Nem kéne...

2.rész

Már a cuccaimat pakoltam be, Lissy ugyanezt csinálta mellettem. Ő hamarabb végzett, mint mindig. Felállt, és odasúgta, hogy a mosdóban vár, majd ott hagyott, én meg pakoltam tovább.

Álltam volna már fel, mikor az aki óra előtt is, visszalökött. Szalai Bence volt. Az osztályban a legmenőbb, a suli legmenőbb srácának, Farkas Márknak, pedig a jobb keze. Nem értettem mit akar, így csak rákönyököltem az asztalra és vártam. Majd még többet. De ő csak nézett. Gondoltam, akkor letudtuk, és felálltam újra, mert Lissy közben vár rám. Erre visszalökött. 

-Elmondanád mégis mit akarsz?!-kiabáltam rá. Nem hatotta meg, csak felnevetett. Na, ezért utalom a sulis ranglétrákat. Az új gyerekek mindig az aljára kerülnek, ha nincs pénze, vagy nem néz ki úgy mint egy ribanc. És én egyiket sem akarom. Elvagyok én így is, minek gazdagnak lenni, vagy haspólóban mászkálni tél közepén? Na mindegy.

-Csak simán annyit, hogy suli után ne tervezz semmit.-közölte mintha azt mondaná milyen szép az ég. 

-Bukta, mert a kutyámat ki kell vinni.-vigyorodtam el. Semmi kedvem ezzel, vagy a többi hozzátartozó hülyegyerekkel lébecolni, isten tudja hol.

-Mi a neve a kutyádnak?-nézett rám. Pff, mintha érdekelné is őt.

-Zsebi, de...kezdtem volna magyarázni, hogy amúgy nem zsebkutya, csak imádom, ezért ez a neve, de közbevágott.

-Akkor elkísérünk.-közölte. Várj...Kísérnek? Vagyis nem egyedül lesz. Ki tudja hányan. Remélem nem sokan, mert ha bántani akarnak, én eggyel elbírok, Zsebi is max olyan hárommal, de ha sokan lesznek. Uhh, lehet beütöttem valamim. Miért tervezgetem, hogy hogyan szedem szét a nem kívánt kíséretem? Na mindegy. Zsebi úgyse fogadja el őket, ha megijednek, vagy úgy egyáltalán, ha nem tetszenek majd neki. Remélem így lesz és el kell menniük.-Na mi van? Leállt az agyad?-mondta majd felrántott. Minek rángat.

-Egyedül is fel tudok állni, és amúgy a teremben is lehet maradni, úgyhogy nem kell kimennem.-néztem rá, mire ő rezzenéstelenül nézett.

-Ahogy akarod. Akkor, hatodik óra után az aulában. Megbánod ha nem leszel ott.-szegezte nekem a mutatóujját majd ott hagyott. Nos, nekem csak öt órám van, és még nem is ebédelek, úgyhogy meglóghatok. Az iskola szabályzata úgyis tiltja a verekedést, és kicsapják aki bántja a másikat. Néhány beszólást elbírok. Nem egyet kaptam év elején. És lopni úgyis maximum csak a radíromat fogják, abból meg van otthon pót. Így semmitől nem kell tartanom. 

Miután ezeket végiggondoltam rohantam Lissyhez, aki már tűkön ült, hogy megtudja mi van velem. Elmagyaráztam neki mindent, onnantól, hogy óra elején Bence lökött el, egészen odáig amit most beszéltem vele.

-Aztán idejöttem.-fejeztem be a sztorit. Lissy csak hallgatott. Azt hiszem, elgondolkodott.

-Oké.-szólalt meg.-Órák után megfogjuk Zsebit, és nálunk fogsz lakni, míg a szüleid haza nem érnek.-mondta.

-Mi van?? Lissy! Ezek csak fiúk. És anya megmondta. Ha nem lesz tiszta a ház elviszi Zsebit menhelyre. Nem fogom ott porosodni a lakást!-sírtam el magam.

-Jó, bocsi.-ölelt át.-Csillag, hahó!-nézett a szemembe.-Nincs sírás. Érted? Maradsz otthon. És vigyázol Bencéékkel. Jó?-erre megtöröltem az arcom és bólintottam. Erre Lissy nyakon öntött egy flakonnyi vízzel én meg köhögtem nevetve.

-Ez mi a szar volt?-nevettem.

-Kedvcsinálás, és igazolás a suliból.-nyitotta ránk az ablakot. Hát ez hüye. Elkezdtem vacogni és összehúzódtam. 10 percig voltunk így, már szerintem a szám lila lett annyira fáztam, a ruhám bejegesedett a kinti mínuszoktól és ahogy a tükörbe néztem, láttam hogy hulla sápadt vagyok. Nem voltam kellemes látvány. Lissy megfogta a homlokom.

-Hőemelkedés. A tanár elenged és hazafutunk. Felmelegszel, és semmi bajod nem lesz. De erre a napra, hogy kerülhesd Bencét.-mondta. Ne értettem ő hogyan jön a képbe de most nem is volt lényeg. Kicsit rájátszottam magamra, és mikor a terembe léptünk a földre akartam esni, Lissy meg tökéletesen értette, és tartott, mintha attól tartana eleshetek. Néha hálát adok a színi tanodának.

Beléptünk és a tanár egyből rám nézett. Látta hogy "beteg" vagyok, így gyorsan írt kilépő cédulát. Mikor Lissyt a helyére küldte, én a padlóra estem, és játszottam, hogy képtelen vagyok menni. Erre a tanár Lissynek akart írni kilépőt, ám Bence feltette a kezét.

-Nem valaki erős kéne mellé?-tette fel a kérdést. Erre Lissy majdnem nekiment.

-Én is erős vagyok!-kiabálta. És nem azért, mert velem akart jönni, hanem mert komolyan erős.

-Lissy. Ülj le.-szólt a tanár.-És Bence. Kire gondolsz? Mert valljuk be, Lissy nálad komolyan erősebb.-oltotta le egy perc alatt a tanár, mire az osztály felnevetett. Én meg kezdtem unni a padlót.

-Ta...Tanár...úr-jeleztem neki, mire észrevett, és befektetett egy padba. Kényelmesebb mint a padlón.

-Szóval?-fordult újra Bencéhez a tanár.

-Én a 11.B-ből gondoltam egy fiúra.-mondta én meg köhögőrohamot kaptam, és ezt már nem színészkedtem.