megint menekülsz | kji✔

36.fejezet

Sanei, aki itt még nem Sanei csak Szandi

Betekintés a gimnáziumi évekbe

- Megmondanád, hogy mégis mi bajod van velem? – próbáltam utolérni Lórit, aki az utolsó óra után öles léptekkel indult ki a teremből esélyt sem adva nekem, hogy beszélhessek vele.

- Nem. – adott egyszerű választ rám se nézve.

- Hallod, komolyan nem értem miért ignorálsz engem lassan egy hete. – nyúltam a válla után és akarata ellenére szembe fordítottam magammal. – Úgyhogy most szépen dalolni kezdesz, mint a kanári, mert barátok vagyunk, és nem csinálhatod ezt velem!

- Bezzeg, amikor te ignorálsz engem napokig, mert valamiért megsértődsz, azt neked nem kell megmagyaráznod. – Lóri sértődötten megtámasztotta a vállával a falat, én meg arrébb húzódtam, hogy a többi ember elmehessen mellettem a folyosón. Az ajkaimat csücsörítve nem válaszoltam, mert igaza volt. Amikor éppen nem bírtam tovább hallgatni a csajozós sztorijait, csak úgy egyik napról a másikra nem álltam vele szóba egy ideig.

- Akkor is. – dünnyögtem megemberelve magam. – Mit csináltam, ami miatt úgy teszel, mintha nem léteznék? Zavar valami, vagy mi van? Nem szeretem, hogy ezt csinálod!

Lóri hátra vetette a fejét és unottan felnyögött. Sajnálatos módon nem tudtam elmenni a tény mellett, hogy mennyire édes volt még olyankor is, amikor mérges volt. Mikor újra a szemembe nézett éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul, mint mindig, amikor kettesben maradtam vele. Hülye tagadhatatlan érzések. Sosem fogok tudni velük megbirkózni. Mindig az ütődött szívemre fogok hallgatni az agyam helyett!

- Nem kedvelem ezt az Erik gyereket. – nyögte végül, amitől megállt bennem az ütő. Hogy mi van? Jól hallottam a hangjában a féltékenységet? Mert, ha igen, akkor most nagyon össze zavarodtam.

- Te egy idióta vagy. – szaladt ki a számon gondolkodás nélkül. – Mi bajod van vele?

- Zavar, ahogy legyeskedik körülötted és duruzsol a füledbe. Undorító. – fintorgott én meg nem tudtam eldönteni, hogy most haragudjak rá vagy egyem meg, amiért ennyire édesen féltékenykedik. – Nem tetszik, hogy egy ilyen sráccal jársz. Jobbat érdemelsz nála, Szandi.

- Nem járok vele. – ráztam meg a fejemet hitetlenül. – Egyszer randiztunk, és vele megyek a bálba. Ez még nem azt jelenti, hogy gyerekeket szülök neki és együtt öregszünk meg.

- Jó, de, akkor is. Valaki olyan kéne melléd, aki ismer téged, nevet a hülye vicceiden, amik nem is viccesek, de tudja, hogy neked jól esik, ha úgy tesz, mintha az lenne. Aki tudja, hogy nem csokit kell neked venni Valentin napra, hanem müzli szeletet. Aki tudja, hogyha jó kedved van mindig Exo számokat

énekelsz és ugrándozva közlekedsz. Aki imádja nézni, ahogy önfeledten táncolsz az összes kedvenc dalodra, és nem érdekel semmi más olyankor. Aki elvisz kajálni és nem rökönyödik meg, amikor egyedül megeszel egy egész kosár KFC csirkét egy ültő helyedben. Aki tudja, hogy szenvedélyesen bele tudsz feledkezni bármibe, amit szeretsz. Aki szerint neked van a legszebb mosolyod, és minden nap alig várja, hogy láthassa. Aki, aki... - Lóri végig a szemembe nézett, amíg elmondta ezeket. Döbbenten, pislogás nélkül meredtem rá, mert fel sem mertem fogni, amiket az imént mondott.

- Te most... - nem tudtam mit kellene mondanom csak össze-vissza dadogtam, amikor Lóri hirtelen az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet, amit ezidáig lehajtottam. Izgatottan csillogtak a szemei, ahogy egyre közelebb hajolt hozzám egészen, addig, amíg az ajkunk össze nem ért. Éreztem, ahogy belül megremegek. Ha valaki húsz perccel ezelőtt azt mondja nekem, hogy kicsengő után Lóri, akibe évek óta szerelmes vagyok meg fog csókolni, kiröhögöm. Mégis, amikor megéreztem puha ajkai simogatását az enyémen, már ösztönösen engedni is akartam, hogy nyelve átjusson az enyémhez. De nem tettem. Hátráltam egy lépést és a fejemet rázva néztem rá.