babysitting? [l.s.]

🌸három🌸

amint felkeltem reggel, az első dolog ami az agyamba férkőzött, az nem más volt, mint harry.

harry kibaszott styles.

a fiú, aki készül kinyírni. a fiú, aki a barátnőm öccse, és az a fiú, aki kibaszottul a nevemet nyögdöste tegnap este. nem tudom, hogyan fogok itt kibírni plusz tíz napot anélkül, hogy megőrülnék.

kinyitottam a szemeimet, gemma szobájában találva magam. a szemembe sütött a nap erős fénye, mire erősen hunyorítottam. morogva, a hasamra fordultam, a párnába temetve arcomat. felhorkantottam, és becsuktam szemeimet, arra várva, hogy vissza alszudjak. jobb lesz, ha végig alszom az egész napot.

de ez nem sikerült, hiszen pont ebben a pillanatban megszólalt a telefonom csengőhangja.

- ki a fasz..? - kaptam fel a fejemet a párnáról, nagy nehezen kinyitva szemeim. kezemmel az éjjeliszekrényhez nyúltam, ahol a telefonom zúgott, és csörgött. ahogy próbáltam elérni, már sikerült levernem a szemüvegemet, és egy poharat, amiben igazából már nem volt semmi. majd ahogy végre a kezembe került mobilom, közel húztam az arcomhoz, hogy láthassam ki hív.

gemma.

az ujjamat jobbra húztam, felvéve a telefont. a fülemhez emeltem a telefont, egy nagyot ásítva.

- louis ! szia, szerelmem. - szólalt meg gemma a telefon másik oldaláról, izgatott hangon.

- szia. - köszöntem vissza, a reggeli mély, és rekedt hangomon.

- jézusom, felkeltettelek? - kérdezett gemma ijdedt hangon, míg én kiroppantottam csontjaimat.

- nem. pont akkor keltem, amikor hívtál.

gemma tokióba ment, míg én itt londonban vagyok. nálunk az idő jelenleg 9:14, ami azt jelenti, - ha jól tudom - hogy tokióban jelenleg 18:14 van.

- akkor jó...na és, milyen harryvel eddig? - érdeklődött, és valahogy láttam a szemem előtt, ahogy megemeli a szemöldökét, ahogy ilyenkor mindig szokta. erre fel is kuncogtam.

- minden rendben van. beszélgettünk tegnap este. harry aranyos fiú. - válaszoltam neki, ezután felsóhajtva egyet, hiszen rohadtul nincs minden rendben. persze, ezt gemmának nem kell megtudnia. lerántottam testemről a sötétkék takarót, és nyújtózkodva kiültem az ágy szélére.

- igen? király. - felelt gemma, flegma hangon, én pedig valahogy tudtam, hogy féltékeny. lehajtottam a fejemet, megrázva. ekkor a szemeim nagyra nyíltak, az állam pedig leesett.

- a kurva élet. - morogtam, hátradobva a fejemet, ahogy megláttam a foltot szürke calvin kleinos boxeremen.

és mostmár eszembe jutott; egy kibaszott nedves álmom volt. ahogy kezdtem visszagondolni, annál erősebb markoltam a lepedőbe. hisz az álmomban harry volt. és most úgy megpofoznám magamat, amiért mocskos dolgokat álmodok a barátnőm öccsével, de egyszerűen nem tehetek róla. komolyan úgy érzem magam, mint egy tizenöt éves.

- louis, édes? valami gond van? - hallottam fülemben gemma ijedt hangját, mire vettem egy nagy levegőt.

- jaj, édesem, semmi gond. csak...ráléptem a..szemüvegemre. - hazudtam újból páromnak, mire a homlokomhoz emeltem két ujjamat, egy 'pisztolyt' formálva belőlük, eljátszva ahogy 'lelövöm magamat'. legszívesebben most ezt tenném. utálok hazudni, de ilyenkor nem tudok mást tenni.

- oh, értem...l-louis, lennél olyan szíves, hogy holnap elviszed harryt iskolába? ha nem vinném minden reggel autóval, szerintem biztosan elkésne. - nevetett gemma.