Feltámadva ~ Taekook/Vkook {egyelőre félbehagyott}

(7)

Jeongguk az esélytelenek nyugalmával lépett ki otthona ajtaján. Az, hogy mindössze hetvenkét órája volt megtalálni Taehyungot, méginkább a feladás irányába sodorta a fiú gondolatait. Utcáról utcára, kerületről kerületre járta Szöult, mintha csak egy kíváncsi turista volna, aki nem tud betellni a hatalmas fényűző város nyújtotta megannyi gyönyörrel. Egyre gyakrabban állt meg pihenni, vagy éppen csak a legközelebbi falba ütni, mikor úrrá lett rajta a reményvesztettség.

De minden egyes ilyen alkalommal azon kapta magát, hogy lábai saját életre kelve viszik őt tovább, világlátói pedig mintha maguktól fürkésznék az utcákat és sikátorokat, az eltűnt fiú után. Ez a megmagyarázhatatlan belső késztetés nem hagyta nyugodni Jeongguk lelkét, egészen addig, amíg meg nem találja barátját.

A nyári este lassan ereszkedett a városra, a sötétség pedig Jeonggukot éppen egy kétes hírnevű környéken érte. A mellette szirénázva elhúzó rendőrautók tudatosították benne, jobb lesz, ha odébb áll, kapucniját a fejére húzva lehajtott fejjel igyekezett minnél távolabb kerülni onnan.

Az egyik sarkon befordulva, válla egy idegenéhez koccant. Vissza sem nézve kezdett eszeveszett rohanásba. Az őt időközben üldözőbe vevő idegen azonban minden lépéssel egyre közelebb ért hozzá. Néhány száz méter, és az egész napos keresés eredményeképpen Jeongguk lábai felmondták a szolgálatot, a fiú pedig a betonon landolt. Hátán egyből érezte az idegen nehéz bakancsát, ami mozdulni sem hagyta a földön fekvőt.

- Kurva rossz környéket választottál öcsi - szólalt meg az idegen mély hangja, miközben egy gyorskötözővel tette mozgásképtelenné Jeongguk karjait, majd egy hirtelen rántással a hátára fektette a rémülettől leblokkolt fiút. Az ő arcát szintén egy jókora csuklya, valamint egy fekete arcmaszk takarta.

- Na lássuk a pofád mielőtt eltorzítom - Nevette gúnyosan, majd lerántotta Jeonggukról a kapucnit.

A fiatalabb reszketve, becsukott szemekkel várta, hogy a kés hideg acélpengéje találkozzon verejtékező arccával, de a szúró érzés csak nem akart jönni. Lassan nyitotta ki a szemét, amik egyből találkoztak a rajta térdelő férfi világlátóival, amik ugyancsak meglepődést tükröztek.

- Jeon ömmm Jeongguk? - szólalt meg dadogva az imént még igencsak magabiztos hang.

Jeongguk bólintással jelezte a férfi igazát, beszélni még mindig nemigen tudott.

- Na basszus - állt fel az idősebb, felsegítette az alacsonyabbat is, majd arcmaszkját és fejfedőjét eltávolítva mutatkozott be.

- Nemtudom emlékszel-e, Kim Namjoon vagyok a gimiből. Én voltam aki veled íratta meg a matekházit - vakarta a tarkóját kínosan. - Ha már összefutottunk szeretnék neked köszönetet mondani Jeongguk. Ha te nem lennél, én még mindig abban az iskolának csúfolt fegyházban rohadnék.

- Oh semmiség ! - dünnyögte Jeongguk.

- De te valami doki lettél vagy mi.. nem sok orvos jár errefelé. A mentőkön kívül - tette hozzá halkan Namjoon. - Szóval mi járatban errefelé ? - kérdezte már barátságosabb hangnemben.

- Én csak egy barátomat keresem. Nem éppen normális srác, és igazából akárhol lehet a városban - felelte Jeongguk elkenődve.

- Hát szívesen cserélnék veled - sóhajtott Namjoon. Ma délelőtt egy pizsamás faszi aludt a banda törzshelye előtt. Elkaptuk de az istennek nem szól egy szót se. Esküszöm valahol ijesztő !

- Nem szőke véletlenül? - kapta fel hirtelen a fejét Jeongguk.

- Őőő de mert? - vonta fel a szemét Namjoon.

- Vigyél oda - mondta ellentmondást nem tűrő hangon a fiatalabb, egy perc múlva pedig már úton is voltak a környék egyik legrettegettebb bandavezérével az oldalán.

---------------

Egy külvárosi ház előtt megállva Namjoon utoljára feltette a kérdést.:

- De mégis miért?

- Ha ő az akit keresek megtudod - nézett rá Jeongguk, majd benyitottak az épületbe.

A bent tartózkodók mélyen meghajoltak Namjoon érkezésére.

- Seokjin! Hozdd ide a srácot ! - adta ki az utasítást a vezér.

Az említett személy egy perc múlva már Taehyunggal a karjában tért vissza. Jeongguk szemei azonnal könnybe lábadtak, sírva ölelte át a szőke fiút.

- Jeongguk! - kiáltotta hálásan Taehyung, viszonozva az ölelést.

- Azt hiszem ,hogy ígértél egy magyarázatot ! - emlékeztette Namjoon a fiút, miközben helyet foglalt a hatalmas bársony főnöki fotelben, a fiatalabb pedig percről percre elmesélte az egész történetet.

-----------------

....nem akarom hogy a kormány elvigye Taehyungot, és most nemtudom hogyan tovább. Röviden ennyi ! - nézett végig Jeongguk az őt hallgatókon.

A sokat látott, javítót megjárt fiúk arcán a rémület és a csodálkozás egyvelege volt leolvasható. Eleinte csak fél füllel hallgatták Jeonggukot ám a történet végére már kíváncsi kisfiúkként ülték körbe őt, mint valami mesemondó nagypapát.

Namjoon szintén végignézte a fiúkat, majd nagyot sóhajtott.

- Tudod Jeongguk,nálunk onnan lehet tudni hogy nagy a gáz, hogy még Yoongi arcáról is lefagy a flegmaság - biccentett a kék hajú társa felé, aki bizonytalanul méregette Taehyungot.

- Ebben egyet értünk ! - válaszolt Jeongguk.

- Főnök mi lenne ha elbújtatnánk őket a régi törzshelyünkön? - vetette fel az ötletet a Yoongi mellett ülő srác.

- Mondasz valamit Hobi - vakarta tarkóját Namjoon. Azt hiszem van is egy ötletem...!

•••
Sziasztoook🙈❤️
Hát itt is lenne a következő rész😊
Nem érzem a legjobbnak, de igyekszem egy jó kis könyvet kihozni ebből izgalommal, fordulatokkal, és még ki tudja mivel😊☺️
A ti véleményeiteket pedig továbbra is várom!🤗
Kitartást mindenkinek!🖤
2019.01.15