, hisz én majdnem hátraestem. a nyalókám kiesett a számból, és a földre zuhant.
- hupsz. - nyögtem ki magamból ezt az egy szót halkan. közelről még jobb képű... az ajkaim csak úgy elnyíltak egymástól, amint louis kék szemeibe néztem. gyönyörűek. a kezeim a mellkasán pihentek, amin éreztem, hogy izmos.
YOU ARE READING
babysitting? [l.s.]
Fanfiction- harry, kérlek szállj le rólam, ez nem helyes. - de mégis kívánsz lou, nem így van?