megint menekülsz | kji✔

46.fejezet

Sanei

Két nagy tál popcornnal, cukorkás csomagokkal és aloe verás üdítővel ültünk le az Exo dorm hatalmas vetítője elé Nonoval, hogy, amíg a srácok stúdióznak és az új koreográfiát tanulják a szeptemberi comebackre, mi lefoglaljuk magunkat egy király kis koreai drámával. Kint már egy hete megállás nélkül szakadt az eső, ezért eszünkben sem volt kültéri programot keresni.

- Sírósat akarunk nézni? – húzta fel magát Nono törökülésbe, miközben a távirányítóval keresgélt a Netflixen.

- Naná. – bólintottam rá egy marék kukoricát gyömöszölve a számba. – A fiúk este jönnek haza, addig nyugodtan nézhetünk olyat.

- Meg is van! – kiáltott fel Nono vidáman, amikor a Netflix kihozta lehetőségnek a Scarlet Heart Ryo nevezetű drámát. Eltátottam a számat és heves ellenkezésbe kezdtem.

- Nem, Nono! Egyszer végig néztük már, és akkor is darabokra törte a szívemet. – ráztam ellenkezve a fejemet. Igazából imádtam azt a drámát. Az abszolút kedvencem volt, de képtelen lettem volna rá, hogy még egyszer végig csináljam, azt a tortúrát, amit, akkor csináltam, amikor Nonoval a megjelenésekor.

- Már pedig ezt fogjuk nézni. – szögezte le Noémi ellentmondást nem tűrő hangon. – Most először úgy nézhetem, hogy Eun herceget a vőlegényem játssza.

- Rémes egy nőszemély vagy, ugye tudod? – öleltem magamhoz sértődötten egy díszpárnát. Nono vigyorogva biccentett és már el is indította az első részt, természetesen felirat nélkül, csak úgy magában. Végül is már nem volt rá szükségünk. Hiszen egyre többször kaptam magam azon, hogy az agyam már nem magyarul gondolkozik, hanem koreaiul. Sőt, volt, hogy koreaiul álmodtam! Nem tudom, hogy ez ijesztő vagy tök menő.

Az első rész megnézése alatt elfogyott a popcorn, úgyhogy mielőtt elindítottuk volna a következő epizódot lementem a konyhába, hogy feltankoljak. Amíg vártam, hogy a kukorica elkészüljön végig gondoltam, hogy mi is vár még rám az elkövetkezendő részekben, de, ahogy az utolsó jelenetek beugrottak, kirázott a hideg. Mivel egy óra egy, epizód, esélytelen, hogy ma estig odáig eljussunk, ezért kicsit megkönnyebbülten másztam vissza az emeletre.

- Ehh, Wook herceg. – meredt Nono a kivetítőre, amikor már a harmadiknál jártunk. – Rosszul vagyok tőle, pedig itt még ari.

- Valahogy az elejétől fogva éreztem, hogy nem ő lesz nekem se a kedvencem. – helyeseltem felbontva egy csomag savanyú cukrot. – So herceg volt az első perctől kezdve a favoritom.

- Nem tudom, hogy vagy vele. – sóhajtott fel Nono, nevetve bámulva a képet. – De nekem a tizedik herceg nyerte el a szívemet már az első jelenete után.

Megforgattam a szememet és inkább a cselekményre koncentráltam. Az idő hihetetlenül gyorsan telt sorozatozás közben. Csak azt vettük észre, hogy késő délután van, Hae Soo pedig már javában udvarhölgy.

- Ahh, de cuki ez a rész! – vonyított Noémi, amikor Eun herceg születésnapi jelenete következett. Már éppen reagálni akartam volna valami gúnyosat, de belém fojtották a szót.

- Legalább tíz perce állunk az ajtóban, de titek jobban érdekel a sorozatbeli karakterem, mint én. – Baekhyun hangját meghallva ijedten kapkodtunk a távirányító után, hogy leállítsuk a drámát. – Büszke vagyok rátok! – nézett ránk elismerő mosollyal. Nono csókot dobott felé, mire Baek odaült mellé és a szájára adta vissza. Rajta kívül még Chen, Sehun, Xiumin és Kai is onnan figyeltek minket ki tudja mióta.

- Hogyhogy ilyen korán itt vagytok? – fészkeltem bele magam Kai karjaiba, egy gyors köszöntőscsókot követően.

- Áramszünet van az SM épületében, úgyhogy hazaküldtek minket. – helyezkedett el kényelmesen Sehun a kanapén, lábát Xiumin ölébe helyezve. Chen a földre kuporodott le és az ölébe húzta a kukoricás tálat, várva, hogy nézzük tovább a drámát.